Felújítva, felszentelve
Régi/új kereszt az ötödik utca sarkán

    Szeptember 4-én, mintegy 100-150 adai polgár jelenlétében Kurin István káplán Szeles Anita kántornő közreműködésével felszentelte a lakosság adakozásából felújított és az adai főutcán, pontosabban az ötödik utca sarkával szemben álló köztéri feszületet.
    A felszentelési ünnepséget a helyi Vadvirág HK két tagjának, Bognár Odettnek és Tóth Teodórának zenés-verses előadása, valamint Polyák Szollár Anna konferálása tette ünnepélyesebbé. Megköszönték mindazon családok segítségét, akik a kereszt felújítását anyagilag is támogatták és köszönetet mondtak a felújítási munkákban részt vevőknek is: az adai Adafert Építőipari Vállalatnak, a moholi Zsótér Mihálynak a kovácsmunkákért, az adai Gölöncsér Sándornak a festésért és a mázolásért, az adai Vöröskeresztnek a vendégfogadásért, valamint a fent említett egyházi személyeknek a közreműködésükért.
    Ada községben, Adán, Moholon, Völgyparton, Valkai soron és Törökfaluban több köztéri feszület is található. Közülük néhányat a közelmúltban már felújítottak, és most folyik az egykori Ge-Ge gyárral szemben álló kereszt rendbe tétele is.
    A most újra szentelt keresztet – a felirata szerint – a távoli 1851-ben állították elődeink, felirata pedig azt hirdeti, hogy Istennek dicsőség, embernek békesség! Ez valószínűleg összefüggésben van az 1848/49-es magyar forradalommal és szabadságharccal, illetve annak adai áldozataival, akárcsak a katolikus temetőben álló, illetve oda áthelyezett feszület. Számunkra külön  öröm a Ge-Ge-vel szembeni feszület felújítása is, hiszen annak felirata egész délvidéki tekintetben is egyedülálló: Istené az áldás - emberé a munka (idézet a Zsoltárokból).
    Említésre méltó még a Völgyparton látható pléh-kereszt is. Ennek korpusza (Krisztus teste) nem kőből, hanem bádogból kivágott ún. pléh-Krisztus, mely jellegzetesen 19. századi népi műfaj. Festése a korabeli cégérfestések szintjén áll, amelyet azonban alkalmi festők többször is felújíthatnak.
    "A kereszt különböző változataiban az emberi vallást és kultúrát végigkísérő leggazdagabb és legmaradandóbb geometriai szimbólum, ősi és univerzális alakzat. A keresztény művészet centrális szimbóluma a kereszt vagy feszület.
    Útmenti keresztnek nevezzük mindazokat a szabadtéri kereszteket, vallásos jelképeket, amelyek nem az egyház liturgikus cselekményeinek színhelyén - templom, temető, kálvária - állnak.
    A keresztek csoportján belül megkülönböztetünk feszületeket, amelyeken mindig ott függ Krisztus teste. Ilyen építményeket nemcsak útszéleken találhatunk, hanem más hangsúlyos vagy nevezetes helyeken is. Előfordulnak folyók partján, mezők, dűlők kezdetén, falu szélén, balesetek, esetleg katasztrófák helyén stb." (Az útmenti keresztekről)
    A kereszteket falusi mesterek, ügyes kezű parasztok, esetleg kőfaragást is tanult emberek készítették. Fontos, hogy ezeket az emlékeket - mivel a szabad ég alatt állnak – nem készíthették akármilyen anyagból. Ezeknek időt álló építményeknek kellett lenniük. Az apró formák és részletek alapos megmunkálása fölösleges volt, mert az idő vasfoga úgyis eltűntette, elmosta mindezt. Az útszéli kereszteket nem az egyház állította, hanem a hívek. Így ezek minden költségét is ők állták.
    A jövőben – ha elhaladnak a felújított és újraszentelt adai kereszt előtt, legyen a szívükben nyugalom, a lelkükben megbékélés és szeretet!

Király János