"Kitelepülve" is a legjobbak között
Beszélgetés az adai Hertz Rádióamatőr Klub nyílt napja alkalmából

    Sportolóink, művészeink, tudósaink mind-mind arra törekszenek, hogy eredményeikkel, teljesítményükkel szülőföldjüknek szerezzenek dicsőséget, városuk hírnevét öregbítsék.  A sportolók és művészek mellett viszont van egy olyan csoport, amelynek tagjai nap mint nap elviszik hírünket a nagyvilágba, akiknek köszönhetően néhányan Madagaszkáron, Mallorcán,  Yokohamában, Afganisztánban, Kandahar-ban, Kanadában és Brazíliában is tudják hol van Szerbia és  hol van Ada.  Ez a csoport több tízéves felszereléssel, sajátkezűleg készí-tett eszközökkel ott van Európa és a világ élvonalában, tagjai tapasztalatukkal, tudásukkal és taktikai felkészültségükkel a versenyeken sokszor a legfelsze-reltebb és legnagyobb antennafar-mok rádiósait is maguk mögé utasítják. Szerbiában a legjobbak között vannak, Európában 4.-5. helyen állnak, a világversenyeken is megszerezték a 6.-7. helyezést. Az adai Hertz Rádiósklub tagjai klubhelyiség híján, pénzügyi nehéz-ségekkel közdve  az elmúlt évben is folyamatosan versenyeztek, eredményeket értek el, amelyet a január 14-én merendezett nyílt napon ismertettek is. Az adai, topolyai, tornyosi, zentai, becsei, hajdújárási, kishegyesi és nagykikindai rádióamatőrök a hagyományteremtő szándékkal immár harmadszor megtartott összejövetelen igyekeztek az elmaradt klubnapokat pótolni, tapasztalatot cserélni és taktikai megbeszéléseket folytatni.

Pétervári Attila és Kéki László

    - Legnagyobb problémánk, hogy nincs klubhelyiségünk.- magyarázta Pétervári Attila, a rádiósklub elnöke.-Tavaly január 16-án költöztünk ki a klubhelyiségből, az ORTC (Ifjúsági Rekreációs Műszaki Központ ) épületéből, amelyet most kollégiummá alakítanak. Ígéretet kaptunk, hogy a felújított kollégium tetőterében, megemelt padlásterében egy helyiséget kapunk, külön bejárattal. Áprilisban az antennákat is leszereltük, így a klubhelyiséget teljesen elhagytuk. A tavalyi év úgy telt el, hogy ideiglenes kitelepülésekkel rádióztunk, és így  nehézkesebb volt a fiatalokkal való foglalkozás is, sőt majdnem fel is hagytunk ezzel, nem volt hova vinni őket.
    - Helyiség híján többet voltunk a zentai rádióklubban, hiszen velük  szorosan együttműködünk,- tette hozzá Kéki László, a klub elnökségi tagja-  most ez a kapcsolat még erősebbé vált, olyannyira, hogy több versenyt a zentai  klubból bonyolítottunk le, s világviszonylatban is igen jó eredményeket értünk el.
    - Melyek a legnagyobb sikerek?
    - Szerbiában több első helyünk van, Európában is ott vagyunk az 5., 6. helyen, világviszonylatban is sikerült  a 6.-7. helyen végeznünk. Ezekre nagyon büszkék vagyunk, mert szerintünk ez nem elhanyagolható eredmény. De a legnagyobb sikert 2002.-ben értük el, amikor világelsők voltunk, ezt a sikert még nem sikerült túlszárnyalni.-mondja mosolyogva Kéki László.
    - Azért nem sikerült még megismételni ezt az eredményt, mert technikailag nagyon el vagyunk maradva a többi országtól. Mi még mindig harmincéves technikával rádiózunk,  nem tudjuk megvásárolni a legújabb felszerelést, ezért sajátkezűleg gyártunk elemeket a rádióinkhoz, és az antennák telepítésével, újabb, jobb, nyereségesebb antennák létrehozásával igyekszünk lépést tartani, mert csak így tudunk megmérettetni a világgal. Egy amerikai rádióamatőrnek sokkal jobb feltételei vannak, s olyan eszközei, amelyekről mi csak álmodni merünk.- mondta Makra Sándor, az egyesület egyik legaktívabb rádiósa.

