Teológiai gondolatok
Isten szeretete

„Az Isten szeretet, és aki szeretetben marad,
az Istenben marad, és Isten is őbenne”.  
( 1 Jn 4,16)

    A szeretet nemcsak egyik jellemzője Istennek, hanem Ő maga a szeretet, és ez a szeretet magából az isteni lényegből ered. Az egész teremtett világ ennek a szeretetnek a következménye, hisz lehetne minden esetleges, vagyis lehetne úgy is, hogy ne legyen semmi. Az isteni szeretetből ered a természet csodálatos szépsége és a benne uralkodó tökéletes rendezettség is. Isten a szeretetben önmagát adja: a jót, a bölcsességet, az irgalmasságot, az alázatosságot, a tökéletességet. Ezekre az ajándékokra kell törekednünk, erre vagyunk mi teremtmények is hivatottak.

    Az emberek sok helyen keresik a szeretetet: megbecsülést, elfogadást, tiszteletet, rajongást várunk el másoktól. Pedig Isten szeretete arra tanít, hogy önzetlenül adjuk magunkat.  Sokszor másokban próbáljuk megtalálni a tökéletes szeretetet. Ilyenkor az embert helyezzük Isten helyébe, de keserűen tapasztaljuk meg, hogy a másik ember nem tölti be elvárásainkat. Rájövünk, hogy a másik ember is esendő, hogy neki magának is szüksége van az Istentől jövő, tökéletes szeretetre. Ezért önző érdekeinkkel ne terheljük le a másik embert.

    Az önzetlen, feltétel nélküli szeretet csak Istentől jön, csak Tőle várhatjuk el. Ha Istent mi is tiszta szívből tudjuk szeretni, akkor ez képessé tesz bennünket a mások iránti önzetlen szeretetre. Arra a szeretetre, mely türelmes, igaz, amely nem féltékeny, nem haragtartó, hanem megbocsájtó. Isten szeretetén át mindenkit személyválogatás nélkül, felebarátként tudunk elfogadni.

    Jézus szeretet-parancsa reménységet ad arra, hogy ma is lehet Őt követni és szeretetben élni. Úgy szeretni egymást, ahogyan az Úr szeretett bennünket –­ lehetséges és elérhető cél. (Ellenkező esetben Jézus nem fogalmazta volna meg minden időkre szóló egyik legfontosabb üzenetét).

    Természetesen mindannyiunk számára világos, hogy esendőségünk következtében erre egyedül nem vagyunk képesek, de Jézus Krisztus segítségével megtalálhatjuk azt a tökéletes szeretetet, mely egész életünket, teljes személyiségünket betölti. Erre a szeretetre teremtettünk, erre születtünk. E szeretet nélkül az életünk üres, céltalan és értelmetlen is lenne.

    A türelmes, az igazságot szerető, a mindent eltűrő és mindent megbocsájtó szeretet az, amellyel a keresztényeknek egymást iránt kell lenniük. A szeretet Jézus követőinek ismérve. Ha nem szóval, „… hanem cselekedettel és valóságosan…” (1 Jn 3,18) szeretünk, akkor elmondhatjuk, hogy Isten szeretete szerint élünk, hogy elértük keresztény létünk és küldetésünk igazi értelmét, célját.

Morvai Matild