A VILÁGEGYETEM „ÁTRENDEZÉSE” MOHOLRÓL

    A húsvéti ünnepek előtt jutott tudomásomra, hogy egy moholi tudósember Itt az új csillagászat! címmel kéziratos könyvet kínál húsvéti ajándékul az érdeklődőknek. Az ünnepek elmúltával azonnal felkerestem az illetőt, mert csiklandozóan érdekesnek tűnt, hogy szülőfalunk valamelyik kisutcájának parasztházában egy új csillagászati szakkönyv várja az olvasóit.
    A szerző, Patyi Károly Ernő az Aranytálca vendéglő utcájában lakik. A fürkésző újságíró számára ő egy különc ember, csodabogár, aki a miénktől különböző szellemi világban él, és mégis egészen hétköznapi, mondhatnánk lerobbant tárgyak veszik körül. Abból él, hogy különórákon diákokat tanít, nem is akármilyen eredménnyel. Vallási tárgyú festményeit is árusítja.
    Látogatásomnak olyannyira megörült, hogy lemondta a következő tanítási órát, két diákját hazaküldte és másik napra osztotta be, hogy legyen időnk eleget beszélgetni. Igyekeztem őt megérteni, ami nem is volt nehéz, hisz világszemléletét világosan, tömören és érthetően adta elő. Meglepődtem zsenialitásán, vaskos, pedánsan előkészített kéziratai láttán pedig kellő tisztelettel és csodálattal figyeltem.
    Korát nem árulta el pontosan, de középkorú, magános fiatalemberről van szó, akinek a budapesti Eötvös Lóránd egyetemről hármas végzettsége van: matematikus, fizikus és csillagász. De, lehet, hogy a csillagászattal kellett volna kezdenem. Vaskos, gyöngybetűkkel írt kézírásos és kézi rajzos könyvének címe ugyanis Itt az új csillagászat! Kvantum csillagászat, exponenciális fényelmélet – A gravitáció magyarázata.

