Nyelvi figyelő
Tisztelt!

    Az új év közeledtével sok szép képeslapot kaptunk és küldtünk. Volt közöttük a hagyományos módon boldog új évet kívánó, de volt nem egy, személyes hangvételű, egyedi megfogalmazású lap is. Az egyik képeslap eléggé talányos volt: egy papír-CD mellékletet tartalmazott. Néztük, forgattuk, le lehet-e játszani vagy sem, s útmutatásért figyelmesebben elolvastuk az első ránézésre éppen csak felületesen átfutott szöveget. „Poštovani!” megszólítással kezdődött a jókívánságokat és tájékoztatást tartalmazó szöveg, majd alatta következett a magyar változat a következő megszólítással: „Tisztelt!” Egyértelmű, hogy szó szerint fordították a szerb nyelvű változatot, de a konvencionális magyar megszólítás nem így hangzik. Mindenképpen oda kell írni, hogy „Tisztelt Uram/Hölgyem, más esetben „Tisztelt hallgatóim, tisztelt közönség, tisztelt tanár úr!” és így tovább, attól függően, kiről van szó, kit akarunk megszólítani. Önmagában magyarul a „tisztelt” kevés. Van ugyan példa arra, hogy egyes esetekben a jelző átveszi a jelzett szó szerepét is, gondoljunk a „tokaji bor” szókapcsolatra: itt tökéletesen elegendő az is, ha csak azt mondjuk: „tokaji”, mindenki azonnal a borra fog gondolni, de a „tisztelt” esetében ez nincs így.
    Nem könnyű tehát egyik nyelvről másikra lefordítani egy szöveget, még a legegyszerűbb esetekben is lehetnek eltérések. Nem elégséges a szavakat, a nyelvtani szabályokat tudni, a nyelv szellemét, az emberek gondolkodásmódját kell ismerni, egyszerűbben szólva azt, hogy egy adott helyzetre mit mondanak a másik nyelven beszélők. Nemrég az interneten egy finn intézményre vonatkozó információkat kerestem. Az oldal finn nyelvű volt, de mellette ott állt a biztató felirat ”oldal fordítása”. Önök már próbálkoztak azzal, hogy megnézték, milyen fordítások találhatók az interneten?  Kétségbeejtően rossz fordítások, tulajdonképpen semmi sincs a helyén: rossz a szóhasználat, rossz a mondatszerkesztés, rossz a szórend, ráadásul az adott esetben nevetséges fordulatokat használtak, pedig egy nagyon szomorú intézményről volt szó. Becsületükre legyen mondva, egy olyan szövegre is rábukkantam olvasás közben, hogy (csak értelmileg, nem szó szerint idézem): ha Önnek nagyon fontos ez az oldal, nézzen utána a fordításnak más forrásokból is. És mindennek ellenére, a lényeget már a legelső rossz fordításból is ki lehetett hámozni.
    Páratlan „félrefordítások” jöhetnek létre akkor is, ha egy szöveget oda-vissza fordítunk: az eredeti nyelvről a másik nyelvre, aztán a fordítás alapján vissza az eredetire. Mi már jártunk úgy, hogy egy eredetileg „Magyar nyelvi intézmények a Kárpát-medencében” című anyagunkat oda-vissza fordítás után úgy láttuk viszont, hogy „Magyar nyelvi intézmények a Kárpátokban”. Nem győztünk csodálkozni mi magunk is, hát még az olvasók, hogy vajon milyen nyelvi intézmények lehetnek a „zordon” Kárpátokban, mely hegységről mindenkinek a fenyvesek, a farkasok és a sok hó jut eszébe?
    Visszatérve a bevezetőben említett képeslaphoz, mely befejezésül „Srećno!“ , illetve magyarul „Sok szerencsét“ kívánsággal zárul, ismét elgondolkodhatunk a magyar fordításon. Való igaz, hogy a sok szerencse mindannyiunkra ránk  fér, de az adott szituációban, újévi képeslapról lévén szó, a hagyományos boldog új évet kívánunk megfogalmazás lett volna talán megfelelőbb.

Hódi Éva