A bor a gyomorba való, nem a hordóba!
(idézet Szauter Róbert nemesnádudvari plébános Borszentelői miséjéből)
Azaz, a nemesnádudvari Szent Mihály Napi Újbor Ünnepe és a testvértelepülések találkozója. Mottója: Az Európai Uniós családi élet!

    A Nemesnádudvarra visszajárók minden alkalommal szembesülnek azzal a kedvességgel, barátsággal, amely egy-egy új, váratlan élménnyel párosul e Bács-Kiskun megyei településen. Számomra ez alkalommal a címnek szánt idézet lett az, amelyet a vasárnap de. (szept. 28) német-magyar nyelvű katolikus szentmisén hallottam a borszentelés zárszavaként. Minden év szeptember utolsó hétvégéjén Nemesnádudvaron összejönnek a testvértelepülések delegációi, mellettük a környező települések hivatalos és nemhivatalos képviselői, külföldre szakadt magyarok, akik magukkal hozzák ottani ismerőseiket... a betelepültek és kitelepültek, közeli és távoli rokonait, ismerőseit.
    És ilyenkor, megnyílnak (no nem az ég csatornái, hanem) Nemesnádudvar borospincéi. A pincék gazdái szinte versenyeznek a traktálással. A jelszó: étlen-szomjan e kis faluból senki sem távozhat!
    Magának Nádudvarnak mintegy 1800 lakosa és több mint 2000 borospincéje van. A lakosság mintegy negyede (talán még) német származású, köszönhetően a II. világháború utáni kitelepítéseknek, lakosságcseréknek. Ez idő tájt kerültek oda Adáról-Moholról is családok, emberek, de találkoztunk olyanokkal is, akik a 90-es években települtek innen – oda. Tudni lehet erről a térségről (Bács-Kiskunság) hogy egy multietnikus közösség, találkoztunk ott a már említett, német és magyar nációk mellett szerb és horvát emberekkel, de mások is jelen vannak. Külön pikantériája volt számomra az egésznek, hogy a szombat esti pincelátogatás alkalmával összefutottunk két környékbeli szerb emberrel, akik másnap Zomborba jöttek (rokoni alapon) kőműves munkát végezni (kb. 50 km).

Képek a nemesnádudvari testvértelepülési találkozóról

    A felvidéki Diószeg, a németországi Neibsheim mellet Adáról és Moholról is eleget tettünk a meghívónak, tiszteletünket tettük a testvértelepülésen. Tőlünk, a hivatalos küldöttség mellett, az adai Vadvirág és a moholi Novak Radonić M. E. táncosai vettek részt és léptek fel az ünnepségen. Természetesen, mint tavaly, úgy az idén is mindkét csoport nagy sikert ért el. Mint ahogy szombat délelőtt a Gali-Mutyi szakácspáros, a Gali család aprajával támogatva, nagy sikerrel mutatta be (sütötte) a szerbiai- vajdasági konyha specialitását a pljeskavicát. A kb. 4-500 adag, gondolom, magáért beszél. Egyszóval, mindenki jól érezhette magát!
    A vasárnap délelőtti szüreti felvonuláson a már említett testvértelepülések tánccsoportjai mellet Magyarország még nagyon sok más településéről voltak ott felvonulók (Budaörs, Kiskunfélegyháza, Bogyiszló, Baja...). Hogy a szokások megmaradjanak, stílusosan fiatal lányok szőlőtaposásával zárult a mintegy 2-2,5 órás műsor.
    Nos, ami pedig az egész rendezvény mottóját illeti, úgy gondolom, a Nemesnádudvariak az EU-s pályázatnak minden szemszögből eleget tettek. Nemcsak vendégszeretetükkel, rendezési készségükkel de láthatóan e kis falu (szinte mesébe illő) rendezettségével is jó példáját mutatják a szorgalomnak.