KÖTELEZÕ SZOCIÁLIS BIZTOSÍTÁS
A szerbiai törvényhozás július 23-án megtartott hatodik rendkívüli ülésén több nagyon fontos törvényt és törvényváltoztatást fogadott el. Az egyik ilyen a fent említett, a Kötelezõ szociális biztosításról szóló törvény. Ez alkalommal azért emeljük ki ezt az elõírást, mert gyakorlatilag mindenkit érint, a munkásokat, a munkanélkülieket és a munkaadókat egyaránt.
A kötelezõ szociális biztosítás magában foglalja a nyugdíjbiztosítást, az egészségügyi biztosítást, valamint a munkanélküliség esetére fizetett biztosítást.
A törvény egyik jellemzõje, hogy kevés kivétellel, mint pl. a 26 évnél fiatalabb tanulók, akik valamilyen szövetkezeten keresztül valósítanak meg ideiglenes munkával jövedelmet, szinte mindenki, aki jövedelmet valósít meg, köteles a fent említett biztosításokat fizetni. Kötelesek járulékot fizetni azok a személyek is, akik nincsenek munkaviszonyban, de valamilyen vállalkozási forma alapítói, vagy tulajdonosai. Abban az esetben, ha valaki több alapon valósít meg jövedelmet, pl. munkaviszonyban van egy cégnél, és emellett beindít egy magánvállalkozást is, akkor mindkét alapon köteles fizetni a nyugdíjbiztosítást. Ez alóli kivétel az, aki a munkaviszony mellett földmûveléssel foglalkozik.
Talán a legjelentõsebb változtatás az eddigiekhez viszonyítva, hogy a törvényhozó kiszélesítette a biztosítottak táborát, ugyanakkor eltörölte az ún. „fizetési skálát”, amely szerint, függetlenül attól, hogy egy adott vállalatban egy egyetemi végzettségû alkalmazott mennyi fizetést valósított meg, a biztosítási alap elõre meg volt határozva. Ez különösen hátrányosan érintette az alacsony profittal mûködõ iparágakat, mint amilyen, pl. a már általunk is sokat emlegetett textilipar. A törvény alkalmazását követõen a biztosítási alap a megvalósított jövedelem, ill. a szerbiai havi átlagjövedelem 40%-a. Ez a változtatás mintegy 40%-os megtakarítást jelent majd a fentebb említett cégeknek, de ugyanakkor serkentõleg fog hatni a munkások bejelentésére is.
A kötelezõ biztosításból eredõ járulékok ezen túl a fizetések kifizetésekor esedékesek, nem pedig a fizetésektõl függetlenül, mint ahogy az eddig volt gyakorlat. Ha ezt a munkaadó elmulasztaná, 100.000-tõl 1.000.000 dinárig terjedõ pénzbírsággal sújtható.
A törvény lehetõvé teszi, hogy az a munkaadó, aki olyan, 45 évnél idõsebb, de 50 évnél fiatalabb munkanélkülit alkalmaz, aki munkanélküli segélyre jogosult, vagy aki megszakítás nélkül 12 hónapig szerepel a munkanélküliek nyilvántartásában, a munkaadóra esõ járulékok 20%-át fizesse. Az ugyanezekkel a feltételekkel alkalmazott 50 éven felüli munkás után a munkaadóra esõ biztosítási járulékokat nem kell befizetni.
Ezek a kedvezmények a munkaviszony létesítésétõl számítva két évig érvényesek. Ha ez alatt a két év alatt, vagy három évvel a kedvezményezett idõszak után az illetõ személynek megszûnik a munkaviszonya, a munkaadónak 60 napon belül be kell fizetni az összes addig be nem fizetett járulékot, megnövelve a kiskereskedelmi árak növekedési rátájával az adott idõszakra. Ezen kötelezettség alól kivételnek számítanak azok az esetek, amikor a munkaviszony megszûnésérõl sem a munkaadó, sem pedig az alkalmazott nem tehet, illetve, ha a munkaviszony az alkalmazott elhalálozása miatt szûnik meg.
A fent ismertetett törvény nyolc nappal a megjelentetését követõen lépett életbe, de csak ez év szeptember 1-tõl kezdik alkalmazni. Ha a munkaadók a törvény alkalmazásának kezdetéig nem fizettek ki minden addig esedékes járulékot, akkor már az új törvénynek megfelelõen kell kifizetniük.
Vastag Róbert
