NEM SZÚRJA SZEMÉT A SZEMÉT?
Azt mondják, hogy onnan következtethetünk egy ember jellemére, ha megvizsgáljuk a környezetét, azt, hogy hol, és hogyan él. Ugyanez a helyzet egy-egy helység lakóival is. A városunkon áthaladók nem csak a virágos kerteket, hanem a szemetet is látják az út mentén, a vasút mellett, s az árokparton, mert ott is van bőven.
Vegyük például a Budzsák-tavat, amely a horgászok kedvenc helye, minden van itt, ami egy pecásnak kell; van víz, hal, szúnyog, na meg persze békakuruttyolás, de van szemét is. A horgászhelyeken felhalmozott műanyag sörösüvegek – gondolom a hangulat megalapozására szolgáló italozás maradványai, mutatják, – hogy milyen viszonyban is vagyunk a már sokszor emlegetett természetanyánkkal. Ám, ebben az esetben csak ’’véletlenül’’ hagyjuk ott a szemetet, de sokszor tudatosan hordjuk egy bizonyos helyre, de nem ám a szeméttelepre.
A sok hulladékot gyűjtsük össze egy nejlonzsákba, majd az út mentén dobjuk ki az autóból, felesleges dolog a szeméttelepig vinni, ha valakit zavar, az majd eltakarítja – hangzana a ’jó tanács’ szemetelőknek.
Talán ez a javaslat ösztönzi azokat is, akik a vasút mellé vagy az árokszélre hordják az otthon felhalmozott hulladékot, s saját kis szeméttelepeket alakítanak ki. Azt viszont nem tudom megérteni, hogy miért a kihelyezett konténer mellé, és nem bele hordják a szemetet vagy jobb megoldás híján, miért Barába vezetik a szennyvizet, amely keresztülfolyik az egész városon émelyítő bűzt árasztva magából. Ráadásul szegény Baránknak nem csak az előbb említett bűzös lével kell megküzdenie, hanem az irdatlan mennyiségű hulladékkal is, amit szintén szeretnek beledobálni, és az elhullott állatokról még nem is beszéltem.
Úgy tűnik, nálunk divat elszórni a pék előtt a kiflihez vagy a burekhoz kapott nejlonzacskót, divat szombat esténként széthajigálni az utcán az italos üvegeket, menő dolog kifordítani a szemetes ládákat, s egyáltalán szemetelni. De mit is várhatnánk el a fiataloktól, ha a felnőttek is ugyanezt teszik? Kinek kellene változtatnia?
Krizsán Mónika