ÚJRA KIZÖLDÜL A HATÁR?

    Rekord idő alatt befejezték az idén az aratást. A hozamok rendkívül jók, minden tényező kedvezett a jó minőségű termésnek, és az időjárás sem nehezítette meg a gabona betakarítását – olvastuk többször is a sajtóban, láthattuk a TV-ben. Kivételek azonban mégis vannak. Mégpedig itt nálunk.
Vegyes és talán elszomorító érzést kelt az emberben a Nagypál-tanya környékének látványa a Törökfaluba vezető út mindkét oldalán. Talpon maradt mintegy 300 hektár jó minőségűnek ígérkező búza. Az, hogy talpon maradt, kissé túlzás, inkább úgy mondanám, fekszik a földön a július 26-ai felhőszakadást követően. Öt nappal az ítéletidő után még szó sem lehetett a betakarításról, hisz az átázott talajra nem mehettek fel a kombájnok, a szem a sok esőtől megduzzadt szinte kovásszá vált, könnyen összenyomható két ujjal. A földön fekvő kalászban már csírázásnak indult a mag, nemsokára kizöldül a határ…

A talpon maradt de a földön fekvő búzatábla

    Mondhatná valaki, mi az a néhány hektárnyi búza világviszonylatban? – szóra sem érdemes! Európai szinten sem jelent semmit, a vajdasági átlagon sem sokat változtat… De a községi átlagon, azt már igen! Mióta világ a világ, van aratás, mindig harcoltak az utolsó szemig, minden mást félretettek csakhogy a szem a padlásra, újabban a tárolóba kerüljön. Akkor volt nyugodt az ember, amikor már biztos helyen volt a gabona, tudta, hogy megvan a kenyérnek való.
    Egyetlen kérdés merül fel csupán: ki a felelős azért, hogy ez így történt? Mi játszhatott közre, hogy elmaradt az említett parcella learatása? Valakinek ezt meg kell magyarázni.

V. J.