ILYEN LENNE A FIATALOK SZÓRAKOZÁSA?
A már hosszabb ideje tartó tûrhetetlen állapot miatt, amely az utóbbi idõben már elviselhetetlenné vált, a Nikola Tesla, a Dositej Obradovi æ és a Jugoszláv néphadsereg utcában lakó mintegy 60 polgár, pontosabban a jelenlegi Cariacci diszkó környékén lakók július hó folyamán sajátkezû aláírásukkal ellátva, petíciót adtak át, illetve feljelentést tettek az adai és a kikindai belügyi szerveknél, de a KKT illetékes felügyelõségének, nem utolsósorban a KKT elnökének is eljuttatták. A petícióban teljes joggal és megalapozottan kérik az illetékeseket, hogy tegyenek lépéseket a Cariacci tulajdonosa Szabó Szepesi László és felesége, valamint a NELA önálló kereskedelmi üzlet tulajdonosa, Máldini Antoanella ellen a közrend és nyugalom megsértése, valamint kiskorú személyek alkoholos itallal való kiszolgálása miatt.
A rosszhírû Cariacci diszkó-klub
A feljelentésben többek között az áll, hogy már a múlt évben próbáltak lépéseket tenni a polgárok az illetékeseknél az említett diszkó-klub tulajdonosa ellen, mert a klub mûködtetését illetõ viselkedésével nagyban hozzájárult a fiatalok tobzódó, rendellenes viselkedéséhez. Az említett üzlet tulajdonosa pedig csak hétvégeken tart nyitva, hogy alkoholos itallal kiszolgálhassa a fiatalokat, akik még jóformán gyerekek. Szavukat nem hallgatták meg, semmilyen változást nem tapasztaltak, sõt azt állítják, hogy az utóbbi idõben még nagyobb mértékû a csendháborítás, a neveletlen viselkedés, a randalírozás, ezért most újra, szervezettebben a hatóságokhoz fordultak.
Errõl, a ma már hírhedt diszkóról tudni kell, hogy 6-7 évvel ezelõtt nyílt meg a Nikola Tesla (18 sz. alatt) utcában, közel a központhoz, egy elkezdett többemeletes épület földszintjén PARADISO néven. Rendeltetése, hogy a fiataloknak a mai elvárásoknak és követelményeknek megfelelõ szórakoztatást nyújtson. Az elsõ években nem is volt különösebb gond a mûködését illetõen, habár a környék lakói akkor sem nézték jó szemmel a duhajkodó és randalírozó fiatalokat, zavarta õket a hangos zene, de különösebb konfliktus nem alakult ki az akkori tulajdonos és az ott lakók között. A gondok akkor kezdõdtek, amikor 2-3 évvel ezelõtt új tulajdonos vette át a diszkó-klubot. Azóta mintha elszabadult volna a pokol, különösen a hétvégek kibírhatatlanok – mondják a lakók. A „mûsor” este 10-10.30-kor kezdõdik, ekkor gyülekeznek a fiatalok, és indul a kulturáltnak egy cseppet sem mondható szórakozás. Itt meg kell állni egy pillanatra. Fiatalokról van szó – mondjuk, de minden lelkiismeret-furdalás nélkül használhatnánk a kiskorúak kifejezést, mert ahogyan megtudtuk, a zömmel 13-18 évesek, esetleg ennél idõsebbek a klub látogatói. És amint látjuk, ezek a gyerekek éjjel tíz, fél tizenegykor kezdenek el szórakozni, ami több esetben eltart akár reggel 4 óráig is.
„Nincs olyan perc, amikor mûködik a diszkó, hogy ne lenne lárma, ordítozás, motortúráztatás, idegtépõen felhangosított zene, és ez mind közvetlen az ablak alatt – mondja az egyik közelben lakó szomszéd. Reggelre, mint a disznóól, úgy néz ki a környék. Mindenfelé a szétdobált italos flakonok, papírhulladék, nem egyszer emberi ürülék és hányás nyomai találhatók közvetlenül a bejárat elõtt, a kertben, szóval rettenetes látványt nyújt egy szombat vagy vasárnap reggel azon a környéken. Mindehhez még hozzá kell adni, hogy azokon a napokon, míg tart a rumli, aludni, pihenni szinte lehetetlen. Június elején pl. leszaggatták a pinceablakon lévõ dróthálót, valami égõ anyagot dobtak a pince ablakába, amitõl tüzet fogott az ott lévõ ruhanemû. Kevés hiányzott ahhoz, hogy nem gyulladt fel a pincében lévõ többi holmi – panaszolja az említett szomszéd.
