Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok
Nyelv és közösség

Koszorüzás előtt (Viszmeg Adriána felvétele)

    A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvényei az idén a Nyelv és közösség témakörhöz illeszkedtek. A tavasszal meghirdetett nyelvi pályázat is ezzel volt összhangban: Amilyen az ember, olyan a beszéde (általános iskolás kategória), Ilyen a mi nyelvünk (középiskolás kategória), Nyelv és közösség (felnőtt kategória). A beküldött munkákat értékelő bizottság (dr. Molnár Csikós László, Hódi Éva, Szabó Szabados Ilona) döntése alapján az általános iskolások kategóriájában első díjat kapott Pastyik Nikoletta, második lett Tomik Dominik, Mogyorósi Vivien pedig dicséretben részesült (mindannyian a topolyai Nikola Tesla Általános Iskola tanulói). A középiskolások közül az első díjat Viakter Evelinnek ítélte oda a bíráló bizottság, Fodor Gabriellát és Cselédes Izabellát pedig dicséretben részesítette (mindhárman a csókai Vegyészeti-élelmiszeripari Középiskolába járnak). A felnőttek mezőnyében a bírálóbizottság csak második díjat ítélt oda, mégpedig a zentai Kordován Krisztinának.
    Csütörtökön, október 9-én a tíz órakor kezdődő beszédversenyen 22 középiskolás diák tett tanúbizonyságot prózamondó képességeiről a dr. Molnár Csikós László, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar tanára, mr. Hajnal Jenő, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója és Krnács Erika előadóművész összetételű bíráló bizottság előtt. A szabadon választott prózai szövegek elmondása után a második fordulóban A legényjáró napok nyomában című (Tolnai Vilmos és Ortutay Gyula nyomán készült) szöveget kellett tíz perces tanulmányozás után tolmácsolniuk a versenyzőknek. Az első helyet Búbos Dávid, a szabadkai Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium tanulója szerezte meg (tanára Tóth Ágota), a második helyen Apró Alexandra, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákja (dr. Katona Edit tanítványa) végzett, a harmadik pedig a zentai Egészségügyi Középiskolába járó Kormányos Sára lett (tanára Bíró Albert Erzsébet). A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület különdíját a szabadkai Zeneiskola diákja, Hernyák Kati érdemelte ki (tanára Varga Attila). Az adai Szarvas Gábor Könyvtár különdíjában Kállai Ferenc, a zentai Gimnázium tanulója részesült (tanára Nagy Abonyi Árpád). A Széchenyi István Stratégiakutató Társaság különdíját a szabadkai Egészségügyi Középiskolába járó Tóth Johanna kapta (tanára Tóth Irén).

Pomozi Péter megnyitja a kiállítást (Viszmeg Adriána felvétele)

    Az esti kísérőrendezvény Szerbhorváth György Van valami bejelentenivalója? c. monodrámája volt a szabadkai Csernik Árpád színművész előadásában.
    Október 10-én, pénteken 10 órától a Cseh Károly Általános Iskolában, majd pedig 13 órától a színházteremben az általános iskolák hetedik osztályos tanuló számára rendezett játékos nyelvi vetélkedőre került sor. Összesen harminckét diák vett részt a versenyen. A játékvezető szerepét Szűcs Budai Engelbert óbecsei magyar nyelv és irodalom szakos tanár töltötte be. Műsorvezető Nagybali Tamara könyvtáros volt. A bíráló bizottság feladatait Józó Mónika középiskolai magyartanár, Lakatos Éva nyugalmazott magyartanár és Szabó Szabados Ilona nyugalmazott magyartanár látta el. A legjobbnak a következő tanulók bizonyultak: I. Szűcs Dóra, Magyarkanizsa, Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola (tanára Szabó Klára), II. Vajda Lívia, Magyarcsernye, Petőfi Sándor Általános Iskola (tanára Lőrinc Natália), III. Takács Orsolya, Budapest, Csíki Hegyek Általános Iskola (tanára Szegedi Zsuzsanna), IV. Farkas Réka, Magyarkanizsa, Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola (tanára Szabó Klára), V. Kőrösi Kitti, Ada, Cseh Károly Általános Iskola (tanára Dobrotka Mária)
    A játékos nyelvi vetélkedő írásbeli részével egyidejűleg, tíz órától a község negyedik osztályos tanulói közül tizenöt nyelvi játékban vett részt. A játékot dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár vezette, a zsűri szerepét pedig a felsősöket kísérő tanárok (Viola Lujza, Szabó Klára, Üveges Gizella) töltötték be. Az első helyezést Boja Lúcia (Novak Radonić Általános Iskola, Mohol), Halász Erika tanítónő diákja szerezte meg. A második helyen Lőrinc Marina (Cseh Károly Általános Iskola, Ada) végzett, tanítója Göblös Csernai Edit. A harmadik a Lakatos Boja Márta tanítónő osztályába járó Lévai Balázs lett (Cseh Károly Általános Iskola, Ada). Rajtuk kívül jó eredményt ért el, és dicséretben részesült Bajúsz Zsuzsanna két tanítványa: Nyári Teodóra és Török Csongor (Cseh Károly Általános Iskola, Ada).
    Esti kísérőrendezvényként Pusztay János prima primissima-díjas egyetemi tanárnak A 12 legszebb magyar vers c. előadóestjén vehettek részt az irodalomkedvelők. A verseket dr. Fűzfa Balázs egyetemi docens válogatta.
    Szombaton, október 11-én 9 órakor Szarvas Gábor mellszobrának megkoszorúzására került sor (beszédet dr. Molnár Csikós László egyetemi tanár mondott). Fél tízkor a Felnőtt vala egy édesz almafa – régi stílusú népballadáink archaikus nyelvi vonatkozásai című kiállítás megnyitására került sor, ezen dr. Pomozi Péter szólt az egybegyűltekhez.

