HÚSVÉTHÉTFŐN KORÁN KELÜNK

    A keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepe, húsvét a feltámadás, a megváltás alapgondolatát foglalja magában. A húsvét ünnepe napjainkban is megőrizte tavaszünnep és télűző jellegét, felelevenítve az ősi tavaszköszöntő népszokásokat, a termékenységgel kapcsolatos ünnepségeket, amelyek mellett tovább él a keresztény ünnep gazdag szokásvilága.
    - Ha már az ember nem alhatja át a telet, mint a medve és a többi durmoló állat, készüljön fel a tavaszra! – ezt mondták őseink húsvétra készülődve.
    A népi hagyományok szerint húsvétra testnek és léleknek egyaránt tisztulnia kell. Erre szolgál a negyvennapos nagyböjt, amely hamvazószerdával kezdődik és húsvétvasárnapig tart.
    A hagyományok szerint ilyenkor egyes családokban még a dalolás, a muzsikaszó és a tánc is tilos volt. Ez időben a lányok és menyecskék is egyszerűbb, sötétebb színű ruhát viseltek. Az önmegtartóztatás természetesen az étrendre is vonatkozott. Amellett, hogy nem ettek húst és zsíros ételeket, olajban vagy vajjal főztek, sőt helyenként még a zsíros edényeket is csak húsvét vasárnapján vették elő.
    A szigorú böjtről, a koplalásról mind a mai napig különbözőek a vélemények, hiszen számos szakember szerint a koplalás gyógyítja, tisztítja és fiatalítja a szervezetet. Ma már ezt a szigorú és hosszú koplalást és lemondást a vallás sem követeli meg, a tilalom csak nagypéntekre vonatkozik.
    Mint minden hagyományos vallási ünnephez, így a húsvéthoz is igen sok népi szokás fűződik. Ma is ezek a szép hagyományok teszik izgalmassá és emlékezetessé ezt az ünnepet. Hímes tojás, locsolkodás…
    Lássunk néhányat!
    Igen korai időkre vezethető vissza a nagypéntekhez kapcsolódó tisztulási rituálé, amely a patakban való fürdéstől egészen a porta felsepréséig terjedt. Ezen a napon a lányok egy kicsit levágtak a hajukból, hogy aztán még hosszabbra nőjön. A monda szerint a boszorkányokról is lehullott a lepel. Szigorú böjt, amikor a halon kívül semmiféle hús nem fogyasztható a szokások szerint. Vannak olyan vidékek, ahol ezen a napon kenyeret sütnek, melyet vagy megőriznek a következő év nagypéntekéig, vagy odaadják az első koldusnak.
    A templomban az oltárt letakarják és a harangok is hallgatnak. Krisztus kereszthalálára emlékeznek – gyászünnep.
    Nagyszombat már a feltámadás jegyében zajlik, ezért ez a nap már reményteljes ünnep. A körmenet, az új tűz gyújtása azt adja hírül, hogy Jézus feltámadt és este már a harangok is megszólalnak. A szokások szerint ilyenkor „illik” új ruhát, kesztyűt, vagy legalább kalapot felvenni.
    A feltámadás napja húsvétvasárnap. A keresztényeknél ez dologtiltó nap. Ez már ünnep kicsinek és nagynak. A legtöbb házba ilyenkor érkezik a húsvéti nyuszi, amely régen hímes tojást vitt a gyerekeknek, ma pedig inkább csokitojással örvendezteti meg őket.
    Húsvét ünnepének étrendje is jellegzetes. Az ún. szimbólum ételek a sonka, a bárány és a tojás. A tojás pedig nem csak az étrendben szerepel az ünnep alkalmával, hanem egy jelkép is. A lányok nagy-nagy ügyességgel festették, majd hétfő reggel, a vidámság napján, amikor a legények zeneszóval, énekkel locsolkodni jöttek a lányok házához, hímes tojást kaptak ajándékba. Eredetileg kútból húzott hidegvízzel öntözték a lányokat, sőt helyenként meg is vesszőzték őket. Mindkettő a jelképes megtermékenyítés és a rituális megtisztulást jelenti.
    A locsolkodás ma is elterjedt szokás, csak kissé szelídebb formában, hiszen ma már kölnivízzel járnak a fiúk és a férfiak locsolkodni, verset is szoktak mondani, és ez így nekünk nőknek és lányoknak egyaránt sokkal kedvesebb és barátságosabb. Nem?
    KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!