Mi újság a nagycsaládosoknál?

    Hosszabb ideje már, amióta arra készülünk, hogy interjút készítünk Krizsán Vilmossal, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetsége elnökével. Az év vége felé a különböző projektumok megvalósításán, az idei év elején pedig a pályázatok elszámolásán dolgoztak, ezért nem tudott fogadni bennünket. Február 16-án a XIX. farsangi gyermekbál alkalmával végre sikerült leülnünk beszélgetni.
    - Sajnos, valóban így van. Örökké rohanunk az életben és sok mindenre nem jut időnk – kezdte a mondandóját az elnök. – Pedig nagyon fontosnak tartom, hogy tájékoztassuk a közvéleményt a munkánkról. Sokszor is nyilatkozom, sűrűn megkeresnek a lapok, rádió és televízió munkatársai. Ennek örülök, és szívesen beszélek a munkánkról és elnézést is kérek a Körkép olvasóitól, hogy megvárakoztattam őket.
    · Az elmúlt évben sokat dolgoztak, úgy tudjuk volt is miért?
    - Valóban, egy nagyon tartalmas, igen nehéz és sok tekintetben jelentős eredményeket hozó évet zártunk. Kezdi meghozni a gyümölcsét az a rengeteg munka, amit a nagycsaládos mozgalmunk felfejlesztésbe fektettünk. Erről tanúskodik az is, hogy összesen 10 pályázatot nyertünk a Bethlen Gábor Alapnál, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségénél, a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárságnál, valamint a helyi önkormányzatnál. Ennek köszönhetően tudtuk megtartani a kárpát- medencei családi vasárnapot, az V. családban és közösségben  élni elnevezésű nemzetközi ifjúsági táborunkat is azt a nemzetközi tanácskozást, ünnepi közgyűlést és társasestet, amelyet a Vancsesz  fennállása 10 éves évfordulója alkalmából szerveztünk. Fontos mérföldkövek ezek, hiszen a családi vasárnapunkon ötszázan voltunk és újabb településeken mozdultak meg a családok. Dreán, Bácsgyulafalván, Keviben és Búránysoron szerveződtek csoportba a nagycsaládosok. Az ifjúsági táborunkban több magyarországi (Csongrád, Orosháza, Debrecen, Budapest és Szeged) fiatal is részt vett, tartalmas előadások és foglalkozások voltak és módszertanilag is előreléptünk.  A nemzetközi tanácskozásunknak pedig igen nagy visszhangja volt, hiszen először tudtuk egy asztalhoz ültetni 6 ország családszervezeteinek, illetve a budapesti és belgrádi minisztériumoknak a képviselőit. Érdekes volt összevetni a környező országokban megvalósuló családpolitikai intézkedéseket azokkal, amelyek itt nálunk vannak érvényben. Sokat tanulhatunk egymástól, átvehetünk olyan megoldásokat, amelyek máshol már beváltak. Egy olyan javaslat is napvilágot látott ezen a tanácskozáson, hogy fórum jelleggel többször találkozhatnánk, folytathatnánk ezt a megkezdett tevékenységet, sőt abban az esetben, ha valahol olyan intézkedések születnek, amelyek családellenesek, vagy sértik az értékrendünket, akkor akár közösen is felléphetnénk azok ellen.
    · Értékelték az elmúlt évet, mi várható az idén?
    - Ez egy cseppet sem lesz könnyebb. Nagyon nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor elhatároztuk, hogy megszervezzük az I. Délvidéki családkongresszust augusztus 2. és 4. között a kishegyesi Kátai tanyán. A 3 napos rendezvénynek több üzenetet szánunk, hiszen szeretnénk felkelteni a közvélemény, politikusaink és a fiatalok figyelmét a család, házasság és gyermekvállalás fontosságára, a nagycsaládosok érdekeinek védelmére, a délvidéki népesedési akcióterv megvalósításának szükségességére. Több neves előadók lesz, szeretnénk vendégül látni Böjte Csabát, Bíró László püspök urat, Pásztor Istvánt, dr. Korhecz Tamást és másokat. Több olyan beszélgetést, tribünt tartunk, ahol a párkapcsolatokkal, gyermeknevelési kérdésekkel, családszervezeteink szerepével és más hasonló kérdéskörökkel foglalkozunk majd. Ezen a nagy seregszemlén 700-800 résztvevőre számítunk 6 országból.
