Hazaérvén megfiatalodom…

    Török Ferenc és neje, Klárika Wolfenbüttelben élnek Németországban de minden évben szabadságukat itthon Törökfalun töltik. Ferenc 1944-ben született Törökfalun igaz, hogy korán elszakadt szülőfalujától, de a szíve mindig visszahúzza. Itt találja meg fiatalságát és megnyugvását.
    Az idén az Ada-nap megünneplése alkalmából dicséretben részesült az adományozás területén elért rendkívüli eredményekért, a tájház és könyvtár létrehozásáért, szülőhelye hírnevének külföldön való öregbítéséért, az egyházközösség támogatásáért, valamint a Törökfalu település polgárainak megsegítése érdekében indított humanitárius akciók megszervezéséért. Ez alkalomból tanyájukon beszélgettünk Török Ferenccel.
    Maga itt született Törökfaluban, de már régóta külföldön él. Mi késztette, hogy elhagyja szülőfaluját?
    Mint gyerek Adán is éltem, ott iskolába jártam, valamint Csókán, ott pedig 1958-tól inas voltam a hentes szakmában, majd 1963-tól Szabadkára mentem. Mint mindenkinek, nekem is voltak álmaim, diákkoromban Adán és Csókán láttam azokat, akik már akkor jobb módban éltek. Ez késztetett engem és a többi korombeli fiatalt is, hogy mi is élhetnénk jobban, úgy, mint mások. Akkor már sokan autóval jártak, miközben mi kerékpárral vagy gyalogosan.

A Török-tanya

    Az 1962-63-as gazdasági válság idején úgy döntöttünk, hogy külföldre megyünk, oda, ahol van munkalehetőség, és ezt próbáltuk kihasználni, mivel az itteni munkaerőt szívesen fogadták. Másodszor pedig hozzásegített a döntéshez a hetvenes évek elején a nagy párttisztogatás országunkban, amikor sok embertől „elvették az íróasztalt”. Ezáltal is sok ember elveszítette állását, ennek hatására mi fiatalok úgy láttuk jónak, hogy szeretnénk világot látni és dolgozni. Akkor könnyű volt utazni, mert megvolt a lehetőség a szabad mozgáshoz, volt útlevelünk. Először 1968-ban mentem ki Németországba több hónapra, nem hivatalos munkavállalásra. Az ott kapott keresetekből itthon portát vettem, erre később a házat is felépítettem. Csókán és Szabadkán is dolgoztam a szakmámban. Hazatérve családommal már itt, ezen a tanyán laktunk, ahol most vagyunk, az akkori Július 7 településen.Egyszer csak a volt németországi főnököm jött értem és családomért, hogy nála dolgozzam tovább. Hivatalosan 1973. május 8-tól dolgoztam a szakmámban kinn külföldön, Wenderburgban. Hétvégeken a kvarchegyekben nyitottam sütögetőt, ez még többet segített abban, hogy önállóvá lehessek. 1979-ben nyitottam saját éttermet Wolfenbüttenben, ez a mai napig is még működik, de most már Tibi fiam vette át a vezetését. Hát ez a története annak, hogy elhagytam szülőföldemet, de mindig visszatérek.
    Rendszeresen hazajön a szülőfalujába családjával. Milyen érzelmek járják át, és mik a tervek a jövővel kapcsolatban?
    Igen, minden évben a szabadságomat itthon töltöm családommal. Az első házasságomból két fiam van Tibor és Dániel, akik most már felnőttek. Ők már kevesebbet vannak velünk itt, de második feleségemmel, Klárikával, akivel 22 éve vagyunk együtt megértésben egymás társaként, rendszeresen hazajárunk. Klárikának egy lánya van az előző házasságából, akit Tinának hívnak. Hazajövet minél közelebb érünk Törökfalu határához már másképpen élek, és úgy érzem, hogy visszajöttem a gyerekkoromba. Visszaemlékszem a régi időkre, amikor gyerekek voltunk. Eszembe jutnak a régi házak és mindaz, hogy ki hol lakott annak idején. Itthon mindig jobban, egészségesebbnek és vidámabbnak érzem magam, mint a nagyvilágban. Itthon a tanyán a sárgarigók korán reggel már énekelnek, csend és friss levegő vesz körül minket. Ezt a tanyát, ahol most vagyunk, a nagymamámtól örököltük 1957-ben, és azóta Török-tanya. Én nem itt születtem, de nagyon szeretem, mivel a mienk. A jövővel kapcsolatban az a tervem, hogy tájházzá alakítjuk ezt a tanyát. Régi használati eszközöket és szerszámokat szeretnénk kiállítani, megőrizni a jövőkor fiataljainak. Ehhez lenne szükség segítségre is, aki gondot viselne és rendezné mindazt, amit elkészítünk a tájházhoz.

Török Ferenc a tanyáján

    Ilyen vágyam és tervem van, amit szívvel-lélekkel szeretnék megvalósítani itt Törökfalun. Ez év októberében hivatalosan is nyugdíjas leszek, és így még több időt tölthetek idehaza. Ez nagy segítség abban, hogy a tájház tovább épüljön és fejlődjön, valamint nagyobb hangsúlyt fektethetek majd a könyvtárra. Már eddig hatszáz saját tulajdonomban lévő könyvet hoztam a könyvtárba, mely a Törökfalui Helyi Közösség épületében található. Szeretnék még több könyvet beszerezni, többek között újakat is, és pár év múlva hivatalos megnyitót is megszervezni a falu lakosai számára. De van még sok más tervem a tarsolyomban, ami érlelődik, és egyszer majd megvalósul.
    Az Ada-nap alkalmából dicséretben részesült, hogyan fogadta ezt az elismerést?
    Föllelkesített engemet és nejemet is, hogy a falunak és az embereknek olyat adtunk eddig, ami hiányzott, amivel segíthettünk. A társadalomnak tudtam valamit nyújtani, nemcsak elvenni tőle, mert ő taníttatott ki. Ezt én ily módon tudtam viszonozni. Mindketten Törökfalu fejlődését, megmaradását és népszerűsítését szeretnénk biztosítani.

Molnár József