130 ÉVES LEHETNE
az adai Földműves-Iskola (8.)

    A számomra ismert adatok és dokumentumok alapján Fridrik Tamás 1923. március 2-án született és ő a második, Kupuszinán, azaz Bácskertesen született személy, aki középiskolai végzettséget szerzett.
    Fridrik a bács-tiszavidéki római katolikus tanítóegylet alelnöke volt, járási faiskolai felügyelőként tíz évig működött. Selyemhernyó-tenyészeti felvigyázóként ugyancsak 10 évig tevékenykedett.
    Tanyai iskolák, olvasókör, népiskolák alapításáért, a felnőttek esti oktatásának vezetéséért, a selyemhernyó-tenyésztés meghonosításáért a magyar kormány több ízben elismerésben és jutalomban részesítette.

Gazdag selyemgubó-termés

    Fridrik a XX. század fordulóján  az adai földműves-iskolában előadásokat tartott a selyemhernyó-tenyésztésről és évekig felügyelte az eperfa szaporítására általa alapított adai epreskertet, ami a földműves iskolában volt.
Fridrik fontos munkatársa volt Szobonya Bertalannak, a földműves iskola alakpító tanárának és igazgatójának. Hadd álljon itt most egy újabb életrajzi töredék Szobonya Bertalan igazgatónkról, aki nem adai, hanem nagykátai születésű volt és adai ténykedése után Királyhalmán telepedett le, de már jókor előtte „1894-ben Szobonya Bertalan 140 hold homokot vásárolt Királyhalmán. Ezt a területet szőlővel, gyümölcsfákkal ültette be. 1897-ben költözött Királyhalmára és itt megalapította a Gazdakört, melynek sokáig elnöke is volt (1941-ig).”
    Namostmár, a rendszerváltáskor utcát neveztek el róla Királyhalmán és 2012-ben, egy ilyennemű összefoglalóban, ottani helytörténeti kutatásban, a következők jelentek meg róla:
    Gróf Szécsényi Ferenc földművelési miniszter megbízásából felépítette Adán a földműves iskolát, melynek alapkövét 1884. május 19-én tették le. 1894-ben 140 hold homokot vett a Horgosi-Királyhalmon, és 1897-ben már a jelenleg is meglévő villájában lakott. Az ősi birtok homokján gyökeret eresztett leszármazottjai ma is ott gazdálkodnak.
    A 140 hold homokot szőlővel, gyümölcsösökkel ültette be. 1897-ben költözött Királyhalmára, és itt megalapította a Gazdakört, melynek sokáig elnöke is volt (1941-ig). Szobonya Bertalan  szőlője 40 holdon terült el, ahol homoki fajokat termesztettek modern művelési eljárások alkalmazásával. A lapok 1899. augusztus 20-ai száma arról tudósít, hogy a homokpusztán birtokos közösség alakult, amelynek elnöke Rombay Zsigmond, jegyzője Szobonya Bertalan, pénztárnoka Saághy László, hegybírája pedig Lakó Mihály volt. (Borászati Lapok 1899. augusztus 20. 618.) Az 1899 és az 1906 között eltelt hét esztendő arra utalhat, hogy valami okból kifolyólag a birtokos közösség működésképtelenné vált, majd az 1900-as évek közepén újjáalakult. A Magyar Szőlőtelepítő Részvénytársaság 150 kat. holdas birtokán kívül kiemelkedik a gazdák közül Ormódi Béla 101, Szobonya Bertalan 37, Tóth Henrik 30 és dr. Rombay Zsigmond 22 holdnyi szőlőjével.”
    A mi feladatunk tisztelni és szeretni Szobonya Bertalant. Íme, szabadon kínálkozik az alkalom, hogy most, vagy egy értelmesebb nemzedék eljövetelekor utcát, épületet, intézményt nevezzenek el róla az adaiak.

     A selyemhernyó eperfalevéllel táplálkozik és az emberek, gyermekek – sőt az egész család tagjai otthoni üres szobákban, helyiségekben felállított állványokon élő milliónyi hernyónak hordták az eperfákról zsákokba gyűjtött friss levelet. Erről Szobonya Bertalan, a földműves iskola első igazgatója ezt írja: „A selyemhernyó-tenyésztés terén Bács-Bodrogh vármegye az első helyet foglalja el s e tekintetben az elismerés koszorúját Bezerédj Pál országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak egy egész vármegye hálája kíséretében nyújtjuk át.
    A mellett, hogy ez új iparág meghonosításával a külföld hason-terményeit mellőzhetjük, nagy megnyugtatásul szolgál az, hogy milliókra menő összeg jut a legszegényebb néposztály kezei közé.
    Az 1907. év folyamán 128 községben 21,406 termelő család foglalkozott a selyemhernyó termelésével. Termelés eredménye ez évben 433,775 kg. selyemgubó; gubó-beváltási árúl kifizettek az egész vármegyében 880,945 koronát; átlag egy termelőre 41 korona 15 fillér esett.
    A selyemtenyésztés ügyét Bezerédi Pál 1880-ban vette kezei közé s ez időtől kezdve, az 1907. év végéig, a vármegyében selyemtenyésztési kereset czímén kifizettek 22.910,371 koronát. Szédületes összeg, ha tudjuk, hogy itt minden fillér reális alapon keletkezett s nem szerepel sem államsegély, sem támogatás czímén egy fillér sem.”
    Adán még a két világháború között és után is legalább 200 család foglalkozott selyemhernyó-tenyésztéssel és a selyemgubót azonnali kifizetés mellett két helyen vették át, a Cilcer-házban és a Bukta-háznál.

    Méhészet. Az adai földműves-iskola másik jelentős tevékenysége a méhészet felkarolása volt. Az 1800/1900-as évek fordulóján itt tartott előadásokat a tavankúti Tamaskó József méhész-kutató-kísérletező szakember, akinek a Tamaskó-rendszerű kaptárai mindmáig népszerűek és meg is találhatók a mi méhészeinknél is. Fridrik azonban a méhészettel kapcsolatban panaszkodik:
    „A méhészet jelentőségében sokat veszített azzal, hogy a réteket, legelőket feltörték és az erdőket nagyrészben kiirtották, s eke alá vették. Jelentékenyebb tenyésztő a vármegyében is alig akad, ámbár tagadhatatlan, hogy alig van község, melyben több-kevesebb kaptárral dolgozó méhész ne szerepelne.”
    Adának 1877-től van méhész-egylete.