Patyi Károly Ernő néhai Danyi László plébánossal és egyik moholi bérmatársával

    További címszövege önmagáért beszél és mindent megmagyaráz: „Szamizdat kiadás, amely kéziratról készült, fénymásolással, összesen … példányban, a 2003. évben. Ez a kiadás No… példánya. Minden jog fenntartva!”
    Egy-egy vaskos kézirat másolat 30 euróba kerül, akárki megrendelheti. Sajnos eddig nem volt megrendelője. Pedig az öntudatos moholi, a lokálpatrióta adai pénzes emberek okosan tennék, ha mihamarább rendelnének ebből a különleges kiadványból!
    A könyv tartalma egy minden tekintetben forradalmian új tudományos elméleti csillagászat, de mielőtt erről szólnék, íme még egy idézet a bevezetőből: „Ennek a könyvnek az összes kiadásából származó tiszta jövedelem 50%-át minden évben a II. világháborús holokauszt zsidó túlélőinek pénzbeli megsegítésére kell fordítani. Ha pedig ezek a személyek már mind meghaltak, akkor a fenti 50% tőke adassék évente a Svéd Tudományos Akadémiának, a fizikai Nobel-díj pótlása végett!
    Patyi Károly Ernő, 2003. év január hónap 04. napján, Moholon.”
    Új csillagászat? Magam nem tudom megítélni, de fejtegetéseit értem. Eszembe jut John Michell, egy mai amerikai tudós minapi állítása: „A ma már széles, nyilvánvaló felfogásváltozások sok ember számára egy asztrológiai újkor hajnalát és egy megújult filozófia születését jelentik a most uralkodó világszemlélet felcserélésére.” Amikor Bolyai megírta hírneves Appendixét, szinte senki sem fogadta el, a nagy Gauss pedig irigységből a fiókba dugta. Egyelőre hallgat a Magyar Tudományos Akadémia is, ahova Patyi elküldte a kéziratot. Még nem nyilatkoztak róla. Tudjuk, később Bolyai Appendixe tette lehetővé a modern tudományok kibontakozását, nélküle Einstein sem tudta volna megalkotni relativitás-elméletét, Szilárd Leó sem tudta volna felállítani a nukleáris láncreakció menetét!
    Moholon mellőzve, elhagyatva él az új Bolyai, a mi Patyi Károly Ernőnk?
    - Hogy jutott az új csillagászati rendszer, az exponenciális fényelmélet felállításához? – kérdezem.
    - Nem tudom. Egyszer csak jött a megérzés. És mindent tudtam!
    Ehhez azonban tudás is kell. Ismét az új filozófia úttörői jutnak eszembe, akiktől ezt olvasom: „Úgy tűnik, semmi sem lehet olyan sötét, hogy egy látomás villanása meg ne tudná világítani. A legtöbb feltaláló elismeri, hogy legnagyobb felfedezéseiket nem nyilvánvaló logika segítségével érik el, hanem egyetlen különös pillanatban, amikor egyszerre minden összeáll agyukban. Rejtvény- és keresztrejtvényfejtők mindannyian megtapasztalták már, mikor a megfelelő válasz, átugorva a logika ösvényén, adja meg a probléma nyitját. Jung kutatásai megerősítették, hogy agyunkban egy titkos tárház bújik meg, melyből soha azelőtt nem látott álmok, eddig ismeretlen tények kerülhetnek a felszínre, és tudatos szellemi eszközeink részévé válnak. Számos példát idézett döntő fontosságú felfedezésekről, melyek a tudatalattiban történő hirtelen megoldásokból veszik eredetüket. A matematikus Poincaré és a kémikus Kekulé, mindketten ilyen úton kaptak sugallatot, és Descartes átélte a teljes megvilágosodás pillanatát, amikor is egy villanásban meglátta „minden tudomány rendjét… Kepler a bolygórendszer mechanizmusának kulcsát egyetlen pillanatban kapta, mikor egy tábla előtt állt. Ettől fogva már semmi újat nem tanult…” (John Michell).
    Ettől fogva én nem is kutatom a moholi szerző művének helytállóságát, de értelmébe hatolva érezni lehet zseniális nagyszerűségét és egyszerűségét, ami minden nagy műre jellemző. Annál is inkább megértem Patyi Károly Ernőt, mert történeti kutatásaim során magam is arra a feljegyzésre bukkantam, hogy a magyarok Atlantiszról, az elsüllyedt világrészről származnak: „e tudat alatti világban utaztak a hajdani mágusok, itt találva meg a tudást és az erőt, mellyel előre meg tudták mondani és befolyásolni tudták a földi világ eseményeit. Ez az álomország is vonalak, központok rendszerével volt átszőve, a látomások előfordulási formáit ábrázolva és a képletet, mely minden kozmikus terv között a legmegfelelőbbet, a legegyszerűbbet, a kabalisztikus Élet Fáját fejezi ki.” (John Michell).
    A moholi tudósnál röpke pillanatnak tűnt a kétórás beszélgetés. Sokmindent megtanultunk egymástól. Én hajlottam megérteni a végtelenség geometriáját, a nukleáris erők vektoranalízisét, az atommag bolygó-modelljét, a fény belső szerkezetét, a bolygók „sátán motorját”. Most, először lettek ilyen világosak a fizika bonyolult tételei a moholi Patyi Károly Ernőnél, akiről mindenki példát, és akitől mindenki könyvet vehetne.
    Csak az a bosszantó, hogy senki sem ismeri el „tudósunkat”. Pedig az említett mellett még két vaskos kézirata van, A végtelenség geometriája és az Itt az új fizika! Ha a tudományos intézmények részéről továbbra is marad az agyonhallgatás, javaslom neki, küldje el kéziratait a Szerb Tudományos Akadémiának. Ahhoz azonban le kellene fordíttatnia, amire meg nincs pénz…

Király János