FIATALOK ÍRJÁK
Volt egyszer egy család
Az én családom hétköznap nem szokott sokat együtt lenni. Reggel a testvérem és én iskolában vagyunk. Apa reggel elmegy dolgozni, anya pedig otthon elvégzi a házimunkát.
A szüleinket felbosszantjuk, mert nem mindig jövünk ki jól egymással. Régen, amikor kicsik voltunk, a testvéremmel összevesztünk azon, hogy barbizzunk vagy babázzunk. Mostanában már jól kijövünk Lucával. Mikor van időnk, akkor szoktunk együtt társasozni, vagy kártyázni. Ezt hétköznap sajnos nem tehetjük meg, mert zeneiskolába, vagy táncra kell menni. Azonban esténként, amikor együtt van a család, vacsora közben megbeszéljük kivel mi történt aznap. Miután mindenki jóllakott, elmegyünk letusolni, és utána megnézünk egy filmet. Tévénézés közben odabújok anyához, és szeretetből elkezdem simogatni rövid barna, selymes haját. Lámpaoltás után még egy kicsit beszélgetünk Lucával. Általában ilyen egy nap az én családomban.
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mitől vagyunk egy család, én azt válaszolnám, hogy annak ellenére, hogy egy kicsit hangosak vagyunk, egy hatalmas szeretetburokban élünk. Olyan családban, ahol mindig minden körülmény között számíthatunk egymásra.
Lehócki Kata 5. e,
Cseh Károly Általános Iskola, Ada
Archívumunkból: Csendélet, Orcsik Jessica
ceruzarajza
5d
Cseh Károly
Általános
Iskola, Ada
Archívumunkból: Fa Györe Adrián
5u oszt.
Törökfalu
Cseh Károly
Általános
Iskola
