A Cseh Károly Általános Iskola oldala Haragban a világgal
Mikor hazaértem az iskolából, sietettem édesanyámat, hogy készítse már az ebédet, mert délután születésnapra kell mennem. Az ajándékot becsomagoltam, és itt volt az ideje, hogy barátaimmal eliduljunk.
Örültem, hogy valahova elmehettem szórakozni. Az utóbbi időben sokat kellet a tanulással törődni.
Már mindenki ott volt az ünnepeltnél, kicsit elbeszélgettünk, és behozták a tortát. Megtelt a hasunk és gondolkodni kezdtünk, hogy mivel töltsük az időt. Egyértelmű felkiáltások hallatszottak: Kártyázzunk! Ezzel a játékkal gyorsan telt az idő. Csak akkor vettük ésszre, hogy besötétedett, mikor meguntuk. Gondoltuk elindulhatnánk haza, mert néhányunkat már biztosan várják szüleik. De valakinek kipattant a fejéből: Bújócska! Kissé már kinőttük ezeket a játékokat, de néha még a felnőttek is szeretnek visszagondolni gyermekkorukra, szeretnék újra átélni azokat, játszadozni önfeledten. Az idő most is repült. Éjfélt ütött az óra. Elindultunk haza. Fáradtan hazaérve, benyitok az ajtón: szüleim látom, akik mogorván néznek rám. Mivel érdemeltem ki ezt a fura fogadtatást? Ijedtemben megdermedtem, remegni kezdtem. Hirtelen elöntött a meleg, elhagyott az erőm, úgy éreztem, mintha rögtön összecsuklanék.
- Ilyenkor kell hazaérni?!- szólalt meg végül édesapám.
- De… a … többiek is… - mondtam szinte sírva, mikor félbeszakítottak:
- A többieknek is időben kellene otthon lennie! Mi csak jót akarunk neked! Késő este már veszélyes az utcán lennie egy ekkora gyreknek!
Ez volt az ő véleményük. Azt már nem mondhattam, hogy szerintem egyszer én is kijátszhatom magam és megengedhetem, hogy egy kicsit ne törődjek az iskolával, mint az osztály nagy része, de akkor már a szobám felé mutattak.
Pár hét múlva már arra sem emlékeztünk, hogy ez megtörtént, és megtartottuk a én születésnapomat. Szintén sokáig tartott, és nem voltak idegesek a szüleim, hogy mikor mennek már el a vendégek, mert őket is bevontuk játékainkba!
Koós Krisztián 8.e
Baleset
Egy kora nyári reggel pecázni mentünk a Budzsákra Atival és Krisztivel. A természet szép zöldbe öltözött, a part széle tele volt pitypanggal.
Már délutánra járt az idő, elég meleg is volt, de halat még nem fogtunk. Gondoltam egyet, levettem a nadrágom és beleugrottam a vízbe.
- Gyertek fürödni, jó a víz!
- Rögtön, csak kiszedjük a botokat! – válaszolt Kriszti. Ekkor éles fájdalmat éreztem a jobb combomban.
- Jaj, jaj, belém akadt a horog! Ne rángasd már, nagyon fáj! – ordítottam.
Alig bírtam kimászni a partra. Ott Ati a pólómmal bekötötte a sebet. Eléggé fájt, de azért kibírtam valahogy. Indultunk haza, de a motor nem indult. Elfogyott a benzin. Na még csak ez hiányzott! Tanyát sem láttunk, hogy esetleg kérjünk kölcsön benzint. Gyalog kellett hazasántikálnom.
Annak ellenére, hogy másnap alig bírtam mozdulni, olyan fáradt voltam, nagyon jól éreztem magam a barátaimmal.
Kaszás Kornél 5.e.
Oltsd el a cigarettát, anya!
Hazaértem az iskolából. Amint benyitottam a lakásba, éreztem a füst szagát.
- Anya füstöl – gondoltam magamban. Én őt a kezében cigarettával ismertem meg. Kiskorom óta dohányzik. Sokszor próbátam már lebeszélni róla, de nehéz a felnőttekre hatni. Csak ha beteg, akkor szív kevesebbet. Sok féle leszokási módszerről hallottam már a televízióból, újságokból. Hogy mennyire hatásosak? Azt mondják, csak akaraterővel együtt működik. Valami átsuhant az agyamon, miután üdvözöltem anyát, bevonultam a szobámba. Összepkoltam, port töröltem, felmostam a padlót illatos szerrel, és jól befújtam a szobámat légfrissítővel. Amikor már csillogott-villogott a szobám, behívtam őt.
- Oltsd el a cigarettát, anya! Vegyél nagy levegőt! Érzed? Friss illat, csupán a te ruhád füstös!
Nem akartam megbántani, de láttam az arcán, hogy a füstös ruhának nem örül. Leült mellém és hosszú ideig beszélgettünk. Elmesélte, hogy hogyan szokott rá, hogy azért nem tudja abbahagyni, mert sok a gond, és ha ideges, ez megnyugtatja. Én is elkezdtem mesélni. Ő hallgatott és időnként köhögött. Arról meséltem, hogy hány hasonló korúról tudok, mint én, aki szintén rágyújtott már. Sőt, rendszeres dohányos.
