FIATALOK ÍRJÁK
MLADI PIŠU
FIATALOKRÓL ÍRJÁK
Моја најлепша прича
До сада сам прочитао пуно прича. Од свих њих највише ми се допала „Пепељуга“
Пепељуга је била сироче, јер је њена мајка умрла. Живела је са оцем и маћехом која је довела у кућу своје две ћерке. Оне ништа нису радиле јер је све послове у кући обављала Пепељуга. Она је била вредна и скромна. Једног дана десило се чудо. Цар је објавио да припрема бал. На балу ће се одабрати девојка којом ће се оженити принц. Маћехине ћерке су се припремале са великим узбуђењем очекујући да ће једна од њих постати принцеза. Док су се оне припремале, Пепељуга је била тужна, плакала је. То су видели мишићи и птичице, сажалили су се и одлучили да помогну Пепељуги. Када су сви отишли на бал, Пепељуга се уз помоћ својих малих пријатеља и добре виле припремила и отишла на бал. Сви су се изненадили њеном појавом. Изгледала је прекрасно. Добра вила је рекла Пепељуги да чаролија траје до поноћи и онда се прекида. Када је откуцало дванаест сати, Пепељуга је пожурила кући. Том приликом је изгубила златну ципелицу. Следећег дана принц је ишао у обилазак свих кућа где је било девојака, тражећи ону која је изгубила ципелицу. Стигао је и до Пепељугине куће. Маћеха је сакрила Пепељугу на таван. Када је Пепељуга чула да је принц дошао у њихову кућу затражила је помоћ, а мишићи су јој додали кључеве и тако је усрећили, јер је принц нашао девојку којом ће се оженити.
Док сам читао ову лепу бајку био сам тужан због Пепељугине несреће, а на крају када је правда победила и ја сам се осећао као победник.
Богојевић БраниславII/а разред
ОШ „Новак Радонић“ Мол
Nagyapám
Az én nagyapám neve Teleki József. Sokan Tücsöknek, illetve Tücsi bácsinak hívják, de én tatinak szólítom. Ő hatvannyolc esztendős.
Alacsony termetű. Fekete hajában alig van pár ősz szál. Zöld szeme mindig boldogan csillog. Általában munkásruhát visel; nyáron rövidnadrágot és egy blúzt, amit fapapuccsal egészít ki. Télen pedig vastag nadrágot és kabátot, a lábbeli csizma vagy sportcipő, attól függően, milyen munkát végez. A természetét illetően nagyon kedves, mert mindenkinek segít és rengeteg barátja, ismerőse van. Velem is mindig türelmes, megértő, kedves és félt, nehogy valami bajom essen. Azt mondja, hogy én vagyok az ő szeme fénye. Nagyon sok szeretetet és figyelmet kapok tőle, mivel nincs több unokája. A tata hatvannyolc évesen még mindig dolgozik és nem is akármilyen munkákat végez. Méretes kamionokat hajt, a kamionos telephelyen mindenki őt kérdezi, ha valamit nem tud. Mivel régen buszsofőr volt, szinte egész Európát beutazta már. Amikor anyával még nem ismertük Szegedet és eltévedtünk, telefonon keresztül irányított bennünket; vagy a keresztapámat Párizsban is a helyes útra terelte. Ha van egy kis szabadideje, akkor elmegy a közeli gyógyfürdőbe, hogy kipihenje a nap fáradalmait. Utána a barátaival bowlingoznak egyet, és közben pizzát esznek. Sajnos, csak kéthetente tud hazajönni a hétvégekre. Ha kimegyünk hozzá látogatóba, akkor nagyon megörül. Ilyenkor úgy rendezi, hogy legyen szabadideje; együtt megyünk úszni, bowlingozni, ebédelni. Néha elvisz a főnökéhez, hogy megnézzem a vaddisznókat és az őzeket; jól „ismerik” egymást, sokszor tati ad az állatoknak enni. A hatalmas udvarban van egy nagy halastó is, ahova szívesen kijár horgászni. A nagytatámnak, ha van ideje, nagyon szeret főzni. Legtöbbször vaddisznó-, őz- vagy birkapaprikást készít. Általában az udvarban főz. Szakácskodás közben, sőt előtte is, már nagyon izgatott. Előző nap készül rá, aztán pedig szívét-lelkét beleadja a főzésbe; szerintem azért is sikerül olyan finomra. Nemrég volt egy főzőverseny, ahol első lett. Nagyon büszke rá. Amióta cukorbeteg vagyok, rengeteg diétás csokit, kekszet és üdítőt hoz nekem, de itthon is finom ebédeket készít, amiket én is nyugodtan megehetek.
