Nyelvi figyelő
Inercia a nyelvben

    A nyelv társadalmi jelenség, életét, működését más törvényszerűségek befolyásolják, mint a természeti tárgyakét és jelenségekét. Azonban a nyelvnek és a nyelvhasználatnak olyan vonatkozásai is vannak, amelyekre látszólag természeti törvények érvényesek. A dinamika első alaptörvénye szerint a testek tehetetlenek, vagyis nyugalomban maradnak, vagy pedig egyenes vonalú egyenletes mozgást végeznek, ha nem éri őket valamilyen külső hatás.
    Inercia, azaz tehetetlenség a nyelv életében is megfigyelhető. Például az olyan szavakon, amelyeknek módosult ugyan a jelentéstartalmuk, de nem változnak meg, illetve nem adják át a helyüket más szavaknak. Az óra szó eredetileg napórát vagy homokórát jelölt, ma viszont nemcsak a mechanikus szerkezetű időmerő eszközt nevezzük órának, hanem az elektronikusat, a digitálisat is. A képviselőház a nyolcvanas évek Jugoszláviájában nem a képviselőknek, hanem a küldötteknek volt a gyülekezőhelyük, mégsem lett belőle küldöttház. A kaptafát, amelyen lábbelit készítenek és javítanak, ma már nemcsak fából készítik, hanem vasból vagy műanyagból is, de azért nem mondunk vaskaptát vagy műanyag kaptát. Íróeszközként a lúdtollat már rég felváltotta a fémtoll, nevében mégis megmaradt a toll.
    Számos jövevényszónak a megmaradása is tehetetlenséggel magyarázható. Ha az idegen szót azzal a dologgal együtt ismerjük meg, amelyet jelöl, általában jövevényszóként be is fogadjuk, a dologhoz szervesen hozzá tartozónak véljük, idegen voltáról könnyen megfeledkezünk. Régi jövevényszavaink zöme annyira beilleszkedett nyelvünkbe, hogy a laikus szinte meg sem tudja különböztetni az eredeti magyar szavaktól. Ilyen szó például az iskola, a tábla, a kréta, a tinta is. Az iskola a latin scola főnév származéka. Mint számos egyéb latin eredetű szavunkban, itt is essé változott az esz, a torlódott mássalhangzók elé pedig egy magánhangzó került, mivel magyar szó nem szokott két mássalhangzóval kezdődni. Érdekes, hogy a jelenlegi iskola szóalak helyett régebben az oskola volt az általánosabb használatú, és csak idővel vált népnyelvivé. A tábla szintén a latin nyelvből való, eredeti alakja tabula. A kréta és a tinta is latin származású. Maga a latin tincta szó jelentéstapadással jött létre a 'festett víz' jelentésű tincta aqua szókapcsolatból. Nyelvünkben évszázadokig párhuzamosan élt egymás mellett a tinta és a ténta szóalak, utóbb a tinta vált köznyelvivé, a ténta pedig elavult.
    Az inercia újabb keletű jövevényszavainkon is megfigyelhető. A telefon szót nem szorította ki a távbeszélő (ez egyébként a hivatalos megnevezése Magyarországon), a rádiónak, a magnetofonnak, a televíziónak, a videónak még belső keletkezésű vetélytársa sem igen akadt. Noha nagyszabású szómagyarító pályázatokon ötletes megfelelői születnek egy-egy fölöslegesnek tartott idegen szónak, általában nem sikerül felcserélni őket egymással (nem lett pl. permet a sprayből).
    A nyelvben megfigyelhető inercia mégis más, mint a fizikai: nem érvényesül olyan következetességgel, továbbá egyéb fizikai törvények nem mutatkoznak a nyelvre alkalmazhatónak.

Dr. Molnár Csikós László