- Mit szólnál anya, ha én is cigarettáznék?
Nem találta jó ötletnek. Én sem mondtam komolyan, hiszen tudom, hogy milyen káros az egészségre. Már én is köhögök anyu miatt, mert nem tud leszokni. Ez a cigaretta dolog a sporttal sem vág össze. Aki sportol, inkább ne cigizzen, mert káros az egészségre. Anyu újból köhögött és majdnem megfulladt.
Aggódok anya miatt. Sokat köhög. Valahogy akkor is ráveszem, hogy leszokjon!
Százi Angéla 8.f.
A kábítószer
A drogról először a Vöröskeresztben hallottam, mint függőségi betegség okozójáról, egy előadáson.
Függőséget okozhat ugyan a cigaretta, és az alkohol is, de sajnos ezek engedélyezett árucikkek. Tudomásom szerint két nagy csoportra osztják a drogokat. Az első csoportba sorolhatók a természetes alapanyagúak, amiket mákból, vagy indiai kenderből nyernek. A második csoportba a szintetikus drogok tartoznak. Álltólag a drogot először a gyógyászatban, fájdalomcsillapítóként használták, mígnem a fiatalok rákaptak. A használó valamit pótolni szeretne a drogokkal. Legtöbbször a szeretetet magát. A csalódás készteti az embereket, hogy a szerhez nyúljanak. Csak a gyenge jellemű emberek nyúlnak droghoz, és az akinek kicsi a kreativitása. A drogfüggő személy lassanként elveszíti barátait (ha voltak...), idegessé válik, egyetlen fontos dolga van, hogy beszerezze az adagot. Elveszíti szülei bizalmát, mert lassanként kifosztja őket, de később már rabol, képes ölni is a szerért. Még hatása alatt van, fel sem fogja tettei következményeit. Amikor tiszta a feje, csak azon gondolkodik, hogyan jusson a következő miligrammokhoz. A drog lesz a családja, barátja, élete! Lassanként felbomlik szervezetében a helyes működés, tönkremegy az idegrendszere, utána a máj, vese. Míg el nem jön érte a halál. De
VAN VISSZAÚT!
Hiszen vannak segélyt adó központok, ahol a függőségi beteggel együtt hozzátartozóikat is oktatják, hogy hogyan viszonyuljanak a beteghez. Fő a megértés! A szeretet! Ugyan tilos a drog használata és terjesztése, azomban még mindig nem büntetik kellőképpen.
Hát barátaim, legyetek erősek, és ami a legfontosabb, szeressetek, hogy szeretve legyetek!
Cvejanov Vladimir 5. b
Mondások, kicsit másként
Közös lónak túrós a táska.
Nem a győzelem a fontos,
hanem az őszinte részvétem.
Kicsi a bors, de főleg az őrölt!
Aki mer, annál van a kanál.
Ahány ház, annyi baj legyen.
Jobb félni, mint megnősülni!
Ki a hideget nem szereti, az hóember nem lehet.
Mindenhol jó, de legolcsóbb otthon.
Hajléktalanok jelmondata:
”Kukából nem lesz szalonna.”
Az élet nagyon drága, de az árában benne van
évente egy Nap körüli utazás.
Szerencse
Elmúlt már a szünidő,
De van helyette szép idő.
Senki sem pihente ki magát,
Kinn énekel a madár.
Nyilnak az illatozó virágok,
Megszépítik az egész világot.
Nem kell félni, itt a nyár,
És szerencsére mellé a szünidő is jár!
Zsótér Szabolcs 5. b
Hogyan lehet elmondani az elmondhatatlant?
Egy papír és egy toll. Két eszköz csupán, sokak számára jelentéktelen kis semmiség. Pedig a leírt szavak, mondatok mögött található az élet, az érzelmek. Az öröm, a bánat, a szomorúság, a remény és a reményvesztettség. Könnyebb a papírra vetni, mint elmondani, ami a lelkünk mélyén lakozik. Mint egy társ, aki meghallgat, nem kételkedik, nem vádol, nem von felelősségre. A legjobb barát akinek elmondhatunk mindent.
A sorok között ott hever a szerző élete, vágyai, célja, személyisége. Felfedezhetjük a kötő verseiben saját magunkat. Gazdagítja szókincsünket. Egy vers nyújthat megnyugvást, biztonságot, reményt és feleltet. Lehet-e egyszerűbb módja annak, hogy a kimondhatatlant a világ számára is kikiáltsuk?
A költemény olyan, mint egy festmény, amelyben megtalálható a halvány csokoládészíntől a koromfeketéig minden színárnyalat. Csak rajtunk áll, hogy a színekből mit keverünk ki. Sokszor még ecsetre sincs szükség, hogy sokat mondó festményt alkossunk.
A költészet élt, él és élni fog. Az elmondhatatlan általa mindig elmondható lesz.
Bodó Edit 8. Törökfalu
Szerkesztőbizottság: Koós Krisztián, Csuvik Gábor, Adankó Tamás, Bajúsz Péter
Tanárok: Raffai Klára, Göblös Péter
Az illusztrációk Aleksza Árpád, Klucsik Anita munkája