171.Zöld levél
2015. év madara - A BÚBOSBANKA

    A Magyar Madártani Egyesület által szervezett internetes szavazás eredményeképp a közönség 2015. év madarává a búbosbankát – Upupa epops választotta (1. Búbosbanka 1928 szavazat; 2. Vörösbegy 1671; 3. Feketerigó 1442) így 2015 folyamán a búbosbanka védelmére fogunk kiemelt figyelmet fordítani.
    A trópusi vidékek madárvilágával ellentétben, Európának igen kevés feltűnően színes madara van. E fajokat talán egy kezünkön is megszámolhatjuk: a gyurgyalag zöldes, barna, sárga tolla-zatú; a szalakóta kékeszöld és gesztenyebarna színű; a jégma-dár ragyogó kékeszöld tollazatot visel; a sárgarigó – már neve is mutatja – messzire virító sárga színekben pompázik; végül a búbos banka sem vall szégyent a fentiek mellett öltözékével. Ezért is van, hogy sokszor szerepel a kifestős könyvek oldalain vagy irodalmi szövegek témája-, esetleg illusztrációjaként. Ha a természetben nem is gyakran találkozunk vele, sokan képekről ismerik ezt a madárfajt. Ismertségét az is elősegíti, hogy a madár az emberi környezettől sem idegenkedik. Épp ebből eredően több népi megnevezése is van: banka, büdös banka, sáros banka, babuta, babuba, bugybóka, babuk, babuka, babucska, babutyka, budoga, dutka, daduk, dudoga, dod, szurtos dudu, büdös dod, baták, ganajmadár, jututu banka, szalakakóta. Jellegzetes mély hangzású ’upup’ kiáltása messzire hallatszik, innen eredhet hangutánzó latin neve is (Upupa). De a német Hopf, a francia Huppe, a román pupãza, a szerb pupavac vagy az angol hoopoe név is a madár hangját utánozva született. Egy régebbi madártani lexikon ezt írja róla:
    „Hasznos. Rigónál nagyobb és igazi szőke madár, melynek azonban nagyon és ékesen tarka a köntöse. Nyaka, a hát eleje és a mell halavány rozsdaszín, ilyen a feje is és ezért szőke. Dolmánya fényes fekete, fehér ékességekkel tarkálva; farka azonképpen fekete, rajta félholdszerű, a farcsík felé behajló fehér keresztszalaggal. Fejét egy felállítható és lekonyítható koronaszerű - vagy talán inkább pofoncsapott kalapszerű, magas tollbokréta ékesíti, tollai hirtelenszőkék, hegyük fekete, a leghosszabbaké fehér és fekete. Csőre hosszú, könnyedén hajló, vékony, turkálásra nagyon alkalmatos. Fészekalja négy-hét szürke, zöldes olajszínű, vagy agyagos, de egyszínű tojás, melyet faodvakba s az ott található korhadó részekre rakosgat te. Valamennyi madár közt a banka leginkább az, a mely fészkét rutítja*, a melynek fiai piszokból és szennyből kelnek; ezért az anyamadár éppen úgy, mint fia is nagyon rossz szagú. Ezért az a büdös jelzője… Egyike leghasznosabb és legékesebb madarainknak, mely védelmet érdemel. Nálunk szerencsére még nem ritka.”                   (*Ürülékében fekszik)
    Fő eledelét a rovarok képzik. Leginkább a földön keresgél, lárvákkal, sáskákkal, gilisztával, tücskökkel, cserebogárral, lótetűvel táplálkozik, amelyeket hosszú csőrével a földből is kiszed. Üregekben, harkály által készített odúban, emberi településeken fészkel. Fészke 5–8 tojásból áll, a fiókák a 27. napon repülnek ki.
    Nálunk márciustól szeptemberig tartózkodik, rendszeres fészkelő, ősszel délre vonul.

Király János