Teológiai gondolatok
Mária Magdolna

    Mária Magdolna a Biblia egyik legismertebb női szereplője. Népszerű alakját az évszázadok során sajnos oly mértékben kiszínezték, hogy az evangéliumokban megjelenő személy már alig ismerhető fel. A szinoptikus evangéliumok szerint Mária Magdolna a Jézus által meggyógyított, róla gondoskodó nők csoportjába tartozott, akik a saját vagyonukból látták el a Mestert és tanítványait. A Lukács szerinti evangélium arról számol be, hogy Mária egy Magdala  nevű helységből származott és Jézus hét ördögöt űzött  ki belőle. Mária Magdolna azonban nem azonos az említett evangélium 7,36-ban  szereplő rossz hírű nővel, akivel sajnos alaptalanul, igen gyakran azonosítják.
    A Biblia legközelebb a keresztre feszítéskor említi Mária Magdolnát, amikor a kereszt alatt állt Jézus anyjával, Máriával és Kleofás feleségével, akit szintén Máriának hívtak.
    Szent Márk beszámolója szerint Mária Magdolna más asszonyokkal ott volt Jézus keresztre feszítésénél, majd pedig néhány asszonnyal a hét első napján odament a sírhoz, hogy bebalzsamozza Jézus holttestét. Ott egy angyal megmutatta nekik az üres sírt, majd meghagyta, hogy menjenek és mondják el a látottakat a tanítványoknak. Ez az evangélium arról is beszámol, hogy Jézus először egyedül Mária Magdolnának jelent meg, és amikor ő elmondta a tanítványoknak, hogy életben találta az Urat, ők nem hittek neki.
    Szent Máté szerint Mária Magdolna azoknak a nőknek a csoportjába tartozott, akik messziről jöttek, azaz már Galileából kísérték az Urat. Az evangéliumi beszámoló szerint az asszonyok félelemmel és örömmel, vegyes érzésekkel hagyták el Jézus sírját, majd siettek, hogy vigyék a hírt a tanítványoknak. Az úton találkoztak a feltámadt Jézussal, aki köszöntötte őket, ők pedig leborulva imádták őt.
    Mária Magdolna Jézussal való találkozásáról leghosszabban a János által összeállított evangélium számol be. Az örömhír szerint, Mária kora reggel, amikor még sötét volt, kiment Jézus sírjához. Amikor meglátta, hogy a követ elhengerítették a bejárat elől, elfutott Péterhez és ahhoz a tanítványhoz, akit Jézus kedvelt (Jánoshoz), hogy elmondja nekik a hírt. A két férfi a sírhoz futott, és amikor bementek, csak az üres sírt és Jézus halotti lepleit találták meg. Mária sírdogálva kint maradt, és amikor a férfiak elmentek, benézett a sírba. Két angyalt látott ott ülni, ahol korábban Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle, hogy miért sír, ő pedig azt válaszolta: „Mert elvitték az én Uramat, s nem tudom, hova tették”. E szavakkal hátrafordult, s meglátta Jézust, amint ott áll mögötte. Mivel Mária először nem ismerte fel Jézust (úgy vélte, hogy a kertész),az Úr a nevén szólította. Mária ekkor megfordult és örömében felkiáltott: „Rabboni”, ami annyit jelent: „Mester”. Az asszony válaszul nem a Jézus nevet mondta ki,. mert nem csak őt ismerte fel, hanem a lényéhez tartozó isteni fensőbbséget is.
    A megdicsőült Úr szinte parancsban adta meg Máriának, hogy ne tartóztassa fel, hisz még nem ment fel az Atyához, és vigye el a tanítványoknak a hírt, miszerint: „Felmegyek az Atyámhoz és Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”. A Máriának adott magyarázat János teológiájának egyik kiemelkedő pontja lett, hisz Jézus egész földi életének célja az Atyához való visszatérés volt. Ezért nem illik Jézus testét megérinteni, nem szabad Őt e világban feltartóztatni. Az Atyához való visszatérést nem szabad késleltetni.
    A Mária Magdolnának tett jézusi kinyilatkoztatás jelzi, hogy húsvét óta nekünk is azon az úton kell haladnunk, melyet Krisztus Urunk mutatott meg, és amely a mennyei Atyához vezet.
    Mária Magdolna a nők védőszentje, a remény jele, hogy a hivatatásban, a gyermeknevelésben, a háztartásban, a társadalmi szerepvállalásokban megfáradt asszonyok Krisztusban Isten feltétel nélküli szeretetet tapasztalják meg.