Az ígéretes utánpótlás

    - Klubhelyiség nem volt, ezért „kitelepítve” rádióztak?
    - Szeptemberben sikerült a zentai rádióamatőr klubbal közösen egy természetvédelmi expedíciót szervezni a Ludasi-tóra. – magyarázta Kéki László.- A World Flora Fauna mozgalomhoz csatlakoztunk, amelynek az a lényege, hogy rádióamatőrként természetvédelmi területről rádiózunk, ezzel is felhívjuk a figyelmet az ország természetvédelmi régióira. Ludason a látogatóközpontban kaptunk helyet,  ahol egy teljes rádiós állomást  kellett kiépítenünk, hét antennával, és ahonnan   három nap alatt a salgótarjáni és a budapesti vendégekkel megközelítőleg 5000 összeköttetést csináltunk. Erre az alkalomra külön QSL-lap készült, amelyen a Ludasi-tó jellegzetes madara, a barkó cinege látható. Ezek az igazoló lapok az expedíció során kialakított összeköttetések igazolásaként a világ minden tájára eljutnak, és így viszik szét a tó és a természetvédelmi régió hírét. 
    - Az ősszel történt az is, hogy a zentai klub a görög Thassos szigetre ment el rádiózni, és itt a világversenyen 6. helyet ért el. – folytatta Kéki László, és hozzátette- Az adai klubtagok pedig a zentai klubhelyiségből rádiózva  a hetedik helyen végeztek.
    - Ezek a tevékenységek mind rövidhullámon történtek, de URH-án dolgozva könnyebb a kitelepülés, mert kisebb méretű antennákkal dolgozunk.  – mondta Makra Sándor.- Versenyek alkalmával kitelepülünk a városon kívüli részekre, hogy a település elektronikus zaja ne zavarja a rádióhullámokat.
    - URH-án is több sikert értünk el.- mondta az egyesület elnöke.- A Vajdasági Rádióamatőr Szövetség gyűlésén vehettük át a plakettet a 2010-es Tesla Memorial versenyen elért első helyezésért, ezen a versenyen a következő évben második helyen végeztünk.
    - Meg lehet-e becsülni, hogy egy év alatt a klubtagok hány összeköttetést hoznak létre?
    - Nem szoktunk ilyen összesítést végezni, de úgy becsüljük, hogy egy évben akár 20000 összeköttetés is kialakul a klubtagoknak köszönhetően. Ezeket az összeköttetéseket le is kell igazolni a mi részünkről is, de számunkra problémát jelent ezeknek a lapoknak a nyomtatása, hiszen egy év alatt ez mintegy 20000 igazoló lapot jelent, amelyet elküldünk a világ minden tájára. Igyekszünk a saját városunk jellegzetességeit rátenni ezekre a lapokra, hogy így is eljuttassuk hírét a világba. Saját zsebből ezt nagyon nehéz pénzelni, ezért szeretnénk támogatókat találni, akik ezt a különleges reklámlehetőséget kihasználva segítenék az igazoló lapok elkészítését.- válaszolt Kéki László.
    - Említették, hogy harmincéves technikával rádióznak. Minek köszönhető, hogy ennek ellenére mégis felveszik a versenyt a világon mindenkivel, és igazán szép eredményeket érnek el?
    – Mi sok felszerelést, amit nem tudunk megvásárolni, magunk készítünk el. A versenyeknél a taktika, és a több évtizedes tudás, tapasztalat is sokat számít. Más országokban egész antennafarmok vannak, amelyekkel mi is felvesszük a versenyt, a szükség megtanított bennünket arra, hogy feltaláljuk magunkat, hogy mindenből kihozzuk a legtöbbet és a legjobbat. – mondta Sípos József amatőr rádiós, aki  a nyolcvanas években az adaiak közül legelőször kapott saját hívójelet.
    Abban bízunk, hogy az idén már beköltözhetünk a klubhelyiségbe, és az idei évben már onnan, rendezett körülmények között rádiózhatunk. Egy jól megtervezett antenna szerkezetet szeretnénk felállítani, ami lehetőséget ad arra, hogy akár az ottani kollégisták is belekóstolhassanak a rádiózásba, s reméljük, így új tagokat is toborozhatunk.  Új, aktív tagokra lenne szükség, olyanokra, akik odaülnek a készülékek mellé és  velünk együtt rádióznak.- fejezte be Kéki László.

Józó Krizsán Mónika