ÉLNI A HAGYOMÁNYAINKAT
Mesterségek napja az adai tájházban

    Szeptember 19-én, szombati napon, az adai Aranykapu Művelődési Egyesület saját tájházában (Ada, Sv. Miletić utca 90. – azaz a Szélső utca) ÖTÖDIK alkalommal rendezte és tartotta meg a Mesterségek Napját, amelyen szinte a csecsemő kortól az aggastyánokig körzetünk sok-sok lakója, az Aranykapu ME tagja, támogatója vagy szimpatizánsa vett részt. Mindjárt az elején ki illő elmondani, hogy a rendezvény fő szervezői Sóti Éva és Sóti Ernő (házaspár), az Aranykapu vezetői voltak és a következő szakmák, foglalkozások, mesterségek képviselői jelentek meg: Vasas György – kötelesmester, Bajusz Sándor – kovács, Nagy Abonyi Ágnes, Sóti Milanka Zentáról, a Rozetta Kézműves Társaságtól – szövést tanítottak, Bognár Klára – szintén Zentáról, kis macikat készített a gyerekekkel, Mészáros Frank Júlia Adáról – gyöngyfűzést tanított, Krizsák Kata Adáról – rovásírást tanított, Varnyú Fodor Eszter Adáról, makramét, csomózásos karkötőket készített a gyerekekkel, Virág Mihály kosárfonó Adáról, Varga Zoltán faműves Adáról – famunkákat készített a gyerekekkel, Kocsis Mónika Adáról – nemezelést tanított, Polyák Szollár Anna Adáról – rongybabákat készített a gyerekekkel, Sóti Ernő meséket mondott/olvasott a gyerekeknek, Istenes Irénke Adáról – lángos készítés és sütés, Bartus Péter Adáról, szakács – a lucskos káposztát főzte két üstben, ahonnan mintegy 250 ízletes adag került a résztvevők és a vendégek asztalára, ebédre.

Az Aranykapu ME tagjai énekszóval,

dr. Szőke Anna beszéddel megnyitja a Mesterségek Napja rendezvényt

Zórád Zoltán, Zórád Péter (kisfiú) és Zórád Pamela, aki a család nevében, mint az Aranykapu korábbi tagja útravaló csomagot kapott

    Sóti Éva, az Aranykapu ME művészeti vezetője azt is elmondta, hogy meghívták azokat a fiatalokat, és alkalmi útravalóval meg is ajándékozták, akik tavaly vagy idén mentek férjhez és többüknek azóta már babája is született.
    A rendezvényt dr. Szőke Anna néprajzkutató - kulturális antropológus értékelte és nyitotta meg és Nagy Abonyi Ágnes zentai muzeológus a szövészeti munkák szempontjából szakvéleményezte. A vendégek között föltűnt feleségestül Krizsán Vilmos, a Magyar Nemzeti Tanács adai tagja, Boldizsár Kornél, az adai Lovasvölgy tulajdonosa és vezetője, valamint Nagy Csaba, szintén Adáról, a III. Vajdasági Vágta győztes lovának, a Perun Kecsnek a tulajdonosa, de megjelent feleségestül Tóth László veterán adai természetkutató-ornitológus is.
    A rendezvény komplett értékelésére dr. Szőke Annát kértem:
    – Dr. Szőke Anna, a néprajztudományok doktora vagyok – mondta. – 10 éve doktoráltam Debrecenben, a néprajzi tanszéken és úgy érzem, elkötelezettje vagyok a magyar néphagyományoknak. Éltetni szeretném őket, mert nálunk a legnagyobb probléma az, hogy felidézünk, megtartunk egy-egy foglalkozást, csak nem éljük. Tehát, nem a magyar életmód szerint élünk. Akkor lenne jó, ha az oktatási intézményeinkben beintegrálnánk az oktatásba a nemzeti hagyományainkat. Erre lenne lehetőség és pedagógusaink alkalmasak is lennének rá. Ez nem melldöngetős magyarságot jelentene, hanem azt jelentené, hogy egy-egy népdalt elénekelnénk, megragadnánk minden alkalmat a tanórán a néphagyomány beiktatására. Mennyivel színesebb lehetne egy-egy tanóra – akármelyik tantárgyra is gondolok! Igaz, nem biztos, hogy tud  a  tanár énekelni, de minden osztályban akadnak jóhangú gyerekek, csak fel kellene hangolni őket.

