Helyi hozzájárulás
Jobblétünk biztosítása

    Nem hiszem, hogy lenne ember, aki nem tudná környezetében mi az a helyi közösség, mi a helyi hozzájárulás, mi az, amikor saját pénzünket környezetünkbe fektetjük be, azzal az eltökélt szándékkal, hogy környezetünket szebbé, jobbá, használhatóbbá varázsoljuk, megszabadítva magunkat így a sok gondtól, bosszúságtól. Mindezt csak úgy érhetjük el, hogy önszántunkból lemondunk saját jövedelmünk néhány százalékáról, és azt úgy társítjuk, hogy minden polgár érezze annak hatását. Nehéz ugyan konkrét meghatározást találni a helyi hozzájárulás fogalmára, talán a legérthetőbben a következőképp fogalmaznám meg: önkéntes alapokon történő eszköztársítás mindannyiunk jólétének biztosítása érdekében. Úgy is mondhatnánk, mint egy nagy család közös kasszája: mindenki beadja a pénzt és ebből mindenki megkapja saját szükségleteinek kielégítésére szolgáló összeget. Esetünkben azonban nem pénzt kapunk vissza, hanem olyan javakat, amelyek mindannyiunk szükségleteit kielégítik, szebbé, használhatóbbá teszik közvetlen környezetünket.
    Ezúttal az adai Első Helyi Közösségről szólnék, amikor röviden bemutatnám, mi mindenre használjuk fel a helyi hozzájárulás eszközeit, mi mindent nyerünk ezek ésszerű felhasználásával?
    A válasz egyszerű: rengeteget. Mióta él a helyi hozzájárulás, azt hiszem tagadhatatlan, hogy nem vettük volna észre, hogy minden utcánkban megfelelő betonjárda épült, mindkét oldalon. Ugyancsak, szinte minden utcában aszfalt, vagy betonút szolgálja a biztonságos közlekedést, nincs „kerékagyig” érő sár. Az utcák kivilágítása rendben van, a gyermekjátszóterek rendezettek, felszereltek, a zöld felületek karbantartása sincs elhanyagolva. És ami nagyon fontos, önerőből már néhány kilométeres. Szennyvíz-levezető csatornát fektettünk le, de itt van a talajvíz sújtotta részek megsegítése, árkok ásása… Mindezt a hozzájárulás helyi eszközeiből fizette ki a helyi közösség, a polgárok pénzéből, amit ők maguk társítottak.
    Ezek voltak nagyvonalakban, a látható, érzékelhető beruházások, de ezen kívül a szellemi élet fejlődését sem hagyjuk árván. Ugyanezekből az eszközökből juttatunk a kultúrának, a sportnak, az oktatásnak, hisz mindez a sajátunk, érdekünk, hogy zökkenőmentes legyen működésünk, hisz elsősorban saját gyerekeinkről van szó, a jövő generációjáról. Természetesen ebben az esetben csak segélyekről lehet szó, hisz nagy összegeket nem tudunk biztosítani ezeknek a létesítményeknek, intézményeknek, de a segíteni akarás mindig jelen van.
    Itt van még a havonta megjelenő Körkép, az önök, a mi újságunk. Megjelenése ugyancsak a helyi hozzájárulással függ szorosan össze, mert e nélkül kétlem, hogy megjelenhetne, hiszen a költségek nagy részét éppen a polgárok tájékoztatására szánt eszközökből fedezzük.
    (Folytatjuk. A következő számban: Mit veszítenénk a helyi hozzájárulás megszűnése esetén?)

V. J.