MOHOL NAGYKÖZSÉG
Szemelvények Baranyi István nyugalmazott moholi anyakönyvvezetõ készülõ monográfiájából – II. rész.
Pénzintézetek . Az ipar fejleszése érdekében pénzintézetre és tõkére volt szükség, ezért 1872-ben Adán megalakították az Ada-moholi Egyesült Takarékpénztárt. Moholon fiókja volt a takarékpénztárnak 200.000 korona alaptõkével, amely1000 darab 200 koronás részvénybõl állt. Ez a kölcsönös önsegélyzõ és takarékegylet késõbb különféle magánbankokká alakult, s ezek visszaélésekrõl és csõdökrõl váltak közismertté. A Segély- és takarékszövetkezet 1892-ben alakult meg, majd 1894-ben a Takarék- és kölcsönszövetkezet nevet vette fel. Alapítója Ðura Konjeviæ pravoszláv lelkész volt, részvényesei pedig túlnyomórészt földmûvesek voltak. Megalakulásától 1994. május 1-ig ezen a néven mûködött, majd ekkor beolvadt az újvidéki székhelyû Pannonbank R.T.-ba. Helységünkben mûködött még a Moholi Hitelintézet Részvénytársaság, melynek alapítási ideje 1893., megszûnésének ideje viszont ismeretlen. Létezett még a Földmûves bank R.T., amit 1922-ben alapítottak, majd 20 év mûködés után, 1942-ben megszûnt létezni. A községben mûködött még a Moholi Takarékpénztár, melynek lapítási ideje ismeretlen, viszont a megszûnési ideje 1944-ben volt.
Piac. Az elsõ moholi piac a ma meglévõ Centrál kávéház elõtti volt, de az idõk folyamán többször is változtatott helyet ebben az utcában. A mostani helyére, a posta épülete mögé, a Novak Radoni æ és a Testvériség egység utcák keresztezõdésére csak az 1960-as években költözött.
Vásár. Az elsõ moholi vásárt a mai Oncsa területén tartották meg 1863-ban. A vásár színhelye többször is költözködött: tartották a járáson (az alsórét északi részén) a jelenlegi Temetõ utcában, majd újra az Oncsán a Dózsa György utca déli részén. A vásárokat jelenleg Ada és Mohol határában tartják, a régi téglagyár területén.
Úthálózat. A községi elöljáróság 1876-ban megtartott egyik ülésén határozatot hozott a Szeged—Becse—Újvidék közötti kövesút építésérõl. Ezek után az elsõ kövesút 1882-ben épült. 1897-tõl kezdve a moholi utcák a szokásos házszámok helyett és a népi elnevezésektõl függetlenül, hivatalos nevet kaptak. A község egyre tübbet áldoz a téglajárdák (flaszterok) kiépítésére. Az 1970-es évek derekától épül ki a falu legtöbb utcájában a kövesút.
Villanyáram. A lakosság, a kisipar, a vendéglátóipar, a kereskedelem stb. érdekei magkívánták a villanyvilágítás bevezetését. Mohol, Adával és Péterrévével társulva, a Ganz és Társai céggel megépíttette az elõ generátort. A villanyégõk 1908 decemberében gyúltak ki elõször. 1912. január 12-én arról hozott határozatot a községi elöljáróság, hogy az áramot a becsei villanyteleptõl szerzik be. Az errõl szóló szerzõdést a község nevében Erdélyi Fülöp községi elnök és Trenka István községi jegyzõ írták alá. Az áram erõssége akkor 110 V volt. A 220 voltos áram Moholra csak 1952-ben jutott el.
Egészségügy. 1864-ben száj-és körömfájási járvány dúlt Moholon. 1866 szeptemberében kolera dühöngött, és tizedelte meg a község lakosságát. Hasztalannak mutatkozott minden védekezés a dühöngõ járvány ellen, és csak a hideg idõk beállta vetett véget a betegségeknek. Az elsõ orvos 1893-ban érkezett Moholra. Az ipari munkások egészségügyi és szociális biztosítását elsõ ízben 1908-ban vezetik be. Moholon a két világháború között 5 magángyakorlatot folytató orvos dolgozott. A szüléseket szülésznõk (bábák) vezették le. A gazdaságban és a társadalmi tevékenységben dolgozók a társadalombiztosítás útján teljes egészségvédelemben részesülnek. Erre a biztosítási módra a földmûvesek 1960-tól jogosultak. 1946-ban jött létre az Egészségügyi állomás, amely a Petõfi Sándor és az Október 8 utcák sarkán áll. A rendelõ elsõ orvosa dr. Trlaji æ Božidar volt. Az új Egészségház dr. Mariæ Radomir moholi születésû orvos kezdeményezésére épült fel, és volt akkor az ország egyik legmodernebb egészségügyi létesítménye. 1972. október 8-án nyílt meg, s a lakosságnak teljes és elsõdleges kórházon kívüli egészségvédelmet nyújt. Az épület az Október 8 és a JNH utcák sarkán áll.
Szórakozás. A moholi vendéglõk (pl. A Kocsis-kocsma, Centrál kávéház, Pösze néni kocsmája) voltak azok a helyek, ahova a polgárok szinte minden rétege eljárt szórakozni. Itt rendezték meg a szüreti bált, farsangi és egyébb táncmulatságokat, a kereskedõk és kisiparosok teadélutánjait, báljait stb. Ezekben a kocsmákban különféle zenekarok alakultak és mûködtek, amiben jelentõs szerepe volt a néhai Mlinko Jócó-Mimika ismert zeneszerzõnek is. Ezekben az idõkben divatosak voltak az éjjelizenék, a szerenádok, melyeket a legények adtak a lányoknak egy-egy jeles ünnep alkalmával, vagy éppen szerelmük kifejezéseképpen. A régebbi korosztálynak még ma is emlékében él a korzó, a hagyományos séta a Tisza parton és a Tisza-kertben. A második világháború után megalakult a kultúregyesület, amelynek több szakosztálya volt: színjátszó, zenei, néptánc, karének, képzõmûvészeti, irodalmi, kézimunka stb. Az elsõ mozi Moholon 1927-ben mint vándor mozi jelentkezett, de már a harmincas években állandósult. Több ízben is cserélt helyiséget. 1978-ban a Tito marsall és a Testvériség egység utcák sarkán felépült az új mûvelõdési ház. Itt kapott helyet a gazdag nép- és diákkönyvtár, olvasóterem, színházterem, amivel lehetõvé vált a moholi mûvelõdési élet továbbfejlõdése.
