ÖSSZEFOGÁSSAL SOK MINDEN MAGVALÓSÍTHATÓ
Sikeres volt az első egyházi jótékonysági bál

    Április 23-án, Szent György napján, vallási jellegű jótékonysági bált szerveztek Adán. A kezdeményezés a vártnál nagyobb visszhangra talált, így reményt adott arra, hogy egy-egy konkrét célért, lehet ilyen bált szervezni a jövőben is. A szervezők, név szerint: Zoran Dragin, Szauer Miklós, plébános, Horti György, Kelemen Margaréta, Barna Kolozsi Valéria és Sóti Ernő, derekas munkát végeztek, mert a célt, amiért létrejött, ez a rendezvény, teljes mértékben kielégítette. A cél pedig az volt, hogy anyagi lehetőséget teremtsen, eszközöket biztosítson a katolikus templom kerítésének befejezéséhez. Mindez sikerült is. A tiszta bevétel, amit a kerítésre fordíthatnak, közel 400.000 dinár.
    Szauer Miklós atya, adai plébános, nagyon elégedett és fölöttébb örül ennek az összegnek, mert ezáltal megvan a pénz a kerítésre, amit pár héten belül már fel is állíthatnak. Őt kértük meg, mondja el benyomását a bálról, méltassa ennek a megmozdulásnak a jelentőségét:

Szauer Miklós atya megnyitja a Szent György-napi jótékonysági bálat

    – Magam sem tudom, de lehet, hogy szuperlatívuszokban kellene beszélnem mindenről, még arról is, hogyan indult az egész akció – kezdi gondolatait Miklós atya. - El kell mondanom, hogy a kerítés felújítását még 2002-ben kezdtük, de sajnos idáig még nem tudtuk befejezni. Tudom, hogy sok ember a létminimum alatt él, így nincs anyagi lehetőségük, hogy segítsenek. Mindig azt mondtam, hogy sok kicsi sokra megy, hogy összefogással sokat elérhetünk. Én mindezt meg is hirdettem, de úgy látszik ebben gyenge vagyok, - ugyanakkor nem is tudtam volna megszervezni úgy, ahogy kellett volna. Ekkor jött az önkormányzat és felajánlotta a segítségét. Pontosabban a Szent Száva bálon mondták: „Csináljunk mi is egy katolikus bált!” Persze, azonnal áldásomat adtam rá, mondtam, semmi gond, legyen. Ám nagyhét előtt, amikor megjelentek nálam és kérdezték, mikor legyen, dátumot nem tudtam mondani, sem hova és mihez kötni. Először, mint húsvét utáni locsolóbál futott át az agyamon. Mindenképpen valamilyen tavaszi vallási ünnephez szerettem volna kötni. Így született meg az ötlet, hogy Szent György napi bál lesz. Ki kell hangsúlyoznom, hogy ezzel én a moholiaknak nem akartam semmi rosszat, semmilyen konkurenciát csinálni, viszont ragaszkodtam ahhoz, hogy valamilyen egyházi ünnephez kötődjön ez a bál. Az idő pedig sürgetett, jött a MIRK, az elsőáldozás, és a kerítés éppen azon az oldalon hiányzik. Szerettem volna legalább részben rendbe hozni a környéket.

Zoran Dragin, potpredsednik opštine:     – Kad smo prošle godine došli na vlast, ozbiljno smo počeli razmišljati izmedju ostalog i o tome, kako da ogradimo katoličku portu. Nakon obavljenih razgovora sa stručnjacima i izvodjačima radova ispostavilo se da će sve to koštati oko 9000 evra. Onih 100.000 dinara što smo odobrili u budžetu za katoličku crkvu nije puno značilo. U cilju obezbedjivanja sredstava obratili smo se ministru za ljudska i manjinska prava, Rasimu Ljaljiću, koji je obećao 2000 evra. Zatim smo se odlučili za organizuaciju humanitarnog bala stim da se ceo prihod utroši na ogradu crkve.     Ono što je meni najviše dopalo, jeste da se osetila jedna veoma dobra atmosfera. Gosti su se iskreno veselili, osećalo se veliko zadovoljstvo dok na drugim balovima nema te atmosfere. Osećalo se da su ljudi došli da pomažu nečemu dobrom.

