A FAGYOSSZENTEK

    A május eleji-középi meleg napokon a sík területek nagyon felmelegednek. A könnyű légtömeg felfelé áramlik, így depressziós folyamat fejlődik ki. Ha északon magas a légnyomás, akkor a sarki hideg, nehéz levegő elárasztja az alacsony légnyomású területeket. Földrajzi fekvésünk következtében, sajnos, a májusi fagyok előfordulnak nálunk. A népi megfigyelés e veszélyt a fagyosszentek hagyományában rögzítette. E néphagyomány a XV-XVI. században honosodott meg hazánkban. Valószínű, hogy a németektől vettük át.
    Május első felében (12-13-14.) várhatók a szőlő „fagyos urai”: Pongrác, Szervác, Bonifác. A németek a „három szigorú úr” a „jeges szentek”, a franciák pedig a „szőlő megfagyasztói” néven emlegetik őket. A régóta szomorú emlékeket jelentő fagyosszentek, a hagyomány szerint, mindhárman a kereszténység első századaiban éltek. Szent Pongrác, mint 14 éves fiú, keresztény hitéért Diocletianus uralkodása idején halt vértanúhalált: 304-ben fejét vették.
    Szent Szervác a mi Belgium területén volt valahol püspök, és mint szentéletű aggastyán szenvedett vértanúhalált 384-ben.
    Szent Bonifác 675 táján született Angliában. Hittérítő, később apát, majd érsek lett. A német pogányok ölték meg 73 éves korában,. A fagyosszentek nem védőszentként kerültek a népi hagyományba, hanem csak nevük különleges hangzása, szójátékszerű összecsengése folytán, és a névnapoknak a májusi fagyok valószínű időpontjával való egyezése révén.
    A májusi utolsó fagyos napnak 25-ét, Orbán napját tartják. Szent Orbán pápa (meghalt 230-ban) volt az, aki előírta az áldozókehely anyagát. Mivel a hagyomány szerint ő az utolsó fagyosszent, több helyen (Magyarországon) szőlőkben, pincesoron szobrot állítottak neki. A szokás szerint, május 25-e reggelén a szőlősgazdák felkeresték Szent Orbán szobrát, kevés bort vittek magukkal, és ha hajnalban nem volt fagy, akkor a borral megöntözték a szobrot, mondván „Igyál Orbán!”
    Ha meg elfagyott a szőlő, akkor leköpték, megütötték a szobrot.

Sterbik Ildikó