AZ ADART és a kézimunkázók karácsonyi kiállításáról
A SZERETET NEM FOGY EL SOSEM
December 15-én az adai Szarvas Gábor Könyvtár kiállítási termében a címben szereplő szlogen jegyében nyitották meg az adai ADART Képzőművészeti Alkotók Egyesületének és az Első Helyi Közösség Hagyományápoló Csoportjának idei karácsonyi kiállítását. A fő szervező Bíró Albert Erzsébet tanárnő, az ADART elnöke volt, akinek a kézimunkázók részéről Pál Edit elnök segített, de mindkét csoport tagjai, alkotói is tevékenyen közreműködtek.
Bíró Albert Erzsébet és diákjai a megnyitón
A megnyitó ünnepség a tanárnő diákjainak, a zentai Egészségügyi Szakközépiskola I/2 és I/3 osztályos tanulóinak verses-, karácsonyi énekek összeállítású műsorával kezdődött. Márcsak az ünneplőben felsorakozó mintegy 30 diáklány látványa is lenyűgözte a megnyitó fiatalokból és idősebbekből álló közönségét, nem is beszélve arról, amikor felcsendültek a karácsonyi énekek, valamint a reppelő fiú, Lakatos Dániel meglepetésszerű, üdítő közreműködése.
Már az elején ismételten leszögezhetjük, hogy a piciny, szűkös kiállítóterem méltatlan egy ilyen reprezentatív felvonuláshoz, a kiállított munkák színvonalához. Ada község mindaddig szégyenben lesz a helybeli és vidéki művészek szemében, amíg nem vesz erőt magán, és nem nyit egy alkalmas, tágas kiállítótermet, vagy képtárat, ahol emberhez illő módon lehetne bemutatni az alkotók nagy lemondások, küszködés, szűkös anyagiak ellenére is létrehozott munkáit!
Máriás Lénárd, Harmath Balázs és Török Ildikó Balázs képeivel
Bíró Albert Erzsébet festménye
Szavainkat csak alátámasztja az egyesület keretében most első alkalommal kiállító fiatal alkotók nagy száma, akik új fényt, bátorító frissességet hoztak az alkotói munkába. Rég óta tudjuk, hogy minden nagy művész, akár élsportoló pályafutása a kis egyesületi élettel, alkotással vagy játékkal kezdődik, hogy utána, magukra találva, kitörjenek önnön korlátaikból és magasabb célok felé haladjanak. Ehhez nyújtanak alapot az ADART-hoz hasonló helyi egyesületek.
Ebben a tevékenységben most az ADART villogott! Vannak olyan régebbi tagok, akik az idők folyamán kiégtek, alkotói ihletük és témaviláguk végére értek: csak másolnak, vagy ismételgetik önmagukat. Ez baj lenne, nagy baj, ha helyükre nem lépnének más, fiatalabb művészek, akik nemcsak szárnyukat bontogatják, hanem egyszerre berobbannak a köztudatba, mint ahogy ez most az adai kiállításon is történt.
A kézimunkázó asszonyokról a megnyitáson is elmondták, hogy sikeresen együttműködnek a képzőművészekkel és a szűkös helyen is ötletes, magas értékű kézimunkákat mutatnak be, amelyek most a karácsony, benne is a meleg szeretet gondolatát és élményét tükrözik.
Tóth Tímea mezei virágaival, Rohacsek Attila Téli szállásával
Korenchy László, az ADART tagja, magyarkanizsai általános iskolai műszaki és informatikai oktató másolható fa-faragványaival és számítógépes grafikáival hívta fel magára a figyelmet. Munkái elsősorban a népi művészet és a népi használati eszközök, a népi ismeretvilág bemutatását célozzák. Elég csak megemlítenem, hogy a megnyitó után a kisdiákok ellepték demonstrációs asztalát, és nagy kedvel, színes ceruzákkal satírozva másolgatták a fába vésett madárfigurákat. Az élmény bizonyára mély nyomot hagy lelkükben és talán egyszer majd eljön az idő, amikor ők is alkotásra fogják képzelőerejüket!
Harmath Balázs is igencsak fiatal még, de most, hogy először jelentkezett az ADART kiállításon, három olajfestményével máris felhívta magára a figyelmet. Ritka ugyanis az olyan művész, aki mát pályája legelején sejtetni engedi önálló festői stílusát, amit, ha kitartással és kellő ihlettel tovább fog csiszolni, a festészetben még nagyra viheti! Gratulálunk Balázsnak kiállított munkáihoz!
Tóth Tímea is még „csak” középiskolás, de a képei között bemutatott mezeivirág-kompozíción a búzavirágot, a pipacsot, a kispénzvirágot és a búzakalászt szinte botanikai hűséggel tudja ábrázolni. Ez egy nagy rajzolói adottság, minek nyomán – ha törekvéseit tovább folytatja – a festészet egy különleges területén még ő is sokra vihet!
Korenchy László és Vajda Magdolna kézimunkáival
Tovább folytatva sort meg kell említenem Pecze Rózsa tanárnőt, aki most néhány természeti tárgyú fényképet állított ki, de nem hagyhatjuk szó nélkül két év előtti sikerét, amikoris a Tricolor színei naptárkép-pályázaton Budapesten adai témájú fénykép-felvételével első díjat nyert. Ezzel kapcsolatban a minap az interneten is találtam egy bejegyzést, ami fellelkesített és szólok arról is, mert ezt elhallgatni nem szabad:
A Vöröskereszt termében összegyűlteket 2014. február 27-én Krizsán Vilmos, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnöke köszöntötte. Majd Béres Zoltán, a Vajdasági Magyar Civil Szövetség elnöke vette át a szót, röviden ismertetve a Civil Szövetség munkáját és a Nemzeti sorskérdéseink kampány céljait.
Az est meghívott előadója dr. Bencze Izabella, magyarországi jogász volt, aki egy Adához kapcsolódó személyes történettel kezdte mondandóját. Nagy örömmel jött Adára, mert ez a hely számára egy különleges történettel függ össze. Magával hozott egy naptát, a 2013-as Nemzet naptárát, amiben szerepel egy ő általa készített fotó is. Minden évben egy gála keretén belül díjazzák a naptárba bekerült tizenkét fénykép készítőjét. Ezen a gálán találkozott az adai Pecze Rózsával, akinek az adai templomkertben álló, behavazott Szent Péter szoborról készült képe első helyezett lett. Kihasználva az alkalmat, hogy most Adán lehet, felkereste a képen szereplő szobrot. Ez a történet nagyszerű tanulság arra, hogy egy kis város hírét a nagyvilágba nem csak politikusok, hanem hétköznapi, civil emberek is elvihetik.
Ez számomra is csodálatos élmény és örülök, hogy Rózsikán keresztül az ADART-hoz is kapcsolható!
Végezetül meg kell említenem még Dragin Vera gyümölcs-csendéletét, Kocsis Valéria Tisza akvarelljét, a veterán Rohacsek Attila Téli szállás olajképét, valamint a maga módján meglepetést okozó Tóth Lászlót (Laci bácsit) aki 1962-ben festett tempera-képeiből mutatott be egy kiugróan szép gyűjteményt.
Szöveg és képek: Király János
