Jóízű téli gyümölcs

    Különlegesen szép, dísznövénynek is beillő gyümölcs a naspolya. Megjelenésével délies hangulatot teremt a kertben. Legföljebb hat méter magasra növő fácska vagy alacsonyan elágazó bokor. Kérge pikkelyesen, hosszanti lemezekben válik le, az idős fák néha tövisesek. A fiatal hajtás erősen szőrös.
    Megnyúlt 10-12 centiméter hosszú, széles-lándzsás levelei bőrszerűek, szélük finoman fogazott, fonákuk szőrös, igen rövid nyelűek. A nagy három-négy centis virágok május-júniusban nyílnak a hajtások végén, levelekkel koszorúzva. Késői virágzása miatt a tavaszi fagyok nem tesznek kárt benne.
    A dió nagyságú, rozsdabarna termés gömbölyded, besüppedt csúcsát a rajta maradó csészelevelek veszik körül. Későn érik, október végén, november elején szedjük. Igazán jóízű a fagycsípett gyümölcs. Utóérik, tehát ha korábban szedjük, szalmára rétegezve teljesen megpuhul, a héja ilyenkor már könnyen reped. Éretten elveszíti vad fanyarságát, édeskés, kellemes íze semmihez sem hasonlítható. Nyersen lekvárnak, befőttnek fogyasztják. Bár nem számít gyógynövénynek, a népi gyógyászatban valamikor mégis hasmenés, vérhas ellen használták az éretlen termést és a magot, a levéből készített főzetet pedig toroköblítésre. Fája is értékes, finom szerkezetű, kemény. A rózsafélék családjába tartozik. Már az ókori Babilonban termesztették, Európában valószínűleg a rómaiak terjesztették el sok más növényhez hasonlóan. Termesztése egyszerű, a talajra és az éghajlatra nem különösebben érzékeny. Öntermékeny, ezért egyetlen bokrot is ültethetünk, termése elegendő a családnak, jó téli vitaminforrás. Szép, természetes, kissé szétterülő koronát nevel. Ritkító metszéskor csupán az elszáradt, az egymást keresztező vagy rossz irányba növő ágakat vágjuk le. A vesszőket visszavágni káros, mert azzal éppen a leendő gyümölcsöt távolíjuk el! A naspolya ugyanis a vesszők csúcsi rügyeiből fejlődő rövid hajtásokon hozza a virágokat, a termést. Ellenálló növény, betegségei alig vannak, ritkán okoznak súlyos kárt. A naspolyán is előfordul a galagonya és a birs lisztharmata, fehér, lisztes bevonatként jelenik meg a levélen, a fiatal hajtáson. Tavasszal kéntartalmú növényvédő szerekkel, később más, váltott szerekkel védekezhetünk ellene.
    A körtén és főleg a birsen korai lombhullást okozó fabreás betegség egyik változata a naspolyán él. Tavasszal a fiatal leveleken apró, kerek, pirosas barna foltok jelennek meg, melyek később megnagyobbodva összefolynak. Ezekben az elszáradt barna foltokban alakulnak ki azok a kicsi, fekete, kérges pöttyök, amelyekben a gomba szaporító képletei fejlődnek. A lehullott, beteg leveleket égessük el, vagy mélyen forgassuk a talajba. Ajánlatos a tavaszi bordóileves lemosó permetezés, később kombinált hatóanyagú gombaölő szer alkalmazása.
    Legsúlyosabb betegsége a monilia, amely virágzásban támadja. Elszárítja a virágokat, majd behatolva a növény szöveteibe, a hajtásvéget és a kis gyümölcsöt is fertőzi. Virágzáskor kell permetezni.