109. Zöld levél
Gólyatöcs

    Idén május 31-én – jóval a nagy hőségek beállta előtt – madárkutatási szempontból egy rendkívüli sikerben és élményben volt részünk. Tudtuk, hogy Ada határában, egy magántulajdonban lévő szikkasztó-telepnél érdekes madártelep van, ahol a különféle vízimadarak mellett fészkel és költ egyik legszebb madarunk, a széki gólya, vagy gólyatöcs is.
    Felkerekedtünk hát és több kilométeres kerékpározás után a bozótosban elrejtettük a bringákat, majd a sűrű nádas takarásában belopódzkodtunk a tó partjára. Paradicsomi kép tárult elénk: legalább húsz karcsú, törékeny gólyatöcs álldogált a sekély, posványos vízben.
    Jöttünkre fölijedtek és éktelen vijjogásba kezdtek. A parttól nem messze fölfedeztünk egy tojással teli fészket is, amelyről felriadva a tojó pánikszerűen menekült.
    Trükkhöz folyamodtunk. Én lehasaltam egy bokor alá a magas fűbe, barátom pedig nagy zajt csapva messzire elvonult. A madarak látták, hogy jött valaki, aztán meg el is ment. Mivel számolni nem tudnak, azt sem tudták, hogy csak egyikünk távozott, a másik – mármint én – kihegyezett teleobjektívval várja, hogy lencsevégre kaphassa őket.
    Egy órába telt, míg visszajött a bátorságuk, és leszálltak a tóra, majd szedegetni kezdtek.  Ekkor született vagy ötven felvétel, amelyek mindmáig a valaha készített legszebb természetfotóim közé tartoznak.
    A gólyatöcs, vagy széki gólya (gólyalábú, széki szarka, gólyasneff, kosztonca, gyöngyvérlile), tudományos neve Himantopus himantopus, szerbül vlastelica, németül Stelzenläufer, angolul Black-winged Stilt pusztuló madaraink közé tartozik. A régebbi madártani közlemények tömeges előfordulását a Pancsova, Palánka, Csurog és az Aldunai Rét környékén említik, de azt is föltüntetik, hogy „Apaj és Ürbő pusztákon ezelőtt rendes fészkelő volt s innen valamint Akasztóról kosárszám vitték be tojásait a budapesti piacra bíbictojásként, manapság azonban elmúlik egy évtized is, amíg újból megtelepednek”. Márcsak ezért is különleges értéknek számít, hogy az adai határban is fészkel ez a feltűnően szép és rendkívül kedves madár.
    A gólyatöcs költözőmadár, március-április havában érkezik, augusztus-szeptemberben távozik. Így tehát június folyamán, esetleg májustól kezdve fészkel és költ. Szikes tavak szigetein, víz közelében telepesen, apró szigeteken, a talajra készíti fészkét. Fészekalja 3-5 darab 44 milliméteres tojásból áll, melyen 25-26 napig kotlanak felváltva a szülők. A fiókák 28-32 nap múlva repülnek ki. Évente egyszer rak fészket, a fiókák fészekhagyók.
    Gazdaságilag jelentéktelen, márcsak csekély száma miatt is. Hosszú lábaival a sekély vízben lépegetve keresi rovarokból, rákokból, vízirovarokból, békapetéből, halikrából és lárvákból álló táplálékát. Az igazi természetbarát, vagy vadász, akinek a területén előfordul, féltő gonddal vigyázzon rá, nehogy hozzá nem értő elemek kipusztítsák ezt a természeti ritkaságunkat.

Király János