V. Tehetségek fesztiválja

    Az adai Dobosok és Művészek Klubja október 12-én, vasárnap este tartotta az adai színházban immár ötödik alkalommal a Tehetségek Fesztiválja elnevezésű zenés-énekes tehetségkutató versenyt, melynek döntőjébe 15 résztvevő jutott be. A fesztivált az adai Baraparty zenekar számai nyitották meg, utána következtek a versenyzők: Bagi Anasztázia, Jovana Protić, Ozsvár Lilien, Pejin Lea, Csonka Balázs, Hernyák Kati, Varga Dávid, a Golden Tears zenekar, Tasi Szabina, Miroslav Brnić, Vastag Nikolett, Aleksza Annabella, a Rhytmical Dance Club táncegyüttes, Nagy Zoltán, és Bajúsz Krisztina. A versenyzők Adáról, Szabadkáról, Nagykikindáról, Zentáról, Óbecséről, Törökbecséről, Muzslyáról, Moholról és Királyhalmáról érkeztek. A produkciókat öttagú zsűri értékelte, melynek tagjai voltak: Veres Mónika – Nika- énekesnő, Nagy Ádám zenész a Roy és Ádám zenekarból, Fehér Nóra a Kormorán együttes énekesnője, és a komáromi Magyar Lovas Színház művésze, Károlyfalvi Krisztina énekművész, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, valamint Kaszás László zenetanár, előadóművész és a sándorfalvi művészeti iskola igazgatója. Miután az utolsó fellépő is befejezte dalát, a közönség leadhatta szavazatát, majd amíg a zsűri elvonult, hogy meghozza döntését, addig a szünetben a tavalyi győztes Zabos Regina énekes a Noise Hacker zenekar kíséretében énekelt, emellett a zsűri tagjai Nika, Nagy Ádám és Kaszás László adott elő dalokat. Ezután a zsűri következett. A zsűri tagjai kihangsúlyozták, hogyszínvonalas produkciókat láthattak az este folyamán, illetve hogy egyes visszatérő énekesekről elmondható, sokat fejlődtek, még jobb előadókká váltak. Döntésük értelmében a fesztivál első helyét, és evvel a 20 000 dináros fődíjat a zentai Pejin Lea nyerte, aki József Attila Holtest az utcán című versét adta elő, sajátos megzenésítésben. A második helyet az adai Aleksza Annabella szerezte meg, míg a harmadik Varga Dávid törökbecsei énekes lett. A közönség tetszését, és ezáltal a díját az adai Nagy Zoltán nyerte meg, ami egy tablet volt. A zsűri különdíjában részesült Miroslav Brnić Moholról, valamint az óbecsei Csonka Balázs és két zenésztársa, akik tamburás népzenét játszottak. A különdíjasok 3000 dináros pénzjutalomban részesültek.
    Lapunknak a győztes, Pejin Lea adott interjút:

Pejin Lea, a győztes

    Mióta énekelsz és gitározol?
    – Mint legtöbb ember, kiskorom óra énekelek. Ez hozzátartozik az ember életéhez, akár van hozzá adottsága, akár nincs. Sokáig nem foglalkoztam azzal, hogy énekelek, csak énekeltem. Nem voltam valami jó. De mivel rengeteget gyakoroltam, felvételeztem, ahogy énekelek, majd visszahallgattam, próbáltam javítani a hibáimat és folyamatosan ezt próbálom. De körülbelül 4-5 éve vált fontossá az életemben maga az éneklés. Mivel a zeneiskolában elsősorban fuvoláztam, később zongoráztam, a gitár kissé távol állt tőlem, de otthon volt gitár, és nem birtam ki, hogy ne nyúljak hozzá. Aztán gyakoroltam, próbálgattam és eljutottam eddig a szintig, amivel még nem vagyok megelégedve, de úgy gondolom az ember folyamatosan tanul.
    Korábban is indultál már tehetségkutatón?
    – Három alkalommal vettem részt a Zentán megszervezett Énekelt Versek Fesztiválján. Első két alkalommal nővéremmel, majd harmadszor egyedül léptem színpadra. Bár ez nem tehetségkutató, mégis fontos része volt az életemnek és ugyanannyi izgalommal járt, mint egy tehetségkutató.
    Miért pont egy vers megzenésítése mellett döntöttél?
    – Az Énekelt Versek fesztiválja, nevéből is fakadóan olyan rendezvény, ahol megzenésített verseket kell előadni. Ezért már régóta fontosak számomra a megzenésített versek. A verset, amivel most versenyeztem, a zentai fesztiválra készítettem, ez volt a legelső saját megzenésítésem, ezért nagyon megszerettem. Úgy éreztem, ez az a vers és a dallam, amiben és amivel a legtöbbet tudom megmutatni önmagamból, és a hangom is érvényesülhet.
    Mit éreztél, mikor a győztes kihirdetésénél a te neved hangzott el?
    – Nemrég mondtam szüleimnek, hogy ha megnyernék egy ilyen kaliberű fesztivált, biztos nem azt mondanám, mint a legtöbben, hogy nem is számítottam rá, mert legtöbben számítunk arra, hogy elérünk valamit. Azért indulunk ilyen versenyeken. De amikor ott álltam, és már csak az első helyezés maradt hátra a kihirdetésből, akkor már feladtam, és úgy voltam vele, hogy nem baj, tapasztalatot szereztem. És amikor azt mondták, hogy ez a versenyző saját nyelvén énekelt, már kezdtem gyanakodni, majd amikor kimondta, hogy megzenésített vers, igazából még akkor sem hittem el. Őszintén szólva csak este, mikor lefeküdtem aludni, akkor tudatosult bennem, hogy ez tényleg megtörtént.
    A zsűritől kaptál valamilyen tanácsot amit hasznosíthatsz?
    – Sajnos nem tudtam velük beszélni, nagy volt a sor a zsűriszoba előtt, és mivel zentai vagyok, meg volt szervezve a fuvar, sietnem kellett.
    Mik a terveid a jövőre nézve?
    – Szeretnék továbbra is megzenésített versekkel foglalkozni, úgy gondolom ezek segítségével eljuttathatjuk a verseket, a költészetet olyan emberekhez, akik szívéhez talán nem áll annyira közel.

Gecse Attila