VASTAPS A MAGYAR KULTÚRA ALAPÍTVÁNY SZÉKHÁZÁBAN
- Osztatlan sikerrel szerepelt a Musica Humana Budapesten -

    A Musica Humana kamarakórus ebben az évben ünnepli fennállásának 12. évfordulóját. Írásunk most nem az évforduló apropóján készült, az elmúlt időszak mégis jelentős az együttes életében, hisz az egymáshoz való viszonyulás, a barátság, a kölcsönös megértés híven tükrözi az együttesen belüli viszonyokat, ami nagyon fontos az ilyen kis lélekszámú közösségnél, hisz egy szívvel, egy lélekkel, egy emberként kell kiállni a közönség elé. Az eddigi tapasztalatok, látottak és hallottak alapján méltán mondhatjuk, hogy a kamarakórus községünk meghatározó művelődési együttese. Magas fokú művészi értékét mi sem bizonyítja jobban, mint a számos rangos külföldi és hazai meghívás, nemzetközi szinten elért eredmények és sikerek, nem utolsósorban a dokumentált elismerések, kitüntetések.
     Lapunk rendszeresen figyelemmel kíséri a kórus életét, munkáját, beszámol sikereiről (kudarcról, sikertelenségről, zuhanásról eddig még nem kaptunk hírt!), tájékoztatja az olvasókat fellépéseiről. Ha fellapozzuk a Körkép eddigi számait a Musica Hamanáról csak a legjobbakat, a legszebbeket olvashatjuk. Emlékeztetőül íme néhány cím vagy gondolat egy-egy írásból: „A Musica Humana kamarakórus Ada művelődési életének meghatározó együttese”, és egy idézet a cikkből: „Eddig két alkalommal sikerült dobogós helyet elérni a rumai kórusfesztiválon. Először bronz-, majd ezüstérmet szereztünk”…(2000 januárja).; „A 2000-es év meghozta a több évi kitartó és fáradságos munka gyümölcsét. Mindenesetre az eddigi legnagyobb sikerünknek könyvelhetjük el, hogy e hó, azaz 2001. január 22-én a mi kórusunk képviselheti Vajdaságot a Budapesten sorra kerülő Magyar Kultúra Napjai rendezvénysorozaton”- olvashatjuk a Körkép 2001 januári számában. „Újabb nemzetközi elismerés – meghívó a XXVI. Bárdos Lajos Zenei Hetek nyitóhangversenyére.” (2002. márciusa).; „Öreg s ifjú szívekből énekelni” – Budapesten vendégszerepelt a Musica Humana kamarakórus. „… köszönet a Községi Körképnek is, amiért ilyen figyelemmel kíséri munkánkat”. (2002 májusa). „Muzslyán vendégszerepelt a Musica Humana kamarakórus” – „A lelkes közönség hálás tapssal jutalmazta fellépésünket. A hangverseny után a templom plébánosa személyesen gratulált minden fellépőnek”. (2003. májusa).; „Szűknek bizonyult a városháza díszterme december 27-én este a Musica Humana kamarakórus hagyományos újévi hangversenyén.” (2005. januárja).
    A kórus 12 éve működik. Melyik évtől lehetne azt mondani, hogy innentől kezdve indult a felfelé ívelő sikersorozat? – kérdeztük BIRKÁS JÁNOST, az együttes elnökét, karnagyát, egyszóval mindenesét.
    - Úgy gondolom, hogy amit eddig elértünk, azt állandó, folyamatos munkával értük el. Nem lehet meghatározni egy évet sem, no innen indultunk. Már a kezdet kezdetén az volt a cél, hogy csak előre, csak felfelé, a minél magasabb színvonal elérése felé haladjunk, mert másként ezt nem érdemes csinálni. Ha nem érnénk el, és nem tartanánk azt a színvonalat, amit a nagyközönség is elvár tőlünk, nem lenne erkölcsi erőnk kiállni a közönség elé. Ha pedig már elértünk valamilyen szintet, alább már nem adhatjuk, nem lenne értelme a visszafejlődésnek.
    Hol és milyen alkalmakkor lépnek fel?
    - A hazai rendezvényeken – gondolom itt helyben – ha meghívást kapunk, haladéktalanul eleget teszünk a meghívásnak. Az a szomorú tény, hogy túl nagy igény nincs a fellépéseinkre. Kivétel talán Ada napja, meg néhány más rendezvény, amikor meghívást kapunk. Mi mindig örömmel teljesítjük ezt a kötelességet, annál is inkább, mert saját községünkben igyekszünk először is népszerűsíteni a kórusmuzsikát, ünnepélyesebbé tenni egy-egy rendezvényt. Vidékre is szívesen megyünk, hisz épp ezeken a fellépéseken keresztül válunk és váltunk ismertté a tágabb térségben is. Már többször részt vettünk a Magyar Kultúra Napjainak megnyitó ünnepségén, de voltunk az aracsi Pusztatemplomnál és a Bácsi várban is. Különben 8-10 fellépésünk van egy évben.

A Musica Humana kamarakórus mind nagyobb sikerrel szerepel itthon és külföldön. Felvételünk az újévi hangversenyen készült.