    – A bált valójában egy csapat szervezte meg, akiket név szerint nem is tudok megemlíteni. Lényegében azt sem tudom, kinek kellene köszönetet mondanom, mivel nagyon sokan összefogtak, segítettek, úgy, hogy név szerint senkit sem emelnék ki, mert félek, nehogy valaki kimaradjon. Úgy érzem, hogy most Adának kell köszönetet mondani. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy az összefogásban az erő. Hiába állítják egyesek, hogy az adaiak nem tudnak összefogni, most meglátszott, hogy van itt is összefogás, mégpedig mély és őszinte összefogás. Felemelő érzés, hogy ideológia, nemzeti és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki hajlandó volt segíteni a maga módján. Nagyon örültem ennek a megnyilvánulásnak. Ami pedig a vendégeket illeti, úgy érzem, elejében feszélyezettek voltak, hisz valóban első alkalommal rendeztünk vallási bált. Sokan talán úgy képzelték, hogy valamiféle imádságos bál lesz. Ám a végére mindenki saját emberi méltóságában tudott vigadni, mulatni, -– hangsúlyozom – tisztességesen. Egy csúnya szó nem hallatszott, egy részeg nem volt, az utolsó vendég reggel 7 órakor ment el, ami azt bizonyítja, hogy jól érezték magukat. Sokan úgy köszöntek el tőlem, hogy jövőre is szeretnének ilyen bált. Ezen felbátorodva, már most mondhatom, hogy a jövőben is szervezünk ilyen bált, amikor majd másra fordítjuk a bevételt, vagy másokon fogunk segíteni.
    – Ami a bál célját illeti, elmondhatom, hogy sokszorosan elégedett vagyok. Már az is felemelő érzés, hogy ennyi ember volt hajlandó segíteni, akár a munkájával, akár anyagi vagy más juttatáson keresztül. Szerencsére nagyon kevés anyagi kiadás volt, így az eladott jegyekből származó bevétel teljes egészében tiszta haszonként megmaradt, mert a tombolából bejött összeg fedezni tudta a kiadásokat. Nyugodtan megmondhatom, hogy közel 400 000 dinár gyűlt össze, aminek külön örülök. Ezzel az összeggel nagyot léptünk előre, hiányzik még valami kevés pénz, de most már be tudjuk fejezni a kerítést.
    – Ez a megmozdulás reményt ad arra, hogy a jövőben is szervezzünk ilyen bált. Itt azonban tisztázzunk le egy fogalmat: sokan azt hitték, ha jótékonysági bálról van szó, akkor kovertában várunk bizonyos adományokat, de ez nem így van! A jótékonykodást már a belépőjegy megvétele jelentette.
    – Végezetül még kijelenthetem, hogy szeretném meghívni az emberjogi és kisebbségügyi minisztert, hogy megmutassuk neki, mire költöttük a pénzt, amit tőle kaptunk. Ugyanakkor bizonyításként elé tárni, hogy a többnemzetiségű közösségben veszedelem nélkül is véghez lehet vinni nagy dolgokat, kéz a kézben egymást segíteni. Meg kell mutatni a világnak is, hogy lehet és csak így lehet előbbre jutni, és építeni valamit! – fejezte be Miklós atya.
    El kell még mondani, hogy a vendégek szórakoztatásáról Kanalas Róbert gondoskodott, Delhusa Gjon, budapesti vendégénekessel együtt. A bál megnyitóján rövid műsort adott a mind közkedveltebb és népszerűbb MIDNIGHT Táncklub. Meg kell még említeni a támogatókat is, akik nagyban hozzájárultak a bál sikeréhez, és köszönetet mondanak nekik. Ezek a következők:

Az adai önkormányzat, mint fővédnök
Park-szálló, tulajdonos Nagy Valéria
Utrine-Obornjača Földműves Szövetkezet
Sterijino Földműves Szövetkezet
VARGA Rudolf, Valkai sor
VÁMOS Lajos, Valkai sor
BERZE Tibor, Törökfalu
RODIĆ Kereskedelmi Vállalat üzlete
BEČEJPROMET üzlete
LAGUNA Étterem
GÖBLÖS Miklós, Ada
BITE István, Martonos
BOROS István, Ada
MLINPRODUKT, Ada
PRECIZIÓS ÖNTÖDE, Ada
TÓTH Árpád, Ada
MICSIZ József, Ada
KELEMEN József, Ada
ANIMA nyomda, Dragan Dragin, tulajdonos,Ada
Műszaki Iskola, Ada
A terem díszítését ajándékként az ELZA Ügynökség tulajdonosa, Almási Pozsár Gabriella Ada végezte.