Nyár utója – ősz eleje!

    Augusztus hónap végéhez közeledve az iskolaév kezdéséhez is közelebb kerültünk. Lányaink vegyes érzelemmel várták a nagy eseményt. Nagyobbik lányunk az egész nyáron el volt foglalva, mivel tánciskolába járt. A vizsgabál ünnepi pillanatát várta. Eközben a kisebbik lányunk odahaza volt mindezidáig, ő pedig az iskolakezdéssel volt inkább elfoglalva.
    Hát akkor kezdjük is el a nyári külön foglalkozást, mely a törökfalui és völgyparti hetedik és nyolcadik osztályosokat érintette. Törökfalun a Százszorszép M. E. épületében július és augusztus hónap alatt heti kétszeri alkalommal Keviből Papp Róbert tánctanár  tartott táncórákat a fiataloknak. Huszonkét fiatal vett részt ezen oktatáson, tizenegy lány és tizenegy fiú. Mivel kevés a diák, valamint hogy egyforma arányban legyenek a táncospárok, már bevett szokás, hogy kétévente van megszervezve a tánciskola. Errefelé még ma is nagy esemény a tánciskola, mivel egy bizonyos tudást sajátítanak el a gyerekek, alapműveltséghez hasonlítható, valamint számukra élmény is. Akik régebben voltak tánciskolában, büszkén dicsekednek azzal, hogy az elvégzett általános iskola mellett nekik még a tánciskolájuk is meg van. Ez nagy dolog volt, ami még ma is megmaradt az emberekben. Na tehát a mi gyermekeink áttáncolták az egész nyarat, izzadtak és tanultak, erre nagy hangsúlyt is fektettek. Összejöttek, tanultak, szórakoztak mindazokkal együtt, akik eljöttek őket megnézni. Itt elsősorban a közeli fiatal korosztályra gondolok, akik régebben hasonló oktatásban már vettek részt, közben buliztak és szórakoztak is. A végére érkezve eljutottunk a nagy naphoz is, azaz augusztus 28-ához, amikor a mi gyerekeink ünnepélyesen bemutatták azt, amit tanultak az elmúlt időszakban. A lányok és a fiúk szép, ünnepélyhez illő ruhákban kicsippenve léptek fel a szüleik, ismerőseik és jó barátaik előtt. Hármas csoportra osztva léptek fel azokkal a táncszámokkal, amelyeket tanultak. Igaz, most csak a töredékét mutatták be, mivel összesen tizenkilenc táncot tanultak a nyár folyamán. Izgalommal eltöltve múlt a bemutatkozó, melynek élő zenei aláfestését Nagy Némedi Zsolt adta, ahogyan egész nyáron is, míg tartott az iskola. A műsor éjfélig tartott, amikor is a bálkirálynő és bálkirály megválasztása következett. Ez alkalommal kis virágokat lehetett vásárolni a diákok számára, ezeket végül is megszámolják, és aki a legtöbbet kapta, az a bálkirálynő és a bálkirály. Ez alkalommal Balla Vivien és Sóti Krisztián jutottal el ehhez a titulusig, ami egy szalaggal is járt, ezt a következő tánciskoláig jogosan használhatják (kép a színes borítón).A hangulat nagyon jó volt az este a teremben, ezt az is bizonyította, hogy a mulatság hajnalig eltartott. Megelégedettség látszott a fiataljaink arcán, de a szülőknek is, hogy megérte a nyarat tanulással eltölteni.

