Z S E L Y K E

Fiatal életed
Tizenhét évével
Befejeztetett.

Az emberáradat felett
Hófehér koporsóban
Hófehér liliomok között
Hófehér fodrokban
Ott lebegett
Hófehér lelked.

El kellett menned,
Az égiek sem akartak
Meglenni nélküled.

Bájos lényed,
Sokoldalú tehetséged
Maradandó emlék.
Aki így élt,
Annak ez az út
Nem a vég.

Az érted hullatott könny
Ha gyöngyszemmé válhatna,
Sok földi gond megoldódna.

Emlék leszel a szívekben,
Egy kedves, fájó,
Szavakkal le nem írható,
Szomorú, mélabús, sajgó,
Örökké megmaradó
Fájdalmas emlék.