Ünnepek és hétköznapok

    Túl vagyunk a húsvéti ünnepeken és így utólag megállapíthatjuk, hogy jó volt egy kicsit megállni, a családunk körében lenni, néhány szót válltani a barátokkal, ismerősökkel és szép ünnepet kívánni egymásnak. Ez a néhány nap arra is jó volt, hogy egy kicsit feltöltődjünk, és új erővel fogjunk terveink, céljaink megvalósításához.
    Sajnos, az ünnepek után jönnek a hétköznapok, nem is akármilyenek, a jóslatok szerint nehezek lesznek. Napjainkban a közéletben első helyen szerepel az új köztársasági kormány megalakulása. Nagyok az elvárások, de egyidejűleg a félelem is, mivel a reformok végrehajtása most már elkerülhetetlen, az ország csőd közelébe került. A reformok pedig általában fájdalmasak és sokunkat érinthet. Az elmúlt tizenévben a hatalmon lévő „demokratikus” pártok munkájának az eredménye ez a tarthatatlan állapot. Munkájuk főleg az ország eladósításában és tönkretételében merült ki. Megdöbbentő adatokról és vérlázító hírekről hallhattunk nap, mint nap. Tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben rengeteg pénz ment el Koszovóba, de, hogy naponta 53 millió dinár és, hogy 2000 és 2012 között, tehát 12 év alatt 2,8 milliárd euró, ledöbben az ember. A baj az, hogy most tudódik ki, hogy számtalan esetben nem is rendeltetésnek megfelelően költötték el a pénzt. Most kell majd megfizetni az árát, hogy egyesek évtizedeken át fosztogatták Szerbiát. Nem régen olvastam a Hét Napban Brenner János írását A tönkretevés nagymesterei címmel, amelyben megoszt az olvasókkal olyan adatokat, amelyek elolvasása után tényleg elgondolkodik az ember, hogy hogy is lehetett ilyen fosztogatást megengedni.
    Az írásból egy részlet: „... egy bizonyos úr, a neve nem fontos, 2006 és 2008 között tizennégy, egykor virágzó vajdasági birtokot vett meg és tett tönkre, közöttük a bácsi Agrobačkát, a topolyai Grmečet,  a gádori Graničart, a zentai Poljoprivredniket, Aleksa Šantićot stb., s csak úgy mellékesen a Topolatransot, a nagybecskereki Autobanatot és a Kulatransot is. A zombori Severtransban is „benne volt a keze“, s úgy húzta ki, hogy milliós veszteséget hagyott hátra.“
    Ezek a „kitűnő hazafiak” megvásárolták a cégeket és tönkretették. Az egyik ilyen hazafi, a név úgyszintén nem fontos, tizenhárom vállalatot vett meg, a többi közt a kovini szénbányát, a titeli hűtőházat, a rumai gumitömlőgyárat, a niši Vulkant, a kruševaci Trajalt stb., majd azonnal eladta a felszerelést, berendezést, és ki tudja hová ment pénzével. Egy másik úr birtokába tizenhat cég került, és valamennyit csődbe futatta, közöttük az újvidéki Marka Plust, a padéi Mentát, a verbászi Trivit malmot, a nagybecskereki Luxolt és Jugoremediát stb.
    Az említett urak és „művük” csak töredéke azoknak, amelyek Szerbia szerte előfordultak. Ezeknek az embereknek a ténykedése nyomán százezrek kerültek az utcára, a sok évi becsületes munka után. Adatok ezek, amelyek, azt bizonyítják, hogy az előző kormányok megbízatásuk ideje alatt lopták szét az országot. Most a szerbiai parlamenti választások után ezek a politikusok, pártelnökök, akik sok évig a hatalomban vettek részt csodálkoztak, hogy kevesen szavaztak rájuk. Én szerintem még így is túl sokan. Néhányan közöttük a választások után le is mondtak a pártelnöki tisztességükről. Követendő példa. Mi pedig reménykedjünk, hogy ezután legalább jó irányban mozdul el minden.

Gecse István