Várva-várt pillanat,
mikor szíved heves,
s gondolatod száz,
mikor nem akarod,
mikor nem tudod,
mi is volna jó…

S megtörtént
kettőnk között,
mit kimondani nem lehet,
mit magad sem hittél,
mit elfogadni nem mersz.

Csendesen, lopva,
szíved hevesen vert,
érezted újra, itt az élet,
újraálmodhatsz mindent,
újra élhetsz.

Élt a vágy,
s éltél te is!
Kaptál még egy esélyt,
hogy elrendezd életed.

Pillantásod éreztem,
végigperzselt gyengéden,
izzó szemeddel pásztáztál.

Szó torkomban millió,
éreztem, áradna feléd,
s megmozdulni volna jó…
mégis bennem rekedt
a hang, s a lehelet.

Helyzet!!!
Miben helyezkednem kellett,
nem más, mi elhagyta szád,
egy érzéki vallomás,
mit ily helyzet hozhatott,
őrültek voltunk,
és szabadok.

Változó minden,
s változtál te is…

Régi idők
és szép pillanatok,
múló idő,
s fájó állapot.