Egy kis helytörténet
130 ÉVES LEHETNE
az adai Földműves-iskola (1.)

• A minap az egyik helytörténeti kutatási cédulámon Szobonya Bertalan neve bukkant fel előttem, a következő szöveggel: született 1853-ban. Gróf Szécsényi Ferenc 1884-ben megbízta az adai Magyar Királyi Földmíves-iskola megalakításával és tanárrá, direktorrá nevezte ki. 17 év alatt elsőrendű szakiskolává tette. Cikkeket is írt.

    Ezen a vonalon elindulva hát könnyű kiszámolni, hogy ez az elsőrendű szakiskola jövőre ünnepelhetné fennállásának 130. évfordulóját, ha időközben meg nem szüntették volna! Sajnos ez a 100 hektáros saját csernozem termőfölddel, iskolaépületekkel, istállókkal, silókkal, mezőgazdasági gépekkel, tangazdasággal, internátussal rendelkező intézmény 1969-ben végleg bezárta kapuit és azóta minden ingósága és ingatlanja az enyészet prédájává vált. Emléke ma már csak egykori feljegyzésekben, könyvekben, diákjai, később ismert és elismert szakemberek, gazdálkodók, és a tanárai emlékében él.
    A jugoszláv éra éveiben, a par-tizán néphősről Sonja Marinković Mezőgazdasági Szakközépiskola nevet viselő tanintézmény utolsó igazgatója dr. Tóth András volt, aki ma is Adán él és kérésemre felidézte az utolsó napokat:

Dr. Tóth András

     - Az általam irányított, szakmailag kifogástalan tantestület szívvel-lélekkel dolgozott az iskola eredményességének és jó hírnevének fenntartásán, mégis, 44 éve, 1969-ben „elballagott” az adai mezőgazdasági középiskola utolsó generációja, örökre becsukva maga mögött az iskola kapuit.
    Az adai községi Képviselő-testület, az iskola alapítójaként 1970. szeptember 28-án megalakított egy likvidációs bizottságot is, amelyiknek az volt a feladata, hogy gyorsított eljárással felszámolja az iskolát. Ez sikerült is nekik.
    Szerintem a bezáráshoz – a rendszer alkalmatlansága mellett – a finanszírozás megoldatlansága is hozzájárult, meg az, hogy abban az időben a kiforratlan iskolareformok időjárási frontként követték egymást. Az iskola tanulói Jugoszlávia minden területéről – még a tengerpartról is – jöttek, de lakhelyük, oktatási érdekközösségük nem, vagy csak csökkentett összegben fizette utánuk a tanítási díjat (járulékot).

Jellegzetes részlet az iskolából

    Az ágazaton belül tisztességtelen versengés is folyt az iskolák fennmaradása, bezárása vagy újak alakítása terén, az adai mezőgazdasági iskolának meg még Adán sem voltak hatalmi pártfogói, főleg nem egy erős nagyvállalat, amelyik fel tudta volna őt karolni. Gondoljunk csak arra, hogy a Potisje Szerszámgépgyár és Öntöde mindenáron csak a gépészeti szakközépiskolát nyomta, támogatta, a mezőgazdasági iskola szerencsétlensége meg abban is megnyilvánult, hogy mire 1970-ben a Halász József Mezőgazdasági Ipari Kombinátot megalapították, az iskolát már felszámolták.
    Dr. Tóth András, aki később egyetemi tanárként is működött az újvidéki Mezőgazdasági Egyetemen, készségesen beszélt az adai iskoláról, sőt egy magakészítette, CD-re vett szakanyagot is rendelkezésemre bocsátott az iskoláról, amit majd a későbbiekben be is iktatok a cikkembe. Előtte azonban kanyarodjunk vissza az iskola megalapításához és dicsőséges nap-jaihoz. Erről ezt találtam:
    „Az iskola keletkezésének nyomai az 1880-as évek legelejére vezetnek vissza és sajátságosnak nevezhető az a tény, hogy az iskola létesítéséhez az eszmét nem a gazdasági szakkörök adták meg, hanem azt Czirfusz Ferenc királyi tanácsos Bács-Bodroghvármegye királyi tanfelügyelője vetette föl.
    Óriási legelőterületek fölött rendelkeztek akkoriban a tiszaparti községek, közöttük Ada nagyközség is, s éppen ez időre esett a mozgalom, hogy ezen kiterjedt legelők felosztassanak és eke alá vétessenek; indokolt volt tehát a nemesen gondolkozó tanfelügyelő eszméjén a lelkesedés, hogyha már ezen óriási területek eke alá kerülnek, a föld okszerűbb és nagyobb haszonnal való mívelésére nyújtassék is mód e népnek, hogy tanulhasson, haladhasson és gyarapodhasson.

Az iskola területének alapításkori alaprajza (1884)

    Termékeny talajra is talált ez az életrevaló terv a község akkori fejének, Kelemen János bírónak, Jablonszky József jegyzőnek és Opitz Sándor címzetes kanonok-plébánosnak lelkében, mert az ő buzdításuknak köszönhető, hogy a község akkori értelmes többsége nagy lelkesedéssel szavazott meg 8000 frt készpénzt, 100 kh földet a község alatt elterülő közlegelőből, mellyel a földmíves-iskola létesítésének alapját biztosította.”(Idézet a Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei 1896 emlékkönyvből. Szerkesztette Balás Árpád, Magyar-Óvár, 1897.)

Király János