FIATALOK ÍRJÁK
OMLADINCI PIŠU
Beszélgetés a dédnagymamámmal
(interjú)
A dédmamám jó egészségnek örvend, amikor csak tehetem, meglátogatom. A vele töltött idő még színesebbé teszi gyermekkoromat. Vidáman falatozunk dédi sütijéből, forró csokit kortyolunk, és közben jókat beszélgetünk.
– A te gyermekkorodban is volt forrócsoki?
– Dehogy, nem volt akkoriban ennyi édesség. Édesanyám a kristálycukrot is dugva tartotta, mert különben megettem.
– Nyáron fagyit sem ettél?
– Hát azt néha sikerült kieszközölnöm. A fagyiárus tojásért adta a fagyit. Mikor meghallottam, hogy csenget az utcán, kiszaladtam a tyúkólba, kiloptam a tyúk alól a tojást, és futottam az utca felé. Persze mindezt szüleim tudta nélkül csináltam.
– Szerettél iskolába járni?
– Igen, mert ilyenkor nem kellett dolgozni.
– Hány osztályt jártál akkoriban?
– Hatot. Délelőtt és délután is mentünk iskolába. Tizenegykor hazamentünk ebédelni, de egy órakor már kezdődött a délutáni tanítás.
– Milyen tanszereid voltak?
– Hát volt egy számtan és egy vonalas irkám, ceruzám, radírgumim, de legtöbbször palatáblára írtunk. Az olvasókönyv volt az egyetlen tankönyvem.
– Szeretted a tanító nénidet?
– Nagyon féltem tőle, szigorú volt. Sosem felejtem el, ha nem tudtuk a leckét, a nádpálcájával a körmünkre vágott. Ezt hívtuk körmösnek, ami nagyon fájt. Óra alatt olyan csend volt az osztályteremben, hogy még a légy zümmögését is lehetett hallani.
– Mivel játszottál gyermekkorodban?
– Legtöbbször kimentem a nyomásra, ami egy nagy füves terület volt, csak akkoriban így neveztük. Ott nagyon sok gyerek összejött, és ilyenkor várbagurulócskát játszottunk. Az otthoni játékaimat magam készítettem.
– Volt játékbabád?
– Igen, kukoricababám, aminek én varrtam a ruhát. Amikor a szüleim nem vették észre, kivágtam egy darabot a paplanhajból, és nagyon szép ruhát varrtam a babámnak. Édesanyám nagyon haragudott rám, mikor észrevette, de édesapám mindig kipártolt. Azzal nyugtatta édesanyámat, hogy majd jó varrónő lesz belőlem, ha felnövök.
– Visszamennél a gyermekkorodba?
– Igen, igaz, hogy sokat nélkülöztem akkoriban, de nagyon szép gyermekkorom volt.
Olyan hihetetlen, hogy az én dédnagymamám egyszer gyerek volt. Megsimogatom ősz haját, rámosolygok. Látom rajta, hogy ugyanúgy élvezi ezeket a beszélgetéseket, mint én. Ilyenkor egy kicsit újból gyerek lesz.
Mihályi Csenge VI. c osztály,
Novak Radonić Általános Iskola, Mohol
„Мачке“ 5.а разреда Основне школе „Новак Радонић“ из Мола
A moholi Novak Radonić Általános Iskola 5a osztályának „macskái”
A mi iskolánkban történt
A mi kedves intézményünkben, a moholi Novak Radonić Általános Iskolában mindannyian fontosnak tartjuk, hogy egy-egy jelesebb napot műsorral ünnepeljünk meg. Szerény kis előadással emlékeztünk meg január 25-én az iskolák védőszentjéről, Szent Száváról is.
A színvonalas műsor keretein belül elhangzottak szavalatok, a diákok táncoltak, és az énekkar többek között elénekelte a Szent Száva himnuszt.
Iskolánk tantestülete minden évben Szent Száva napkor dicséretben részesíti az előző tanév legjobb tanulóit. A műsor végén igazgatónőnk, Snežana Došić átnyújtotta a megérdemelt könyvjutalmakat.
Nagy öröm számunkra, hogy jeles vendégeink és a tisztelt közönség is jól érezte magát a középkori hangulatot idéző műsorunkban.
Már januárban folynak az előkészületek az iskolanapi ünnepségre, amire a diákok nagy lelkesedéssel, és fáradságot nem kímélve készülnek.
Benedek Tünde, Szemerédi Ilona
„Терање зиме“
Традиционална манифестација под називом „Терање зиме“ одржана је у петак, 8. фебруара. Карневал је организовала Основна школа „Новак Радонић“ уз подршку „Молског фијакера“. Чланице „Молског фијакера“ су учеснике манифестације послужиле крофнама и загрејале их топлим чајем.
Поворка је кренула из школе и упутила се ка удружењу „Молски фијакер“, где је одржан кратак прогам који су припремили ученици. Као и сваке године, ученици су се потрудили да сакрију свој идентитет, и наишли су на велико одушевљење мештана. А да ли су успели да отерају зиму, то ће се видети следећих дана.
Тамара Тешић
Egyperces programozó szerelmesvers
Olyan vagy nekem, mint labelnek a text,
Mint buttonnek az esemény, mint részegnek a szesz.
Ha rád nézek a programom lefordul,
A változók deklaráltak, de valami mégis túlcsordul.
Ha nem vagy itt, errort dob az agyam,
A timer lassan pörög, a szavaim elhalnak.
Annyiszor gondolok rád, integerbe nem fér,
A double sem elég, túl nagy ez az érték.
Tőled megtelik a memória, és lelassul a rendszer,
Elég rád gondolnom, hogy elkapjon a kényszer.
A programom végén elragad a vágy,
Kíváncsi lennék, hogy gondolsz-e most rám.
Sebők Szabolcs, Fejes Ervin, Füstös Dániel, IV-2
Műszaki Iskola, Ada