Elmeséltek aztán olyan eseteket, amelyek igencsak elgondolkodtatók és megfontolandók lehetnek a szülõk számára, ha erre a szülõk egyáltalán fogékonyak. (Tisztelet a kivételnek, mert meggyõzõdésem, hogy a szülõk legnagyobb része tudja, hova jár a gyermeke, és mint csinál). Pár hónappal ezelõtt a bejárati küszöbön egy kislányt találtak részegen, nem lehetett több 14-15 évesnél, kávét kért, hogy kijózanodjon, ám ettõl komolyabb segítségre volt szüksége. Nem egyszer láttak fiatalokat, szinte még gyerekeket, fiúkat-lányokat ittasan fetrengeni az utcán. Ha már szakad minden húr, és valaki a közelben lakók közül éjjel kimerészkedik, hogy netán rendre és duhajkodásuk csillapítására kérje õket, orcátlanul és végtelenül szemtelenül így reagálnak: „Adja el házát, és menjen máshová!”, vagy: „Mit akar maga öregem, apám-anyám iszik.”
Ez lenne az eddigi nevelés eredménye? Ilyen szórakozást tudunk nyújtani a fiataloknak? Tudják-e a szülõk hol vannak, hogyan viselkednek csemetéik, amikor kiteszik a lábukat a házból? Számtalan más kérdést is feltehetnénk, de most nem ez a cél, de attól a megállapítástól senki sem tántoríthat el, hogy a nevelésben az elsõ és meghatározó lépés a szülõktõl indul el. A többi az már mind külsõ ráhatás, ami lehet jó, de lehet rossz is. Esetünkben ez utóbbi nagyon nagy fölényben van.
Az aláírások fotokópiája
De térjünk vissza a petícióhoz, ami az elején említett hivatalokon kívül, eljutott az Elsõ HK Tanácsa elé is. Döntést ilyen esetben nem hozhat ugyan, de megvitatása során kikristályosodott, hogy elsõsorban a nevelés, a szülõi hozzáállás az egyik okozója a gyerekek ilyen magatartásának. Bírálat érte továbbá az illetékes hatóságokat is a konkrét és hathatós fellépésének hiánya miatt, ami a szórakozóhelyek és más létesítmények ellenõrzését illeti. Választ kerestem az felügyelõségen az említett NELA italbolt mûködésével kapcsolatban, ahol azt a választ kaptam, hogy az engedély megadásakor a köztársasági törvény szellemében jártak el, ez nyolc órai nyitvatartási idõre kötelezi, amit a nap (24 óra) bármelyik szakában alkalmazhat. Láthatjuk, az éjjeli órákban tart nyitva. A rendõrségen elmondták, hogy õk a hatáskörüknek megfelelõen jártak el, és járnak el ma is, eddig már több alkalommal szabálysértési feljelentést tettek a diszkó tulajdonosa és pincérei ellen, bezáratták a NELA italboltot is (?!), ha beavatkozásra hívják a járõrt, azonnal megjelenik. Többet nem tehetnek. A KKT elnökénél nem voltam, hisz az õ hatásköre abban merül ki, hogy utasítást adjon a felügyelõségnek, egyeztessen a rendõrséggel.
Ezzel a probléma azonban még nincs megoldva. Sokkal komolyabb és hatékonyabb intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy valami módon megváltozzon a mai állapot. Talán az elõírások – a községieket is ideértve – szigorúbb betartása is hozhatna bizonyos eredményeket.
Végezetül, úgy érezzük, hogy ez a téma olyan, amelyrõl mindenkinek van véleménye, meglátása, ezért kérjük olvasóinkat, mondják el, írják meg, mert ezzel nagymértékben hozzájárulnának ennek a felettébb áldatlan helyzetnek rendezéséhez.
Vastag J.