Akik bennünket váltanak
A FELNÖVEKVŐ NEMZEDÉK

    Hírt adtunk róla, hogy községünk tehetséges tanulóinak, egyetemistáinak csoportját a polgármester évközben egy pályázat alapján pénzjutalomban részesítette, segítve ezzel további tanulmányaikat és érvényesülésüket. Bár jómagam is nagyra becsülöm a kitűnőket, ugyanennyire szeretem azonban a mindig többségben lévő, közepes, vagy gyengébb tanulókat is, akikre majd szintén fontos és nagy feladatok várnak, de ők a közösségi figyelem és a támogatás határán mindig kívülre esnek. Őket csak a maguk elszántsága, szüleik  szeretete és konoksága viszi előre...Most azonban igazán kíváncsi voltam, kik is azok a jó tanulók, mivel foglalkoznak, meddig jutottak?

GUBIK KORINA

    Az illem is úgy diktálja, hogy először egy kedves, fiatal egyetemista lányról, Gubik Korináról szóljak, akire az olvasók többsége is azonnal ráismer, ha azt mondom, hogy ő a néhai Gubik József zenetanár úr és Gavran Ljubica lánya, aki immár egyre ismertebb és elismertebb festőművésszé növi ki magát és jelenleg az újvidéki Művészeti Akadémia Képzőművészeti szakán festészetet tanul Jovan Rakidžić festőművész osztályában.
    – 1983-ban születtem, az általános iskolát Adán, a gimnáziumot Zentán fejeztem be – mondja kedvesen a filigrán termetű Korina. A magyart és a szerbet egyaránt anyanyelvi színten beszélő, immár nyegyedéves egyetemista szavait édesanyja Ljubica és az éppen itt vendégeskedő legénye (szintén festőművész-palánta) is figyelemmel hallgatja, majd a figyelmük lassan felenged, egyedül maradunk és Korina ekkor egészen megnyílik.
    – A középiskolában, csodák-csodájára, a matematika volt az egyik kedvenc tantárgyam. Ebből kifolyólag, születésnapjára a matematikatanárt egy magam festette portréval ajándékoztuk meg, aki látva a képet, elámult és gondolatban teljesen elrévedt, majd végtelen dícséretekben fakadt ki. Az ajándékozás, a meglepetés telibe talált! És nálam is telibe talált, mert ez volt az a rugó, ami engem aztán a művészeti pályára dobott – meséli Korina.

Gubik Korina alkotása

    Azóta már tapasztalt egyetemista, aki – ha elvégzi az akadémiát – középiskolai rajztanár lehetne, de ő többre vágyik:
    – Az a kívánságom, hogy diplomázásom után rögtön beírjam az "elit klasszist", azaz a magisztrátust – mondja lelkesen Korina, – de ehhez nagyon-nagyon sokat kell tanulnom és törekednem, mert szegények vagyunk és nekem a tanulással kell kiharcolnom a bejutást. A beíratkozási díjat és a tandíjat másképp nem tudnánk  megfizetni.
    Megható, igazán megható!
    Korina hát tanul, tanul, tanul és törekszik.
    Több kiállításon is részt vett már, elsősorban Adán (közös kiállítása volt az I. Helyi Közösségben Dušan Riđičkivel), Kovačicán, a mohol-adai Novak Radonić Művésztelepen, majd a Magyar Festészet Napjai rendezvény keretében Budapesten, a XI. kerületben. Itt Ada képviselője volt, a rendezők a tenyerükön hordozták. Rendkívül szép emlékeket és élményeket szerzett. Meg persze, tanult is.
    – A festészetben a felületek harmóniája és sokfélesége foglalkoztat – mondja Korina. – Stílusom a nonfiguratív, expresszionista installáció, de a portréfestészetben a realista irányultságom is megvan. Legnagyobb élmény, fejlődési lehetőség azonban az újvidéki akadémiai kiállításokon van, amikor tanár és diák együtt állítja ki műveit. Itt elképzelhetetlenül nagy lehetőség van a tanulásra, ezért ezek a kiállítások a kedvenceim.
    Az idei Novak Radonić Művésztelepen két alkotást hoztam létre, vegyes technikával, ami azt jelenti, hogy képeimhez többféle anyagot is felhasználtam. Ezeknek az alkotásoknak nincs címük. A címadás különben az ilyen típusú képeknél nagyon nehéz, de nem is annyira fontos. Legyen a címe például kompozíció, és már meg is van az elnevezés.
     – Szeretem a portréfestészetet, vagy -rajzolást is. Se szeri, se száma azoknak az arcképeknek, amelyeket megrendelésre készítettem és még készítek ma is. Szeretem, ha van megrendelés, mert az egyben tanulási és megélhetési lehetőség is számomra. Ezért szívesen lerajzolok mindenkit, aki képet szeretne, – akár fényképről is.

