164. Zöld levél
2014 HALA A BARÁTHAL

    Mint tudjuk, évente több növény- és állatcsaládból választanak meg egy fajt, fajtát, amely abban az évben kiemelt figyelmet kap. Az a célja, hogy ezen az egy fajtán keresztül ráirányítsuk a figyelmet valamelyik faj- vagy fajtacsoportra. Ennek megfelelően minden évben megválasztásra kerül az év madara, fája, hala…
    Az interneten lezajlott szavazás eredményeképp a magyar bucó – a baráthal (Zingel zingel), szerbül veliki vretenar, németül Zingel, angolul common zingel  lett 2014. év hala (43%), második a sügér (40%), harmadik pedig a garda (17%). A magyar bucó, vagy baráthal kizárólag a Dnyeszterben, a Dunában és azok mellékfolyóiban honos. Így egykor a Tisza gyakori hala is volt, mára megritkult, de némely szakaszon ismét szaporodóban van. Legtöbb veszélyt a vizek szennyeződése és a duzzasztógátak jelentenek számára. A víz tisztulásával Zentánál is újra megjelent!
    Maximális hossza 50 cm, legnagyobb súlya 1 kg, azonban szigorúan védett, ha valamelyik horgász kifogná, gyönyörködhet benne egy ideig, de vissza kell engednie a vízbe, mert ezzel elősegítheti gyorsabb szaporodását. Régebben ízletes húsáról volt híres, ezért is nevezik baráthalnak, mert a barátok, azaz a szerzetesek kedvenc étele volt. Érdekes, hogy szerbül is fratar, opč a népnyelvi neve. Ha már eddig jutottunk, elmondhatjuk, hogy a Duna és a Tisza mellett megtalálható a Szávában, a Drinában, a Timokban, a Nagy és a Nyugat Moravában és a Kolubarában is.
    Magyarországi élőhelyeként ismert a Mosoni-Duna, a Rába, a Lapincs, a Pinka, a Strém, a Marcal, az Ipoly, a Dráva, a Mura, a Tisza, a Szamos, a Keleti-főcsatorna, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Sebes Körös, a Fekete-Körös, Fehér-Körös és a Maros folyók. Legjobban a kavicsos, mély fenéket szereti, a parthoz akkor úszik, ha zavaros a víz. Az járta róla, hogy aki kifogta, nem igen ajándékozta másnak, olyan finom a húsa.

A magyar bucó ábrázolása postai bélyegen

    Orsószerűen megnyúlt a teste, amelynek keresztmetszete csaknem henger alakú és a farok felé folyamatosan vékonyodik. Pikkelyei aprók, érdesek és erősen tapadnak a testéhez. Nincs úszóhólyagja. Háta és oldalai sárgásbarnák, benne 6-7 elmosódott sötét sávval vagy folttal tarkított rész színesíti. A hasának színe ezektől eltérően fehéres. Életmódjához igényli a nagy vízteret, ezért a kisebb folyóvizekben nem tud megélni. Tavakba kerülése esetén elvándorol, vagy elpusztul. Közeli rokonához a német bucóhoz, hasonlít a legjobban, olyannyira, hogy ránézésre összetéveszthető vele. Megkülönböztetést segíti, hogy annak a teste és faroknyele valamivel vékonyabb, mintázata markánsabb.
    Eszmei, természetvédelmi értéke 300 euró!

Király János