153. Zöld levél
2013. év madara
A GYURGYALAG

    A Magyar Madártani Egyesület által kezdeményezett Év Madara internetes szavazás alapján a 2013. év madara a gyurgyalag, szerbül pčelarica, tudományos nevén Merops apiaster lett, megelőzve a második helyezett erdei fülesbaglyot és a harmadik fürjet (pitypalattyot).
    A gyurgyalag az egyik legszínpompásabb madarunk, Indiából származik, rokonai most is ott élnek. Hossza 25-29 cm, szárnyfesztávolsága 36-40 cm. A melegebb éghajlatú nyílt tájakat kedveli, művelt területeken, legelőkkel, bokrokkal, facsoportokkal tarkított élőhelyeken fordul elő. Költési szokása különleges, mivel partfalakban, telepesen (gyakran a partifecskékkel együtt) fészkelő faj. Adán emberemlékezet óta megtalálható, legismertebb telepe a Baránál, a sintértelepi zsilippel szemben lévő téglagyári gödör megmaradt falában, lyukakban fészkel és költ. Ezt a költőhelyet azonban „polgártársaink” évről-évre igyekeznek tönkretenni, ahelyett, hogy nyugodtan hagynák ezeket a csodálatosan szép madarakat. Másik adai költőhelye a valamikori Ada-Mohol közötti téglagyár sárgaföld-bányájának fala. Főleg nagyobb termetű repülő rovarokkal táplálkozik, és mint az ilyen fajok általában, a legkorábban elvonulók, és a legkésőbb érkezők közé tartozik. A telet Afrikában tölti.
    Nevezik még méhészmadárnak is, mert a méhek repülési útjába eső száraz ágakra ülve előszeretettel kapkodja el a levegőben repülő méheket, kitépi fullánkjukat, utána megeszi őket. Udvarlás idején a legjobb falatokat párjának ajándékozza, a fiókáit is ezekkel, és egyéb rovarokkal eteti. Emiatt a méhészek káros madárnak tartják és nagyobb méhesek közelében (Fruška gora) üldözik őket. Szerbiában is szigorú védelem alatt áll és a mi dolgunk az, hogy a védelmére keljünk! Másik veszélyeztető tényező, hogy a természetes partfalak száma egyre fogy, a meglévők pedig bebokrosodnak, és ezek a szép madarak megfelelő költőhely nélkül maradnak.
    Elmondhatjuk azt is, hogy Németországban a Német Természetvédelmi Szövetség (NABU) és a Bajor Tartományi Madárvédelmi Szövetség (LBV) választása alapján a 2013. év madara a sárszalonka, szerbül barska šljuka, németül Bekassine, tudományos nevén Gallinago gallinago lett A két szervezet a kihalás által fenyegetett madárfaj helyzetével, a német földön élő költőpárok számának megfogyatkozásával indokolta a döntést. A mintegy hatezer költőpár csupán fele a húsz évvel ezelőtt ott regisztrált populációnak. Kisebb számban a bánáti pusztán, annak is nedves, tocsogós részén költ, nagyobb számban az őszi vonuláskor látható. Szajánnál és Csókánál is látták költeni.  Jellegzetes, nyerítő hangja miatt a szajániak nyihehének nevezik. Régente előszeretettel vadászták, ami ma már tilos!

Király János