Én nagyon szeretem a nagytatámat. Sokat viccelődünk és nevetünk. Széles látókörű, pozitív gondolkodású, és mindig a családja az első. Összefoglalva – mindent imádok benne.
Juhász Orsolya 7.c.
Cseh Károly Általános Iskola, Ada
Kedvenc mesém
Kiskoromban minden este olvastak nekem a szüleim. Egy csodálatos mese maradt meg legjobban emlékezetemben, a címe: A három kismalac.
A malacok mindhárman házat építettek, az egyik szalmából, a másik fából, a legutolsó meg téglából. Később jött az ordas farkas, akinek a gyomra csak úgy korgott az éhségtől. Meglátta az egyik malacot és nyomába eredt. Mikor a malac észrevette futni kezdett a házáig. A farkas rákiáltott a malacra:
– Gyere ki, vagy szétfújom a házadat! Pfú! És szétfújta. A malac átfutott a barátjához, akinek fa volt a háza. A farkas gondolta túljár az eszén a két malacnak, úgy tett minhta elment volna, de esze ágában sem volt elmenni. Így kijöttek jó nyugodtan a kis malckák, a farkas pedig rájuk támadt. A két riadt állat elfutott harmadik barátjukhoz, Neki téglából volt a háza, így a farkas nem bírt semmit csinálni ellene. Eszébe jutott, hogy talán a kéményen keresztül bejuthat a házba. Ezt a malacok meghallották, és forró vizet tettek a kemencébe. Mikor a farkas lemászott, úgy megforrázta a víz, hogy a világ végéig kopaszon futott. A malacok pedig kiabáltak boldogan: nem félünk a farkastól, farkastól!
Így fejeződött be ez a kedves kis történet.
Nekem annyira tetszett ez a mese, hogy mióta tudok olvasni, sokszor elolvasom, és még mindig találok benne érdekes dolgot.
Pámer Bence, IV.c osztály
Cseh Károly Általános Iskola, Ada
Tanító: Barna Helga
Hugyik Renáta 4/bosztályos tanuló rajza, Cseh Károly Általános Iskola, Ada
Az én hazudós mesém
Tegnap reggel kukorékolt az udvarban a tyúk, és azt kiabálta, hogy megtojt a kakas!
Ennek örömére anyám gyorsan sütött vacsorát belőle. Én ittam hozzá kenyeret, majd olyan éhes lettem, hogy elaludtam az asztal felett. Álmomban kiscsirke voltam, és reggelente megettem egy tehenet. Anyám horkolása ébresztett fel. Fent táncolt a villanytűzhelyen és közben terigette a ruhákat a frizsiderbe. Én nem mentem iskolába, mert az egyetlen cipőmet elültettük a kertben. Sokat locsoltuk és már szép bokorrá fejlődött. Sajnos. egyenlőre csak babacipők teremnek rajta, de azokat is már mind lelegelték a kecskék. Azt mondja anyám:
– Nem baj, majd holnap ültetünk zoknifát a tetőre!
A bátyám inkább csokifát akar ültetni.
– Had legeljék csak a kecskék, ezentúl csokis tejet fejünk majd. Olyé, akkor jön majd a kánaán!
Volford Viktor,
Cseh Károly Általános Iskola 5.e osztály
Tanárnő: Bíró Albert Erzsébet
Utánpótlás korosztályú kézilabdázók
December elején Adán tartották meg az utánpótlás korosztályú kézilabdázók nemzetközi találkozóját, és versenyüket Mikulás-kupának nevezték. Ezen a találkozón nagy sikerrel szerepeltek a képen látható adai ifjú kézilabdázók.
(Csincsik Zsolt, Magyar Szó)
