Teológiai gondolatok
Hiszek a Szentlélekben

    A sokat emlegetett 325-ös Niceai zsinat csak annyit mond a harmadik isteni személyről, hogy „hiszek a Szentlélekben”. Ezzel a hitigazsággal egészen a Kr. u. IV. századig nem volt semmilyen probléma, hisz a teológusokat elsősorban a Jézus Krisztusra irányuló eretnek, illetve hitvédő témák foglalkoztatták. A probléma akkor merült fel, amikor Kr.u. 360 táján Makedóniosz konstantinápolyi püspök és hívei tagadni kezdték a Szentlélek istenségét. Az említett eretnekmozgalom tanítása szerint a Szentlélek nem Isten, hanem csak teremtmény, aki a szellemi világ csúcsán áll, de valójában az Atya és a Fiú szolgája. A vita akkor vált parázslóvá, amikor a szerzetesi mozgalom mind több követőt számlált. A harmadik isteni személy védelmezői a Bibliának a Szentlélekre vonatkozó helyeire hivatkoztak, az ellentábor pedig arra, hogy a Niceai zsinat nem említi, hogy a Szentlélek Isten, az Ószövetség pedig „homályos” a Lélekkel kapcsolatban, hisz elsősorban dinamikus erőként, nem pedig személyként írja le.   
    A IV. század második felére a nagy keleti egyházatyák (Athanász, Bazileosz) lesznek az elsők, akik már műveikben is tanítják, hogy a Szentlélek is Isten, külön személy.
    A felmerült teológiai problémák tisztázására Nagy Theodósziosz császár 381-ben összehívja a Konstantinápolyi II. egyetemes zsinatot, amely megerősíti a Niceai zsinat hitigazságait, és megfogalmazza a Szentlélekről szóló tanítást. Bár a Szentlélekkel kapcsolatban maga a megfogalmazott szöveg nem használja az „Isten” kifejezést és azt sem, hogy egylényegű az Atyával és Fiúval, a megfogalmazott következő hitigazságok mint az: „az Úr és éltető, szent, az Atyától és Fiútól származik”- egyértelműsítik azt a tényt, hogy a Szentlélek Isten, és egylényegű a másik két isteni személlyel.
    A Szentírás szerint Isten lelke jelen van a világ teremtésénél, az egyiptomi kivonulásnál, a zsidó bírák, királyok, és próféták életében, az új élet reményeként pedig megjelenik  a babilóniai fogság ideje alatt is.
    Mind a négy evangélium beszámol Jézusnak a Szentlélekkel való elteléséről. Ennek csúcspontja a Jordánban való jézusi megkeresztelkedés, amely esemény után galamb alakjában Jézusra rászáll Isten Szent Lelke. Jézus három évi földi tevékenysége alatt Isten „ujjával”- Lelkével gyógyít, hirdeti Isten Országát. Őt ígéri meg (és küldi el) a Vigasztalóként. 
    A Szentlélek bibliai szimbólumai: a víz, tűz, galamb, kenet, kézrátétel, szél, szellő. A Szentlelket a keresztségben kapjuk meg, majd a bérmálás szentségében hitünket megerősítő hatásával szembesülünk.
    A Szentlélek a kegyelem közvetítője, de a karizmák is (prófétálás, nyelveken való szólás, csodatevő erő, tanítás stb.) a harmadik isteni személy adományai. A tudás, a bölcsesség, a hit megvallásának bátorsága, az istenfélelem is a Szentlélek ajándéka.
    Ő az, aki az Istenhez vezető úton fogja kezünket, vezet bennünket.
    „A Szentlélek  az Atya és a Fiú közti szeretet,de az a szeretet is ,amellyel mi emberek Istent és egymást szeretjük”(Petrus Lombardus).

Moldvai Matild, MA