Legújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - Arhiva

2012. január

Címoldal
Az összefogásban lenne az erő
Községi események
A Körképről beszélgettek a könyvtárban
Községi hírek
Ada, az Ada
Százezer szavazat a cél!
Mi minden történt vidékünkön az elmúlt hónapokban...
Kedves Évák!
Gyalogátkelőkről sokadszor
Mit kell tudni a vagyon-visszaszármaztat-ásról?
Égi és földi szerelem
"Kitelepülve" is a legjobbak között
A siker kulcsa
Megalakult a Magyar Fordulat négy párti koalíció:
Idősek napközije
Hírek
Rendőrségi hírek
Nyelvi figyelő
Teológiai gondolatok
Gyermekszínjátszóink jubileuma - XIII.
Fiatalok írják
Kultúrális hírek
Szakszervezeti hírek
Zöld levél
Jobblétünk biztosítása
Nyelvi jogaink Szerbiában - 3.
Árnyas oldal
Karácsonyi-újévi képek-események
Impresszum

FIATALOK ÍRJÁK
MLADI PIŠU

Fején találta a szöget

    Egyszer egy szép kora őszi napon a műszaki tanárnő bejelentette, hogy ellenőrzőt fogunk írni az addig vett anyagból.
    Én azonban még nem ébredtem fel a szép nyári álomból, és úgy gondoltam, az anyag nagyon könnyű, minek tanuljak, hiszen van jobb dolgom is (tévé, számítógép). A szüleimnek pedig (szokásomhoz híven) nem említettem.
    A következő héten, mint egy villám, belém hasított: te jó ég, szűk fél óra múlva ellenőrző!
    De már késő volt. Tudniillik a tanulásnak három szakasza van: átolvasás (ötször való átolvasása a szövegnek, és ez utáni átolvasása), emésztés (egy óra bambulás a televízió előtt) és felmondás (szülő megkérése, hogy hallgassa, amíg én elmakogom és átolvasom, majd újra felmondom). Ez a három lépés sikeresen alkalmazható bármely vers, definíció vagy kérdés-felelet megtanulására.
    És, mivel nekem nem állt rendelkezésemre sem egy óra, sem tévé, sőt még szülő sem, csak az ötszöri átolvasós-lépést tudtam alkalmazni, sikertelenül. Ugyanis a tanárnő a négy és feledik ismétlésnél belépett a terembe, és elkiáltotta magát:
    – Papírt, ceruzát elővenni!
    A következő pillanatban rezgő kézzel, izzadt tenyérrel, kétségbeesve, ceruzával a kezemben ültem, és hallgattam a tanárnő kérdéseit, és csak félig-meddig tudtam válaszolni rájuk.
    A következő órára (mivel két műszaki óra szokott egymás után lenni) a tanárnő kijavította az ellenőrzőt, és a hetes egy olyan papírt hajított elém, amin azt írja: hármas. Nem, ez nem az enyém! Ez nem lehet az! Csak valaki viccből az én nevemet írta fel a papírra.
    De mégis az volt.
    Szomorúan mentem haza. Megnyomtam a csöngőt. Apám nyitott ajtót. Mosolygott. Szemüveget viselt. Ugyanaz a ruha volt rajta, amit általában hordani szokott. Szemüvege mögül barna szempár nézett rám. Egyszóval, semmi különös nem volt benne. Köszöntött:
    – Szia, fiam!
    – Szia! – köszöntem vissza. – Apa, ellenőrzőt írtunk műszakiból...
    – És, hányas? Csak nem egyes?
    – Nem...
    – Kettes!
    – Megráztam a fejem.
    – Hármas
    – Fején találtad a szöget...
    Természetesen elsőrendű parancsot kaptam arra, hogy azonnal javítsam ki azt a hármast, különben jaj nekem!

Tóth István,
7b, Cseh Károly Általános Iskola, Ada


Állatok a cirkuszban

    Unokatestvéreméknél voltunk Budapesten, és elvittek bennünket a cirkuszba.
    Nagyon örültünk, hisz ekkora cirkuszban még nem voltunk. Mikor megérkeztünk már nagyon sok ember várakozott. Mi is megvettük a jegyet, és elfoglaltuk helyünket. Először egyenruhában fehér lovakon olyan katona-félék érkeztek, és bemutatták mutatványaikat. Majd az oroszlán és a tigris következett, akik veszedelmesek voltak. Az állatidomár irányította őket. A bűvész kártyatrükköket mutatott be, majd rózsákat varázsolt elő. A bohóc nagyon mókás volt. Jókora volt a cipője, és botladozott. Mi nagyokat nevettünk rajta. A kígyóbűvölő egy óriási kígyót hozott be a nyakán. Az elefántok az artistákkal érkeztek, és egy közös műsort mutattak be. Nagyon szép volt. Majd jött a kardnyelő, aki egy nagy kardot nyomott le a torkán, majd egy tüzes vasat vett a szájába. Nekem félelmetes volt. Majd üvegdarabokon és szöges padra feküdt rá. Egy kis szünet is volt, akkor elmentünk cukros almát és pattogatott kukoricát venni.
    Unokatestvéremék megígérték, ha újra meglátogatjuk őket, akkor megint elmehetünk a cirkuszba. Szép élményekkel értünk haza.

Lajkó Csenge
4b, Cseh Károly Általános Iskola, Ada


Моја најлепша прича

    Када сам био мали, мама ми је читала књигу три прасета.
    Живела су три прасета. Сваки је себи градио кућу. Први је направио кућу од дрва, а други од сламе. Док су се они играли, треће прасе је зидало кућу од цигала. Дошао је вук и одувао кућу од дрвета и сламе. Прасићи су се сакрили код брата у кућу од цигала, и били су срећни.
    Ко није читао ову причу, нека је прочита, јер је јако лепа.

Марко Андрашић
2а ОШ „Новак Радонић“ Мол


A hó

Hullik, hullik, fehér színű,
Hét ága van és gyönyörű.
Varázs pehely, mert elolvad,
Talán, talán vízből van.

Télen, mikor esik sokat,
Csúszkálunk benne nagyokat.
Gyúrjuk és dobáljuk,
Aztán pedig kacarászunk.

Engemet is megdobtak,
De mégis csak kacagtam.
Gyertek, gyertek, halihó,
Nézzétek, hogy esik a hó!

Aleksza Tamás
4b, Cseh Károly Általános Iskola, Ada

januar 2012.

Naslovna strana
Opštinski događaji
Opštinske vesti
Vesti iz policije
Vesti
Aktivnosti sindikata
Mladi pišu
Impresum


Design by VA