PALATINUS ENDRE

    Frissen érettségizett, szemre való fiatalember Palatínus Endre, aki eddig a szegedi Deák Ferenc Gimnázium informatikai tagozatán tanult, őszre pedig a szegedi egyetem programtervezési, informatika szakán fog továbbtanulni. Édesapja Palatínus Zoltán, a Standard KKV jogásza, édesanyja Éva pedig a II. Helyi Közösség ügyintézője.
    Endre roppant alaposságáról és figyelmességéről tanúskodik az az epizód, hogy beszélgetésünk után néhány nappal megküldte nekem rövid pályaképét, valószínűleg abból a meggondolásból, hogy biztos, ami biztos… Ha már ő erre áldozott idejéből, az a legkevesebb, hogy én ezt továbbadjam! Íme:
      „2002-ben végeztem el Adán az általános iskolai tanulmányaimat a Cseh Károly Általános Iskolában. Általános iskolai tanulmányaimat Vuk-díjjal fejeztem be, ez mellett külön elismerésben részesültem kitűnő tanulmányi eredményemért a következő tantárgyakból is: matematika, magyar nyelv, földrajz, kémia, műszaki oktatás és angol nyelv. Abban az évben én kaptam a legtöbb tantárgyankénti külön elismerést, és ezzel én voltam a generáció legsikeresebb tanulója.
    Tanulmányaimat a szegedi Deák Ferenc Gimnáziumban folytattam informatika tagozaton. Ebben a gimnáziumban az idén érettségizem, és az elmúlt időszak minden tanévét jeles ered­ménnyel fejeztem be, külön igazgatói dicsérettel. Mindez mel­lett részt vettem iskolám, Csongrád megye versenyein, valamint országos és nem­zetközi szintű versenyeken.

Endre nyereményei a versenyen

    Többek között informatiká­ból a 2., azaz programozás kategóriában az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen minden évben bejutottam a második fordu­lóba. 2004-ben részt vettem a Csongrád megyei Mikola Sándor Országos Tehetség­kutató fizikaversenyen, ahol kimagasló eredményeim miatt külön emléklapot kaptam. 2005-ben részt vettem az Általános és Középiskolások Neumann Já­nos Nemzetközi Programtermék versenyén, amelyen bemuta­tott programommal, melyet minden tanári segítség nélkül ké­szítettem el, 4. helyezést értem el, amely 0,16 %-kal maradt el pontozásban a dobogós helyezést jelentő pontszámtól. 2004-ben matematikából az iskolám által rendezett Deákolimpián 1. helyezést értem el.

    Mindezek mellett 2005-ben megszereztem az Európai Számítógép-használói Jogosítványt (ECDL), 2004-ben angol nyelvből középfokú, államilag elismert nyelvvizsgát szereztem, 2006-ban pedig német nyelvből nemzetközileg és államilag is elismert középfokú nyelvvizsgát szereztem... Mindezt annál inkább, mivel eddigi érdemjegyeim alapján minden iskolaévet tiszta kitűnő eredménnyel fejeztem be, és ez mellett tanulmányi versenyeken való részvételre is áldoztam szabadidőmből, valamint fejlesztettem tudásomat jövendőbeli szakmám keretein belül, és úgyszintén idegen-nyelvi tudásomat is. ...”

    Hát nem lenyűgöző?

Király János