Tiszta lélekkel az Új Évben

    Lapunk novemberi számában elpanaszoltam a Körkép kiadásával kapcsolatos nehézségeinket, és úgy terveztük, hogy az újításokról és minden egyéb intézkedésről, amelyek lapunkkal lesznek kapcsolatosak a decemberi számunkban részletesen beszámolunk. Most mégis úgy gondolom, hogy ünnepekre várva nem panaszkodom, és nem indokolok. Olyan kevés ünnep van egy évben, és a december úgy hiszem a legszebb ünnepek hava. Az év vége, a karácsony, ha egy kis időre is, de mégis megálljt parancsol a mindennapi rohanó, gondterhelt életünkben. Szinte naponta hallunk lehangolóbbnál lehangolóbb híreket. A minap olvastam egyetlen magyar napilapunkban, hogy Szabadkáról és a Tisza mente környékéről egy év alatt tízezer diplomás fiatal költözött külföldre. Most már jogos a kérdés, mi lesz akkor, ha egyik napon azon kapjuk magunkat, hogy egyedül maradtunk itthon. Azt mondják, a nehézségek, a gondok, a létért való küzdelem erősíti az embert. Biztosan így van, de ez olyan hosszú időszak, évtizedek, hogy már az erősségtől bele rokkanunk!
    Azt is mondják, hogy az ember életében nagyon fontosak az ünnepek, amik úgyszintén erősítenek bennünket, az összetartozásunkat.
    Alkalom ez arra, hogy közelükben legyünk azoknak, akiket szeretünk. Ha nem is mondjuk a fülükbe, hogy mennyit jelentenek nekünk, éreztessük velük, hogy szükségünk van rájuk. Ezeken a meghitt ünnepnapokon nagyon sok családban el kellene hangozniuk a „sajnálom”, „bocsáss meg”, „ne haragudj”  és a „köszönöm” szavaknak, mert tiszta és kiegyensúlyozott lelkiismerettel könnyebb kezdeni egy új évet.
    Az a baj, hogy a hétköznapi dolgokat, aggodalmakat nagyon sok ember a lelkére veszi, és nem ismeri fel, nem látja, hogy minden nehézségből van kiút. Nagyon sokan egyszerűen elfelejtenek szeretni, jónak lenni és örülni magának az életnek. Sokszor utólag jövünk rá, amikor már késő, hogy nem arra figyelünk, amire kellett volna és, hogy észre sem vettük azokat a szép perceinket, óráinkat, vagy napjainkat – csak akkor, amikor már késő. Utólag jövünk rá, hogy mégis jobban kellett volna szeretni egymást.
    Egyet ne feledjünk, hogy mindenkit szeret valaki, és ez kell, hogy erőt adjon mindannyiunknak a jövőt illetően.
    Írásom végén kölcsön veszem Pálfalvi Nándor Karácsony című versecskéjét:

Karácsony ünnepén az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki ezen a világon,
Itt is, ott is mindenütt legyen olyan béke,
Mint amilyen bent lakik az emberek szívében.

Gecse István