FELDOBOM A LABDÁT

    Kezembe vettem az egyik fotóalbumot, és nézem a képeket, amelyeket magam fényképeztem. Visszaemlékszem ezekre a pillanatokra, és eszembe jutnak azok a szavak, mesék, emlékezések, amelyekről a szemtanúk beszéltek.
    Valamikor régen, de nem is olyan nagyon régen volt az, amikor még a képen található létesítmények szépen tündököltek a napsugaras fényben. Az emberek fájó szívvel emlékeznek vissza azokra az időkre, amikor még használták és gondozhatták a környéküket. Mondhatnám, földi paradicsomként tündököltek a tanyavilágban. Nagyon régóta kettős szélmalomnak tudták az emberek ezt a tanyavilágot, mert két szélmalom működött nem messze egymástól. Ma csak egy áll még roskadozva, dűlőfélben, megrongálva az idő és emberi viszonyulás miatt. Néha–néha a helybeliek környékét rendbe hozzák, de maga az épület siralmas állapotban állva hirdeti, hogy valamikor őröltek itt búzát, és volt időszak, amikor a lakosok itt nézhették az első tévét a faluban. Az emberek szórakozását szolgálta, de ma csak egymagában áll a nagyvilágnak kitartóan tanúsítva az elmúlt világot.

    A másik ilyen elfeledett – elhanyagolt épület az egykori Július 7 birtokon található iskola. Az iskola valamikor működött, élet volt körülötte, az előtte lévő park gondozott és szép volt. Bokrok, fák sejtetik hajdani szépségét. Ma szépségétől megfosztva, kopottan, gazdátlanul állja az idő csapásait, miközben egy-két járókelő megy végig rajta, vagy netán suttyó gyerekek bemásznak a legbelsejébe, megnézve mi is van ott belül.

    A helybeliek néha felháborodva, szomorúan és tehetetlenül nézik, hogy szemük láttára megy tönkre az ami egykoron szép volt, és amiről büszkén dicsekedtek.. De ma már minden megváltozott és felgyorsult, amihez sokan nem tudnak hozzászokni, csak siránkoznak és várják a jó szerencsét.
    Nézem a képeket, miközben mindezen gondolatok végigperegtek az agytekervényeimen, hogy mit is kellene tenni.. Kellene valamit tenni, hogy unokáink is lássák, valamikor volt valami szép és hasznos építmény. Keresem a felcsillanó csillagot, mely nemcsak reményt, hanem megoldást is hoz a jelenlegi állapotra..
    Feldobom a labdát, s remélem valahol valaki elkapja, és hasznossá teszi a jelen és jövő korszakának.