Égi és földi szerelem
Beszélgetés dr. Hódi Sándorral, a Szívügyek című könyv szerzőjével

    A napokban jelent meg városunk köztiszteletnek örvendő pszichológusának és közírójának legújabb könyve, a Szívügyek, melyet 2012. január 20-án ismerhetett meg a nagyérdemű a magyar kultúra napjának adai rendezvényén.
    Ennek apropóján kérdeztük művéről a szerzőt, Dr. Hódi Sándort.
    – Legújabb könyvének a Szívügyek címet adta. Miért esett erre a témára a választása? Hisz annyian mondtak már annyi mindent a szerelemről…
    – Több évtizedes pszichológiai praxisom során rájöttem (nem volt nehéz), hogy az emberek többsége szeretethiányban szenved. Különösen sok szó esett a szerelemről, a boldogság hiányáról, az érzelmi kötődés buktatóiról, a csalódással járó poklok kínjáról. Mivel az ember életével kapcsolatban sok mindenről írtam már – köztük az öngyilkosságról, a családi konfliktusokról, a párkapcsolati problémákról, a nemzeti identitászavarokról, a kisebbségi komplexusokról, időszerűnek találtam, hogy a szívügyekkel, jelesül a szerelemmel is foglalkozzam.
    – Mi mindenről olvashatunk, ha kezünkbe vesszük a Szívügyek című könyvet?
    – Ebben a könyvemben célzottan a szerelem jelenségét járom körül. A fogalom tisztázása érdekében a könyv fejezetről fejezetre haladva megismerteti az olvasót a szerelemre vonatkozó filozófiai és pszichológiai elméletekkel, a neurológiai, biokémiai és agykutatási eredményekkel. Az egzakt kutatások egyoldalúságát ellensúlyozandó a mű bővelkedik szerelemtől ihletett költeményekben, költőktől és nagy gondolkodóktól, különféle hírességektől vett idézetekben, pszichológiai esetleírásokban és első kézből hallott szerelmi történetekben. A könyv megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogyan került sor a nyugati kultúrában a testi és lelki valóságunk szétválására, szeretetigényünk és erotikus vágyaink szétfejlődésére és elkülönülésére, az égi és földi szerelem egymással való szembekerülésére. Megpróbálom körüljárni azokat a személyi sajátosságokat, kapcsolatformákat és társadalmi szerephelyzeteket, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy bensőséges viszonyt tudjunk kialakítani másokkal, illetve hogy ezek hiányában a modern tömegtársadalmakban hogyan válik uralkodóvá az érzelmi és érzéki meghasonlottság, az elárvulás, az intimitáshiány.
    – Ön szerint milyen hozadéka lehet az olvasó számára a Szívügyek elolvasásának azon felül, hogy egy kellemes olvasmányélménnyel lesz gazdagabb?
    – A könyv megírásával arra szeretném ösztönözni olvasóimat, hogy több figyelmet szánjanak azokra a dolgokra, amelyek korántsem magától értetődőek számunkra. Itt arra gondolok, hogy a szerelemhez ne csak tévésorozatokon és szappanoperákon edződjünk, hanem próbáljunk meg releváns ismeretekre szert tenni. Mert mutathatunk mi kifelé bármit, színlelhetünk közönyt, érdektelenséget, minden ember lelke mélyén hosszan, csendben ott lapul a tárgytalan sóvárgás az egyetlen igazi nagy szerelem után, amit kár lenne elszalasztani.
    – Kinek a figyelmébe ajánlja munkáját?
    – Mindenkinek, aki érzelmi élete, „szívügyei”, boldogtalansága miatt szükségét érzi egy belső önvizsgálatnak. Ahogyan a szerelem történelmileg fontos szerepet játszik a személyiség fejlődésében és a társadalmi evolúcióban, a róla való közös elmélkedés is javunkra válhat a konfliktusok kezelésében és kapcsolataink elmélyítésében.
    – Van-e még valamilyen fontos tudnivaló a könyvvel kapcsolatban?
    – Igen, el kell még mondanom, hogy a könyv a Széchenyi István Stratégiakutató Társaság kiadásában jelent meg. Valamint itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal hozzájárultak a könyv létrejöttéhez: Hódi Éva szerkesztőnek, Beszédes István műszaki szerkesztőnek, Buzás Márta korrektornak, valamint a fedőlapot tervező Csernik Elődnek.