Eredményhirdetés a középiskolások beszédversenyén

Szűcs Budai Engelbert játékvezető

Csernik Árpád színművész Adán

A játékos nyelvi vetélkedő közönsége (Fotók Nagybali Tamara)

    A tíz órakor kezdődő tudományos ülésszakon az Ada Község Képviselő-testületének tanácstermében egybegyűlt vendégek és érdeklődők Nadina Subotički zenetanár hegedűjátéka után meghallgathatták Hódi Évának Nemzetben él a nyelv, Balázs Gézának Közösség alakította nyelvszokások, Molnár Csikós Lászlónak A közösség a nyelv hordozója, Pomozi Péternek Nyelv és közösség – magyar nyelvközösség, Pomogáts Bélának A magyar nyelv közösséget formáló és összetartó ereje, Hódi Sándornak A nyelv mint személyiségformáló közösség, Pusztay Jánosnak Az iskola szerepe az anyanyelv megőrzésében és Fűzfa Balázsnak Az elmondhatatlanság betűi c. előadását. Hódi Éva a nyelvnek és a közösségnek mind hagyományos, mind új értelmezésével foglalkozott, és felhívta a figyelmet az újfajta nyelv kommunikációra. Foglalkozott a nyelvhasználatra vonatkozó kioktatósdi, fenyegetősdi és tömeghisztéria jelenségeivel. Balázs Géza a beszélés etnográfijára és a nyelv pragmatikai megközelítésének lehetőségeire hivatkozva felhívta a figyelmet a frazémák és a sajátos szóalakok közösségi jelentőségére. Többek között az olyan szavak kulturális hátterével is foglalkozott, mint a méhecske és a Jézuska, és hogy adott esetben miért nem cseréljük fel őket a méh és a Jézus szóval. Molnár Csikós László megállapította, hogy minden élő nyelvnek van kisebb-nagyobb beszélőközössége, a nagyon kis beszélőközösség azonban elveszítheti a nyelvét. A nyelv fennmaradása különféle eszközökkel érhető el: a beszélők számának gyarapítása (ez önmagában nem tartós megoldás), a nyelv értékének növelése (pl. legyen írásbelisége), a nyelv státusának a javítása (pl. legyen hivatalos), valamint a nyelv tekintélyének növelése (olyanok is fogadják el használatát, akiknek nem anyanyelvük). Nyelvében él a nemzet – szoktuk mondani, de ezt meg is fordíthatjuk: Nemzetben él a nyelv. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti lét alapvető fontosságú a nyelv élete és fennmaradása szempontjából. Pomozi Péter a szakrális nyelv fontosságát hangsúlyozta, valamint azt a folytonosságot, amelyet az országhatároktól függetlenül a nyelvjárásterületek képviselnek. Szerinte a közösségi erő nem mindig befolyásolja az egyént, tehát a tömbhelyzet nem jelent feltétetlen garanciát a szórványosodás ellen. A nyelv megmaradása szempontjából a településszerkezetnek is van jelentősége, a falusi környezet előnyösebbnek számít. Pomogáts Béla Széchenyire hivatkozva a magyar nyelv versenyképessé tételéről beszélt, és hogy ebben fontos szerepe lehet a nyelv esztétikájának. Például a legszebb földrajzi nevek különleges értéknek számítanak. Vannak, akik „óvakodnak bevallani identitásukat”, és miattuk bekövetkezhet a herderi jóslat. Hódi Sándor a személyiség dimenziójáról szólva megállapítja, hogy katasztrofálisak a politikai megoldások. A személyiséget a közösség formálja ugyan, de a lélek az egyénben van. A nyelv szoros integrációs kötődést jelent, általa él tovább a közösségben a kulturális örökség. Pusztay János a magyar nyelvet is veszélyeztetettnek minősíti, könnyen a többi finnugor nyelv sorsára juthat.  Ezért szükség van nyelvmentésre és a globalizációs törekvések megfékezésére. A nyelvi revitalizációra több jó példa is akad (pl. walesi), de legalább százezres beszélőközösségűnek kell a nyelvnek lennie ahhoz, hogy meg lehessen menteni. Az iskola az egynyelvűség eszköze, a kétnyelvű gyerek azt a nyelvet fogja választani, amely alkalmas mai tartalmak közlésére. Fűzfa Balázs a költői nyelv erejéről és a költők nyelvformáló képességéről beszélt, melynek érvényesítése során szóképekkel, számmisztikával és más eszközökkel élnek.
    A tudományos konferencia végén a jelenlevők köszöntötték dr. Pomogáts Béla irodalomtörténészt közelgő nyolcvanadik születésapja alkalmából.

Dr. Molnár Csikós László