FŐ AZ EGÉSZSÉG
HASZNOS PÁRBESZÉD EGÉSZSÉGÜGYBEN

    Ezzel a jelmondattal tartottak meg január végén egy kerekasztal--megbeszélést az adai Egészségházban, amelyen kezdeményezőként vett részt a törökbecsei Vajdasági Roma Nők Civil Szervezete, dr. Tóth Barna Elvira, az adai Egészségház igazgatónője munkatársaival, valamint az érdekelt adai páciensek egy csoportja.

    A lényeg, hogy az idén egy közös projektum indul a nagybecskereki, az óbecsei, a törökkanizsai és az adai egészségügyi intézményekkel a romák egészségügyi ellátásának javítása, valamint az esetleges diszkrimináció megakadályozása végett. Mindezt a belgrádi Nyitott Társadalom Alapítvány finanszírozza, így érthetővé válik, hogy az akció a legelesettebb néprétegek egészségügyi felemelését célozza és még a látszatát is meg kívánja akadályozni annak, hogy valaki származása vagy pillanatnyi vagyoni helyzete, urambocsá szegénysége miatt hátrányt szenvedjen az orvosi ellátásban.
    Dr. Tóth Barna Elvira bevezetőként elmondta, hogy amikor felkérték az intézményüket, hogy kapcsolódjon be a roma szervezet projektumába, akkor a kérésnek nagyon szívesen eleget tettek. Hiszen hasonló célokat tűztek ki az Egészségház stratégiai tervében, illetve az intézmény vezetőségének egészségügyi politikájában is szerepel, hogy a lakossággal együttműködve igyekeznek javítani az egészségügyi ellátás színvonalán. Ebben együttműködnek mindazokkal a sérülékenyebb csoportokkal is, amelyek fokozottabb figyelmet érdemelnek, köztük a krónikus betegségben szenvedő személyekkel, a fiatalokkal, a romákkal és a mozgássérültekkel.

Két orvos az eszmecseréről:
dr. Tóth Barna Elvira és dr. Barna Gizella

    A megbeszélés további részében Vasa Milićev, a roma szervezet képviselője ismertette a projektumot, amelynek célja, hogy a roma lakosság számára elérhetővé tegye a megfelelő egészségügyi ellátást. A projektum célkitűzése még az is, hogy a kinevezett páciensi csoport és az egészségügyi intézmények vezetősége között intenzív kommunikáció alakuljon ki, hogy rámutassanak a hiányosságokra és az ellátás minőségére. A célok között szerepet a helyi önkormányzatokban az egészségügyi tanácsok megalakítása is. Mint mondta, az erre vonatkozó törvény kidolgozása folyamatban van. A szervezet elképzelése szerint ebben helyet kapnának a romák is. Továbbá a projektum során adatbázis is készül a romákat érintő esetleges diszkriminációról az egészségügyi ellátás során. Vasa Milićev kiemelte: arra törekszenek, hogy a négy községben lebonyolított projektum modell értékű legyen, és alkalmazzák az egész országban is. 
    Ilyen bevezetők után mindenki kíváncsian várta a jelen lévő és érintett páciensek hozzászólását is. Erre nem soká kellett várni, mert az adai Hajagos Veronka, akin nemrégiben veseátültetést hajtottak végre, szót kért és szépen megformált felszólalásában őszintén elmondta, hogy az olyan pácienseknek, mint ő, mi nyomja a lelkét.
    - A sok-sok megpróbáltatások, idegi, testi és lelki megterhelések után arra vágyunk, hogy orvosaink mondjanak el minél többet a betegségünk további alakulásáról és kezeléséről – kezdte Veronka, majd így folytatta:
    - Ez azonban csak hiú ábránd, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy orvosaink úgyszólván nem is törődnek velünk, nem mondanak semmit, hacsak nem kérdezzük őket. Akkor meg egyik ezt mondja, a másik meg azt. Ha erre megjegyezzük, doktor úr, hát a másik doktor nem ezt mondta, feleletül odavetik nekünk, hogy „akkor minek engem kérdez, menjen ahhoz, aki magának mást mondott!”
    - Pedig, higgyék el, mi nem rosszat akarunk, csak kielégítő információt, felvilágosítást, tanácsot várunk arra, hogy ha már ilyen sokat szenvedtünk, legalább használható, megnyugtató útbaigazítást kapjunk.
    - Ez lenne az én meglátásom szerint az egyik legfontosabb kérés, mert ha az orvosoktól nem kapjuk meg az elvárt tanácsokat, utasításokat, akkor nem marad más hátra, minthogy mi betegek egymástól kérjünk felvilágosítást, hogy bizonyos esetekben saját magán ki mit tapasztalt, ki hogyan oldotta meg a felmerült egészségügyi problémáját. Sajnos, ez nem minden helyzetben hoz megnyugvást, ezért lenne szükség az orvosok türelmesebb, megértőbb, segítőkészebb hozzáállására.

    A jelenlevőket (újságírókat) meghatotta ez az őszinte gondolkodásmód, ami végső esetben segélykérésnek is felfogható, és pont az ilyen orvos-páciens  találkozó, véleménykifejtés igazi céljának (eredményének) kellene lennie.
    Utána elhangzott még egy-két páciens-vélemény, majd a „magyarázom a megmagyarázhatatlant” módjára válaszokat is kapott az őszinte páciens, hogy nem úgy van az, ahogy ő hiszi és mondja, mert az orvosok igenis igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni a beteg érdekében, csak hát ők nem mindig jól fogják fel a hozzájuk való viszonyulást. Másfelől meg ott van az orvosok roppant leterheltsége, úgyhogy a sok emberfeletti feladat teljesítése közben szinte „elégnek”.
    Ezek nemcsak ennek a kerekasztal-megbeszélésnek a jellemző véleményei, hanem általánosságban is meggyőzően jellemzik az orvos-beteg mindennapi viszonyát, de örvendetes, hogy ezen a téren most elindult egy egymást meghallgató párbeszéd.

    A találkozó záróakkordjaként dr. Tóth Barna Elvira nagyon helyesen rá is érzett erre és elmondta, hogy a honi (helyi) egészségügy nagy problémái ellenére is meg van győződve arról, hogy elérhető lesz egy olyan pozitív végkifejlet, ami mindannyiunk jobb egészségügyi ellátását eredményezheti.
    Meggyőződésünk, hogy ehhez még több ilyen őszinte, tényfeltáró párbeszédre lenne szükség.

Szöveg és képek  Király János