Teológiai gondolatok
A bűnök bocsánatára szolgáló keresztség

    A keresztény vallásban a hithű Jézus-követő vallja a keresztségnek a bűnök bocsánatára vonatkozó hatását. Ezt a hitet az Apostoli hitvallás összekapcsolja a Szentlélekbe vetett hittel, de az Egyházba vetett hittel is, mert a feltámadt Krisztus, amikor apostolainak átadta a Szentlelket, saját isteni megbocsátó hatalmát is átadta nekik.
    A szent keresztség az egész keresztény élet alapja. Általa megszabadulunk a bűntől,Krisztus tagjai leszünk,beépülünk az Egyházba  és Isten fogadott fiaiként születünk ujjá. Szent Pál szavaival élve elmondhatjuk, hogy a megkereszteltek Krisztust öltötték magukra (Vö.Gal), hisz a keresztségben a Szentlélek által megtisztulunk, megszentelődünk és megigazultakká válunk. Ez a kegyelem lehetővé teszi, hogy a megkeresztelt ember Istenben higgyen, hogy benne reméljen és őt szeresse, hogy a Szentlélek hatása alatt éljen és cselekedjen, hogy a jóban növekedjen. 
    A keresztény embernek egyesülnie kell a krisztusi életformával: állandóan meg kell halnia önző magának, hogy ezáltal a feltámadást hordozhassa magában.
    A keresztség által az összes bűn eltörlődik: az áteredő bűn és minden személyes bűn, illetve a bűnökért járó összes büntetés is.
    A keresztség a keresztényt eltörölhetetlen jeggyel - lelki pecséttel jelöli meg, ami annak a jele, hogy a megkeresztelt ember Jézus Krisztushoz tartozik. E pecsétet semmiféle bűn ki nem törölheti. Ennek következménye, hogy az érvényes keresztséget semmi szín alatt sem lehet megismételni.
Az Egyház Törvénykönyve (CIC) előírja, hogy a „keresztség felvételére alkalmasak mindazok, de csak azok, akik még nincsenek megkeresztelve”. ( CIC 864,CCEO 679)
    A felnőttek keresztsége már az Egyház kezdete óta gyakorlat volt, a gyermekkeresztség tömeges megjelenése  viszont a Kr. u. III-IV. századra tehető.
    A János szerinti evangéliumból tudjuk, miszerint az Úr mondta, hogy az üdvösséghez a keresztség szükséges. Ezért kapták a tanítványok azt a feladatot, hogy hirdessék az evangéliumot és kereszteljenek meg minden népet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.  
    Az Egyház szilárdan meg van győződve arról, hogy azok az emberek, akik ugyan nincsenek megkeresztelve, de a hitért és Krisztusért  halnak meg-halálukkal megkeresztelkednek. Ugyan ez az álláspont vonatkozik a keresztség felvételére készülő, de közben elhunyt katekumenokra is. Ez a vér- és vágykeresztség ugyanis meghozza a keresztség gyümölcseit anélkül, hogy szentség lenne.
Ez a szentség az örök élet pecsétje is, hisz a hívő, aki hű marad a keresztség követelményeihez, a feltámadás és örök élet reményében halhat meg.
    A keresztség a hit szentsége, de a szentséghez szükséges keresztségnek nem kell tökéletesnek és érettnek lennie. Ahogyan a Katolikus Egyház Katekizmusa fogalmaz: „… elég a csíra,amelynek ki kell bontakoznia.” A hitnek azonban minden megkereszteltben oly annyira növekednie kell,hogy általa az részt vehessen Isten népének apostoli és missziós tevékenységében.

Morvai Matild, MA