    · Mit emelne még ki a programjaik közül?
    - Mindenképpen meg kell említenem a családgondozási programunkat. Az idén a Szövetség, de az egyesületek is pályáznak ennek a programnak a folytatására. Szeretnénk ebben az évben is meglátogatni több száz fiatal házaspárt, olyanokat, akik még a párkapcsolatuk, gyermekvállalás és nevelés elején tartanak. Nekik még tudunk segíteni, tanácsokat és biztatást adni. Nagy szükség van erre, mint ahogy arra is, hogy szakemberek segítségével olyan műhelymunkákat, beszélgetéseket tartsunk, ahol tanulhatnak, tapasztalatot szerezhetnek ezek a fiatal szülők. Szeretnénk minél több olyan családbarát rendezvényt tartani, amelyeken együtt lehetnek a szülők és a gyerekek, amelyeken találkozhatnak, és tapasztalatot cserélhetnek a hasonlóan gondolkodók és hasonló gondokkal küszködő délvidéki és külföldi nagycsaládosok is. A házasság világnapja, az anyák napja és a család világnapja köré fonódó rendezvények üzenete pedig csakis az, hogy családban élni jó, nagycsaládban élni a legjobb.
    · Sor kerül-e az idén a péterrévei Nagycsaládos Ház felújítására?
    - Ez is egy fontos vállalásunk. Úgy tervezzük, hogy amint az idő engedi, önkéntes munkával nekikezdünk a hátsó épületrész lebontásának. Szeretnénk az idén legalább a felújítás első szakaszát megvalósítani, az pedig abból áll, hogy a nagytermet és egy kis irodahelyiséget tető alá hozzunk, hogy használni lehessen őket. Számítunk a közösség összefogására, a péterréveiek és környékbeliek önkéntes munkájára. Pályázunk a Tartományi Fejlesztési Alap, Bethlen Gábor Alap és a Kárpát-medencei Családlánc felé, de bízunk benne, hogy több támogató is segít majd bennünket. Meggyőződésünk, hogy amit hittel, akarattal és kitartással vállalunk, arra lesz elég támogatás is.
     • Önt beválasztották-e a Magyar Nemzeti Tanács demográfiai akciótervét kidolgozó bizottságba? Elkezdték-e már a munkát?
    - Igen, megtartottuk a bizottság első összejövetelét és belekezdtünk ebbe a nagy munkába. Mondhatom ez sem kis vállalkozás, de úgy érzem, hogy dr. Korhecz Tamás és a bizottság többi tagjai is nagyon komolyan gondolják, amit vállaltak. Személy szerint is úgy gondolom, hogy egy nagyon összetett kérdéskörről van szó, hiszen nem csak a gyermekvállalási kedv hiányáról, hanem a munkanélküliség, elvándorlás és asszimiláció nagy mértékéről is pontos felmérést kell készítenünk. Az akcióterv egyes intézkedéseinek megvalósításába pedig be kell vonni az egész közösséget, intézményrendszert, ha tényleg eredményeket szeretnénk felmutatni. Már pedig szeretnénk. A legfontosabb a fiatalok, szülők bevonása, de fontos szerep jut az önkormányzatoknak, iskoláskor előtti intézményeknek, iskoláknak, szociális központoknak, egészségházaknak és nem utolsó sorban a civil szervezeteknek. Nekünk, nagycsaládos egyesületeknek is jelentős feladatok jutnak majd, amelyeket mi fel kell hogy vállaljunk, és én azt hiszem, ezt örömmel, lelkesedéssel és önkéntes munkánkkal meg is tesszük. - fejezte be a beszélgetést Krizsán  Vilmos úr.

Bálizs Géza