Dr. Szőke Anna

    Ha most, ugye, veszem alapul az adventi koszorút, ez egy újabb hagyomány, amit beépítettünk a  mi életünkbe. Ez azelőtt a magyar néphagyományban, a karácsonyi szokásvilágban nem volt jellemző. Nyugatról jött ez a hatás, de nem baj, sok minden beintegrálódik a néphagyományba és az, ami helyes, ami nekünk megfelel, azt bizony el kell fogadni. Ez ugyanis felvezetője a karácsonynak, ezért elfogadjuk az adventi koszorút.
    Visszatérve az Aranykapura, én mélységesen tisztelem Sóti Évának és férjének a munkáját. Amit én tavaly is itt láttam, meg az idén is, hogy mennyi szülőt és nagyszülőt meg tudnak mozgatni! Az óvodai nevelésnél is azt hiányolom, hogy a négy fal közt dolgoznak az óvónők és a szülőket nagyon ritkán vonják be a tevékenységükbe. Tehát, több nyílt napot kellene tartani a szülőkkel együtt, és beszélni arról, hogy ez a mi néphagyományunk, ez a mi szokásvilágunk és ahhoz, hogy én magyarként éljek, a magyar életmódot kell élnem és azt büszkén vállalni. Az Éváéknak pont ebben van a nagyságuk, hogy ők, azt amit tesznek, nagyon büszkén teszik és felvállalják. Tehát, ezért vagy azért nem szépítik. Maga a mesterségek napja egy lenyűgöző valami. Sokan vannak most itt, de még többen jöhetnének. Nem tartom elfogadhatónak a kimagyarázkodást, hogy szombat van és azért nem érünk rá Erre csak időt kell szakítani. Nemcsak erre, hanem mindenre, ami a lelkünket erősíti. A megnyitó beszédben elmondtam azt is, hogy nem szeretem a főzőversenyeket. De el tudnám fogadni itt például az udvarban, mikor ilyen sok szép kisgyerek van itt és kézművességgel foglalkoznak, főzzenek, kóstoljanak meg mindent! Kulturált körülmények között főjön 5-6 bográcsban valami, de az, hogy csak a pillanatnyi élményt nyújtsa egy főzőverseny, az csak a globális világ, a globalizáció eredménye, hogy hát aznap jól éreztük magunkat, de hosszú távon nem. Viszont ezek, amit Éváék csinálnak, ezek évek múlva is vissza fognak tükröződni.

Bajúsz Sándor kovácsmester és ifjú tanítványa

Krizsák Kata rovásírást tanított, mellette Gecse Attila

Istenes Irénke "isteni" lángosokat sütött

Sóti Éva útravaló csomaggal kedveskedik  Bálind Mónikának, az Aranykau ME korábbi tagjának és kisfiának

    Én 20 évvel ezelőtt elindítottam az óvodás színjátszó találkozót és tizenévvel ezelőtt Zánkán voltam, bementem egy alkotó játszóházba és a beszélgetés folyamán csak annyi dolog került ki rólam, hogy kishegyesi vagyok. Nem ismertek. – Honnan tetszett jönni? – kérdezte egy család. Mondtam, hogy Kishegyesről. És kitört belőlük a csodálatos öröm: – Jaj, hát a mi kisfiunk ott föllépett az ovis színjátszókkal. Adáról vagyunk!
    Beszélgettünk, de akkor se mondtam meg, hogy ki vagyok, nem is volt érdekes. De milyen csodálatosan meséltek arról, hogy mit szerepelt a kisgyerek. Hát ezek a szenzációs dolgok. Ez fog megmaradni. Nem pedig az, hogy ott a bogrács mellet mi hangzik el. Én ebben látom a szépségét annak, amit a Sóti házaspár itt művel!

Lejegyezte és fényképezte Király János