Teológiai gondolatok
Isten az ünnep

    „Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert”. (Jn 1,9)
    Karácsonykor a láthatatlan Isten elvonja a fátylat, és megjelenik Jézus, az istenarcú ember.
    Krisztus a sötétbe születik bele: a bennünk, a családunkban, a környezetünkben lévő sötétbe, hogy onnan kivezessen bennünket. Krisztus fénye a betlehemi csillag szimbólumával beragyogja az emberiség létét. Ehhez kell a karácsonyi titok befogadására irányuló gyermeki befogadó lelkület, az emberi jóakarat.
    A karácsonyi időszak az Isten és az ember ünnepe. Isten asztalhoz ülteti övéit, minket. Ennél a találkozásnál nincsenek szemrehányások és panaszok. Nem az ember bűnén, nem az elutasításon van a hangsúly, hanem Isten mindent felülmúló szeretetén. Ebben a találkozásban Isten megment bennünket a magányunktól, értelmet ad bármilyen élethelyzetünknek. Mert Jézus tudja, hogy az ember sokkal több,mint aminek látszik. Ahogyan Eckhart mester fogalmazta meg sok száz évvel ezelőtt: ” Nem a lélek van a testben, a test van a lélekben”.
    Isten ebben a karácsonyi találkozásban azt várja el tőlünk, hogy emberebb emberré váljunk, hogy megtanuljuk a szeretet nagy titkát. Azt a szeretetet, melyet maga Isten mutatott be, amikor a megtört szívű emberekhez jött el, amikor Fia felvette a mi szegényes gúnyánkat, amikor bejött a sok szennytől megalázott világunkba.
    Jézus Krisztusban Isten megmutatja igazi arcát: az irgalmas és megbocsájtó Istent. Mert Isten irgalmasságból ment meg minket (v.ö. Tit 3,4), és a legmélyebb valóságunkat érintve bocsájtja meg bűneinket. Mi pedig a megbocsájtás által tépjük le magunkról béklyóinkat, és adjuk át Istennek minden neheztelésünket, hogy Ő felégesse bennünk a harag minden morzsáját és ártalmát. 
    Karácsonykor Isten velünk, értünk van itt. Megmutatja az utat, hogy jobbakká váljunk, hogy megbékélt szívvel, jóakarattal tevékenykedjünk a bennünket körülvevő világban, hogy újjá szülessünk a jövő számára. Ünneppé válhatunk mi magunk is, ha megértjük, hogy nem ajándékainkat várják, hanem minket. Ha a betlehemi pásztorok tiszta és őszinte lelkületével elindulunk megtalálni a közénk jött Gyermeket, hogy általa velünk legyen az Isten.
    Most kell elindulnunk azokhoz, akiket elhanyagoltunk, most kell bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottunk, most kell adni az éhezőknek és szomjazóknak, most kell meghallgatásunk gyengédségével figyelnünk a másikra, betakargatni lelki sebeiket.  Fogjuk meg azok kezét, akik eltávolodtak Istentől, és vezessük őket Hozzá vissza. Ha ezeket a dolgokat megtesszük, akkor majd mi is elmondatjuk a zsoltáros örömteli megállapítását: „Fényesség ragyog az igazra, és öröm a tiszta szívűekre”.  ( Zsolt 96,11)

Morvai Matild, MA