Foglalkozások a Nyári fesztiválon Adán

Áll a bál a kukoricatörő-verseny után

    Alighogy elmúlt ez a szép ünnep, máris másnap augusztus 29-én egy másik rendezvényben volt részem. A völgyparti gyerekek, kicsik, ovisok és az iskolásokkal együtt Adára mentek hat személyautóval. Az adai Krisztusi Evangéliumi Egyház Nyári fesztivált szervezett a Cseh Károly Általános Iskola sportpályájánál. Erre a rendezvényre érkeztek meg a parti gyerekek, szeretettel várták őket csoportfoglalkozásokon. Volt itt közös játékos program, külön-külön ügyességi foglalkozásokon vettek részt a gyerekek. A délután folyamán gyorsan benépesült a térség, mindenfelé gyerekek sürögtek-forogtak, de közöttük itt-ott szülők is voltak. A parti gyerekek, amint csak tudtak és bírtak, részt vettek a foglalkozásokon és az ügyességi lehetőségeken, ez azon is látszott, hogy a kapott kártya másik oldala pecséttel és aláírásokkal volt kitöltve. Ez fontos volt az uzsonna elkapásához, de más szórakozási lehetőség kipróbálására is. A rendezvény végén egy bábelőadásra is sor került, ami a legkisebbeknek kedvezett és tetszett. A gyerekek szép és élményekben gazdag délutánnal gazdagodtak, és zárták lassan a nyár végét, mivel pár nap múlva már iskolába indultak.
    Völgypartra a szélmalomhoz és kopjafához augusztus 30-án a világ tömörült a délelőtti órákban. A Panoráma Világklub társelnökei két busszal érkeztek vajdasági látogatásuk során. Pár napos vajdasági itt tartózkodásuk után Törökbecséről érkeztek Völgypartra, hogy megkoszorúzzák az összefogás kopjafáját, és megnézzék a szélmalmot. A helybeliek hideg frissítő itallal fogadták a világ minden tájáról érkező a vendégeket. Olyan magyarokról van szó, akik a nagyvilágban élnek, messze a hontól, de még nem jártak vidékünkön. A vendégek kis itt tartózkodás után felfrissülve és élményben gazdagon mentek tovább Tornyos felé, majd pedig Magyarországra, ahonnan szervezetten érkeztek vidékünkre, Vajdaságba.
    S már az iskolaév megkezdéséhez is elérkeztünk. Becsengettek az iskolákban, és a nebulók megkezdték az idei új iskolaévet. Ki elsősként az általános iskolában vagy a középiskolában, a többiek pedig a következő évfolyamba másztak szamárlétrán. Na, de azért az új óvódásokat se felejtsük el, hiszen számukra is új élet kezdődött el. Öröm, de szomorúság is látszott gyermekeink arcán. De hát ez a rendje-módja a mindennapi életnek. Ezt nem lehet elkerülni, csak a fura időjárás az, ami még egyelőre zavart, ami lassanként tán alkalmazkodik az évszakhoz és a diákok figyelőképességéhez.

Szárkéve kötése a kukoricatörő-versenyen

Kukoricafosztás

Kézimunka-kiállítás a versenyen

Panoráma Világklub vendégek Völgyparton

    A Doroszlón járt adai gyalogzarándokok is megérkeztek Völgypartra, akik már huszonharmadik alkalommal hagyományosan gyalog mennek a kisboldogasszonyi búcsúra. A mostani csoport huszonkét személyből állott, köztük sok fiatalt lehetett látni. A helybeliek üdítővel, kávéval és édességgel fogadták mindkét alkalommal a csoportot. A visszafelé vezető úton is megpihentek egy kicsit itt nálunk a zarándokok, miután a templomban a Jó Istennek is hálát adtak.
    Végül, de nem utoljára, miután részesültünk a kora őszi időjárásban valamint a vénasszonyok nyarában, indiánnyárban, még egy rendezvényre is sor került. A 6. kukoricatörő versenyre szeptember 19-én Törökfalun. Az adai Nyugdíjas-egyesület és a moholi Konyha-kertészek egyesülete szervezésében a Szakács család kukoricaparcelláján és a Százszorszép M.E. épületében. A rendezvény megtartásához hozzájárultak: Ada község önkormányzata, a Törökfalui Helyi Közösség, magáncégek és magánszemélyek is. A helybeli nyugdíjasok és a Nőaktíva tagjai készséggel készültek a rendezvény megtartására. A reggeli órákban érkeztek a versenyzők a Százszorszép M. E. épületébe, zsíros kenyér és meleg tea várta őket. Kiss művelődési műsorra is sor került, ezt a moholi, felsőhegyi és törökfalui énekcsoportok adtak elő. Az épületben alkalmi kézimunka kiállítást is meg lehetett tekinteni. Tizenkét csoport vett részt a kukoricatörő versenyen és ügyességen, ami kukoricadobálásból állott. Háromtagú bíráló bizottság pontozta a versenyzők munkáját, és ennek alapján hirdették ki az eredményt. A harmadik helyezést a moholi nyugdíjasok érték el, a második helyezettek a Szorgalmas kezek (Törökfalu) lettek, az első helyen pedig a felsőhegyi Népdalbarátok végeztek. A jó zene táncra perdítette a versenyzőket, miközben az ebédre várakoztak, de az eredményhirdetés után is még sokáig állt a bál. Igaz, hogy nagyon meleg volt, nem éppen kukoricatöréshez való idő, de mégis jó hangulatú napnak lehetett mondani.
    Hát mondhatom, hogy mozgalmas időszak után vagyunk, melyben sok minden történt a mi vidékükön, de még hozzáfűzném, hogy cirok bankettra is sor került Törökfalun és Völgyparton a gazdák és a cirokszedők számára, mivel véget ért a seprőcirok szedése. Most már csak el kell adni a termést. A munkások már továbbmentek más munkába, az pedig a krumpli és az ipari paprika szedése.

Molnár József