Isten nagyobb dicsőségére

    Útmenti felújított Krisztuskereszt felszentelését tartották 2013. május 20-án az adai Gunaras városrészben lévő óvoda előtt, az Aranykapu Művelődési Egyesület székháza, a Topolyai út (ma Halász József utca) mellett. A mintegy 100-150 gunarasi lakos jelenlétében ft. Világos Miklós, adai káplán végezte a felszentelési szertartást és beszédében emlékeztette a hívőket, hogy a katolikusok régi szép szokása az útmenti keresztek állítása. Majdnem mindegyik felirata úgy kezdődik, hogy Isten dicsőségére emeltette… a cél pedig az Úrhoz szóló kérelem a család, a nép megsegítésére, gyermek születésére, a családtag háborúból való hazasegítésére, továbbá könyörgés a jó időjárásért, a jó termésért, az emberiségért
    A keresztállítók mind-mind istenfélő, nemeslelkű emberek voltak, akik anyagi áldozatot sem sajnáltak hozni az Istenhez küldött kérelem szoborba foglalásáért. Maga a kivitelezési forma legtöbbször kőkereszt volt, rajta a megfeszített Krisztus alakjával. Hegyvidéken nem volt ritka a fakereszt sem.
    Így az útmenti kereszteknek a Kárpát-medencében többféle formája is ismert (fa, kő, vas és plékereszt), a környék lakossága pedig mindig védte, gondozta, virággal díszítette a feszületet. Ha útjuk során a járókelők, lovaskocsis emberek elhaladtak előtte, az asszonyok keresztet vetettek magukra, a férfiak pedig megemelték a kalapjukat. Azt sem kell elfelejteni, hogy ez a Gunarason keresztül vezető Topolyai út az adaiak fő terménybehordási útja, így a földművesek nap, mint nap ezen az úton mennek az ugarba, vagy térnek vissza onnét.

    - Már régebben elhatároztam, hogy alkalom adtán felújíttatom ezt a keresztet – mondja Biacsi Sándor, környékbeli gunarasi lakos – és édesanyám halála, meg a gunarasiak biztatása után ez a gondolat még jobban felerősödött bennem. Ennek eredményeképp most felújítva áll itt ez a feszület.
    Közvetlenül a kivitelezés előtt aztán meglepődve láttuk, hogy a feszület egykori állítói, Hajagos István és neje, Sterbik Anna pontosan 100 évvel ezelőtt, 1913. május 20-án emeltették a keresztet, és ez a tény már önmagában is igazolja felújítási munkánk indokoltságát.
    Magát a felújítást a Csuvik-testvérek, mások és jómagam végeztük, a festéket pedig az adai II. Helyi Közösség biztosította. A gunarasi polgárok mindvégig nagy-nagy figyelemmel és szimpátiával kísérték fáradozásainkat és a felavatásra is szép számban eljöttek. Külön kiemelném a Sóti házaspár, az Aranykapu Művelődési Egyesület vezetőinek megértését, segítségét, azt, hogy az ünnepségen az egyesület növendékei tánccal, énekkel, versmondással fejezték ki és erősítették a jelenlévők Isten dicséretét! A feszület körüli körtánccal pedig mintha csak a szent libanoni cédrusok körüli liturgikus tánclejtés elevenedett volna meg Csontváry Zarándoklás a cédrusokhoz című híres festményéről! Köszönet mindenkinek!

    Ez a szép nemes tett és a felemelő ünnepség minden bizonnyal majd követőkre talál Ada község többi kereszt-közösségénél is!

Szöveg és képek: Király János