    Melyek a jelentősebb szereplések: a versenyek vagy az ünnepi fellépések?
    - Versenyekre nemigen járunk, eddig kétszer vettünk részt a vajdasági kórusfesztiválon. Végeredményben ez sem verseny, de a szakzsűri értékeli az elhangzottakat, rangsorolás nem történik, de megmondja a véleményét. Mondhatom, hogy a kórus tagjai minden fellépésen a tudásuk legjavát adják, a sikerélmény nagy szerepet játszik náluk is, így még nem történt meg az, hogy valahol leégtünk volna. Igyekszünk megmutatni, hol tartunk, és milyen szinten vagyunk. Különben nincs különbség fesztivál és ünnepi fellépés között fontossági szempontból, mindig profi módon állunk a munkához.
    Legutóbbi jelentős fellépésük?
    - Január 22-én léptünk fel Budapesten a Magyar Kultúra Napja tiszteletére rendezett hangversenyen a Magyar Kulturális Alapítvány székházában, ahol lényegében mi képviseltük Vajdaságot. Rajtunk kívül Romániából és Szlovákiából is voltak kórusok. Örömmel mondhatom, hogy hatalmas sikert értünk el fellépésünkkel, úgyhogy a műsorvezetőnek kellett félbeszakítania a szűnni nem akaró tapsot. Utána megtudtuk a szakemberek véleményét is, ami csak pozitívumokat tartalmazott. Elmondhatom, hogy a Magyar Kultúra Napjai rendezvényen harmadik alkalommal voltunk, de a Bárdos Lajos Zenei Heteken is részt vettünk már.
    Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kórusnak nemzetközi híre is van.
    - Igen, mert már közismertek lettünk, elsősorban Magyarországon, de tudnak rólunk Kárpátalján, a Felvidéken stb. Azonkívül más magyar kórusokkal felvettük a kapcsolatot, ami kölcsönös baráti viszonyt eredményezett.
    Néhány szót a kórus tagjairól!
    - Tagságunk állandó, már ami a számát illeti. Többen kicserélődtek ugyan, de a 31-32 fő mindig megvan, ami szükséges a kamarakórus felállásához. Szerencsénkre nincs gond az összetétellel, noha egyik basszusunk külföldön dolgozik, és kevesebbet próbál velünk. A tagok hozzáállásával sincs gond, amit, azt hiszem, az eddig elért eredmények is igazolnak. Szeretnénk még több fiatalt bevonni a munkába, mert a cserék itt elkerülhetetlenek. Itt mondhatom el azt is, hogy a múlt év eléggé krízises időszak volt, de úgy tűnik mára már rendeződtek a dolgok, és minden a helyére került. Megtörtént a karmestercsere, Lippai Mónika visszavonult, helyét én foglaltam el. A karmester szerepén kívül szinte minden más munkát én végzek, de nem parancsolhatok senkinek sem, hisz jól tudjuk, hogy tiszta amatőr alapon működünk.
    Ha már a tagságnál tartunk, nézzük, kik alkotják a Musica Humana kamarakórust. Hangok szerint felosztva a következők: szoprán – Birkás Magdolna, Csincsik Edit, Csuzdi Erzsébet, Visnyei-Könyves Márta, Fay Marianna, Nagypál Ilona, Szeszták Ildikó, Volf Kornélia, Forró Edit, Kovács-Dobó Lea, Eszes Valéria, alt: Göblös Hilda, Jankovits Ágnes, Könyves Csilla, Mészáros Frank Julianna, Nagybali Margit, Nišić Kornélia, Nišić Anna, Szűcs Ilona, Laták Zsuzsanna, tenor: Nagy Tibor, Dobrotka Sándor, Lakatos Zsolt, dr. Könyves Tibor, basszus: Szabó Zoltán, dr. Pece Andor, Virág Imre, Barna Attila, Illés Ferenc, Farkas Sándor, Vadnai László, Rákos József, a karnagy Birkás János. Szólni kell még dr. Bíró Gézáról, Rusák Ceciliáról, Pintér Éváról, Bacsi Erzsébetről, akik hosszabb ideig tagjai voltak a kórusnak de ma már visszavonultak, míg Janacsek József, aki egyike volt az alapítóknak, 2004-ben elhunyt.
    Mik a terveik?
    - Különös nagy tervekről nem beszélhetünk, főleg az anyagiak hiánya miatt, de mégis igyekszünk újat tárni a közönség elé. Néhány közös fellépést tervezünk, így a kanizsai pedagógusok kórusával közösen Kanizsán és Adán részt veszünk a községi amatőrszemlén, május 23-án mi rendezzük meg, ezúttal negyedik alkalommal, a Bárdos Lajos Zenei Hetek szerbiai fesztiválját, ami rendkívül nagy jelentőséggel bír, vendégei leszünk továbbá a komlói pedagógusok kórusának, akiket októberben Adán hallgathatunk meg. Ugyancsak októberben részt veszünk a magyar kórusok fesztiválján Kúlán, majd novemberben Moholon tartunk egy hangversenyt, decemberben pedig a már hagyományos újévi koncerttel lépünk közönség elé – fejezte be Birkás János.