AZ ADAI EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE - VI
Ada szomszédfaluja Mohol. Jelenleg Törökfaluval, Völgyparttal és magával Adával Ada községet alkotja. Mohol Szent György plébániatemplomával1 egy szuverén, önálló közösség, története sok ponton érintkezik az adai egyház-község életével.
Az adai Szentháromság templom felszentelésekor Sudrits János volt a plébánosa, Beck János pedig a káplánja. Ez utóbbi 1794-ben jött Adára.
1863-ban a jobboldali mellékoltárra Szent Imre herceg képét helyezték, amit Lacza E. olasz festő festett.
Opitz Sándor2 plébános idejében (1868-1898) az adai hívek száma majdnem elérte a tízezret, ezért elhatározták, hogy új templomot is építenek. Anyagiak hiányában azonban 1874-ben csak a nagykórust építették hozzá. Ezzel a templom felülete meghaladta a 900 négyzetmétert. Befogadóképessége pedig elérte a 2700 főt. A kórusnak akkor már orgonája is volt, azt viszont nem tudjuk, hogy az átalakításkor szerezték-e be, vagy már azelőtt is megvolt. Ebben az évben a harangok száma négy volt.
1904-ben a templom színes ólom ablaküvegeket (vitrázsokat) és díszes keresztúti, stáció-képeket kapott.
1908-ban a templom mennyezetfreskóit festik, amelyek Kürkbar festőnek a művei.
1914-ben hadi célokra leszerelték és elszállították a harangokat, és csak a legkisebb, a lélekharang maradt meg.
Az első világháborút és az azt követő gyászos trianoni békediktátumot, amelynek eredményeképp Adát is elszakították az anyaországtól és lakósait kisebbségi sorba taszították, az egyház, a hívek is tragédiaként élték meg, de – bízva az isteni gondviselésben – sorsukat felelősségteljesen és fegyelmezetten viselték. A megemlékező szentmisék másról sem szóltak, mint a háborúban elesettek, vagy eltűntek emlékezetéről. Ennek során különösen Piller György kántortanító jeleskedett, aki sorozatban gyártotta a búcsúztató énekeket és a szentmiséken is maga énekelte őket díszes orgonakísérettel.
1 Amikor gróf Csáky Imre (1710-1782) gróf Kollonitz Lipót (1691-1695) és Szécsényi Pál (1696-1710) után kalocsai érsek lett, az egész főegyházmegyében csak 7 katolikus plébániát talált, amelyeket ferences atyák vezettek. Az új berendezkedést az 1763. december 2-án Kalocsán tartott Egyházmegyei Zsinaton (Generalis Congregatio) állapították meg. Ekkor szervezték meg a mi szempontunkból fontos Tiszai Kerületet, s ahhoz sorolták Almás, Topolya, Szent Máris, Kanisa, Szenta, Ada és Becse egyházait.
Moholt – 1526, a mohácsi vész előtt Moharéve –, mint plébániát ebben az időben nem említik. Az adai ferences lelkész 1762-ben a teljesség kedvéért ugyan felvette az egyházlátogatási okmányba Moholyt és Petrovoszelót is, ahol azonban a szerbek közt nagyon kevés katolikus lehetett. Nem volt se katolikus imaház, se kápolna, se temető. A magyarság újbóli betelepítése jóval áthúzódott a XIX. század első éveire. Az 1766. és 1767. évi okmányok szerint Moholy már hivatalosan is az adai anyaegyház filiáléja (leányegyháza) volt, ahol azonban a molnáron és néhány szolgán kívül más katolikus nem volt.
Mégis, a katolikus halottakat az adai katolikus temetőbe vitték temetni, és a holttest kivitelét a községből a szenátorok nehezményezték. Babonásak voltak és azt tartották, hogy emiatt a jégeső elveri határaikat. A vizitőr (látogató felügyelő) Glaser kanonok a további átszállításokat rendelte el addig, amíg nem lett saját temetőjük. Az 1794. évi okmány már magyar, tót (szlavóniai) és bunyevác katolikusokat is említ.
A magyarok erőteljesebb, tömegesebb betelepítése Moholra 1803-tól kezdődött el. Kosztolányi Lajos, akkor még, mint adai káplán, gondozta a moholiak lelki szükségleteit, elérte, hogy 1803-ban a szerb elöljáróság a meglévő 50 magyar ház mellett további 18-nak adjon fundust (házhelyet). 1804-ben további 20 házhelyet kaptak, ám a magyarság betelepítése csak nagy nehézségek árán folyt, és pl. 1804/5. évben is folyt ellenük úrszéki eljárás.
1804. augusztus 30-án Kosztolányi Lajos, Surdits János adai plébános halála után – akkor már, mint adai lelkész – engedélyt kért a Kalocsai Érseki Szentszéktől Moholyon a temető és a kereszt megáldására. Előadta, hogy az adai elöljáróság a járványok miatt nem szívesen engedi Adán eltemetni a moholyi halottakat. Amíg csak 50 lélek lakott ott, addig hozzájárultak, de most már 200-nál is többen vannak a faluban és a szállásokon. A Kerületi Magisztrátustól (Elöljáróságtól) azért Moholyon temetőt kért, amit szeptember 11-én fognak kijelölni. A temetői keresztre már van pénze, „de ha nem lenne elegendő, akkor össze fogják adni a népek, mert mindannyian jólelkű gazdák ezek”. A Consistorium (Szentszék) szeptember 14-ei ülésén foglalkozott az üggyel, és a kért engedélyt szeptember 21-ei levelében az adai ügykezelőnek, adminisztrátornak (helyettes plébánosnak) megadta, azzal, hogy gondoskodjon a templom és a plébánia-ház részére is megfelelő telek kihasításáról. A végleges elbírálást Csáby Mihály kanonok, tiszai főesperesre bízták, aki ekkor is látogatói (vizitációs) körútra indult.
A hívek 1804. november 15-én kértek engedélyt a moholi templom és iskola építésére.
2 Opitz Sándor, r. kath. plébános, szül. 1825. nov. 21-én Szabad-Szent-Tornyán (Békésm.); a kalocsai érseki megyébe lépett papnak és 1848. decz. 13. szenteltetett fel; előbb a püspöki irodában működött két évig. 1848-tól segédlelkész volt Hegyesen, Jankováczon, Ó-Kanizsán, Ó-Becsén, Martonoson, Zentán, Keczelen és ismét Jankováczon; 1864-ben administrátor Adorjánban, 1867. ugyanott plébános lett és 1868-tól ugyanaz Adán. Országgyűlési képviselő volt 1861. és 1865-69-ben. 1889-től czímzetes kanonok és adai (Bács-megye) plébános. Meghalt 1898. január 15-én Adán.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Munkái:
1. A bűn büntetése. Karácsonyi játék 3 felv. Bpest, 1896. (Népiratok 123.).
2. A pogány megtérése. Karácsonyi játék. 3 felv. Bpest, 1896. (Népiratok 124.).
3. Békesség az embernek. Bpest, 1897. (Népiratok 139.).
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 18. sz. arczk.
Schematismus Cleri Colocensis et Bacsiensis 1888., 1898-99.
Josip Števković
Király János
Török Máté
